Más is megalázónak tartja/megalázónak élte meg a szülést?

Miskolcon szültem és életem egyik legcsodásabb élménye volt!

Habár ott 1 ágyas szülőszobák vannak, nem láttam más nőket, csak végighallgattam egy anyuka kitolási szakaszát míg vajúdtam.

Férjem velem volt, amúgy békén hagytak.

Néha benézett 1 orvos, szülésznő, de engem nem zavart az sem, mikor "belémnyúlt", hogy megnézze a méhszájam.

Gondolom felfogás kérdése is a dolog, én egyáltalán nem vagyok szégyenlős, bár a szülés amúgy sem a szeméremről szól.

Hát szerintem azért normális helyen ez nem így megy.

Most voltam szülőszoba gyakorlaton, és ott alapból minden nő külön szobában vajúdik. Mondjuk van olyan rész, ahol az egymás mellett lévő "boxok" csak vékony fallal vannak elválasztva, így azért ha vki kiabál, az áthallatszik, de akkor sem látják egymás szenvedését.

Az, hogy egyszer a szülésznő turkál benned, egyszer meg az orvos, az szükséges. Biztos nem kellemes de valahogy meg kell néznie, hogy hogy áll a méhszájad, meg jól forog-e a baba.

Ahol én voltam gyakon, ott a szülésznők is rendesek voltak, hoztak vizes ruhát az anyukának, ha azt kért. A vajúdáskor meg letakarták alul...

Én ikreket szültem, iszonyat brutális volt, inkább le sem írom.. Pedig állítólag az egyik legjobb magyar dokinál az egyik legjobb magyar kórházban szültem, az első baba kijött (hatalmas szenvedések árán) a másodikkal viszont majdnem ott maradtunk.

Többet pont emiatt az élmény miatt nem is fogok bevállalni.

A szülést én nem éreztem annak. A személyzet maximálisan profi volt, határozottak, de kedvesek. Egy rossz, csúnya szavuk, pillantásuk nem volt.

Maga a vizsgálat nem tetszett nekem sem, a sima nőgyógyászati vizsgálatot is utálom, pedig évek óta ugyanaz a nődokim. Egy lepedővel letakarták a lábaimat, paraván volt a szülőszoba ajtaja előtt, tehát senki sem bámulhatott befelé, egy ágyas volt a szoba. Ihattam, nyöghettem, senki sem zavart negatívumokkal.

Császár lett a vége, de nem éreztem rosszul magam.

Ennek ellenére a három nap kórházban létet éltem meg rosszabbul, mert a csecsemős nővérek viselkedése... na az volt a megalázó!

Elmondanátok hogyan sikerült elérnetek hogy a többedik gyerekek császárral szülessenek? Én ezt akárhol próbáltam megpeddzeni (több dokinál is) hallani sem akartak róla....

Egyébként de én is pont úgy megalázónak éreztem az egészet ahogy írod, azzal súlyosbítva hogy én pedig eü dolgozó vagyok, szóval volt némi fogalmam arról, hogy mi fog történni meg hogy és nyilván tekintettel voltak rám bizonyos szinten, de amikor komplikáció lépett fel akkor vagy 4-5 orvos, szülésznő volt már ott. Előre rosszul vagyok az egésztől megint, de most ismét hüvelyi szülésre készülök ( a fent említettek miatt) hogy a dokim hallani se akar a császárról.

# 15! Csak borítékot kell csúsztatni a zsebébe és egyből meg fog változni a véleménye!

Egyébként ha még így sem hajlandó, akkor elmész a közeledben lévő pszichiátriára, ott elmondod hogy milyen negatív élmény volt az első szülésed, ez megviselt lelkileg, rettegsz a következőtől, ott kiállítanak egy papírt, miszerint indokolt a császármetszést és azt a világ összes kórházában a világ összes dokijának kötelessége elfogadni, ha megtagadja akár fel is jelentheted.

Igen megalázó volt az egész.

Megalázó volt, hogy amikor bementem fájásokkal, haza akartak küldeni, mert nem nyílt a méhszáj.

Megalázó volt, hogy nagy nehezen bent maradhattam, de nem a szülészeten, hanem a nőgyógyászaton, mert nem volt hely.

Megalázó volt, hogy kinn kellett vajúdnom a kávégép mellett, ha nem a röhögcsélő kismamák között akartam feküdni.

Megalázó volt, hogy amikor rátettek a fájásmérőre, azt hitték, hogy rossz a gép, mert még mindig nem nyílt a méhszáj.

Megalázó volt, hogy ahányszor erősödött a fájdalom, visszaküldtek a szobámba, hogy még várunk.

Megalázó volt, hogy az orvosok, nővérek, a hátam mögött sugdolóztak, hogy hogy lehetek ilyen gyenge.

Megalázó volt, hogy 10percenként zuhanyozni küldtek, mert az segít, akkor is ha épp onnan jöttem ki.

Megalázó volt, hogy nem hitték el, hogy nem hat a fájdalomcsillapító.

Megalázó volt, hogy két nap után, nagy nehezen bevittek a szülőszobára, mert már unták a jajgatásomat.

Megalázó volt, hogy a doki egy szót sem szólt, hogy megrepeszti a burkot, egyszer csak megtörtént.

Megalázó volt, hogy külön kértem, hogy ne jöjjön be senki, mégis behívták a páromat.

Megalázó volt, hogy látnia kellett, hogy összehányom magam a fájdalomtól.

Megalázó volt, hogy hallania kellett, hogy üvöltök a fájdalomtól órákon át.

Megalázó volt, hogy ráültettek a labdára, és elkezdett dőlni belőlem a vér, de nem tettek semmit.

Megalázó ahogy közölték 2 nap után, hogy ha nem bírom megszülni, legyen császár.

Megalázó volt, hogy nem mondták el, hogy a gyerek annyira el volt akadva a köldökzsinórban, hogy semmiképp nem tudtam volna megszülni.

Szóval úgy az egész az volt.

És akkor ez még csak a császár.