Mesélnétek extrém, gyors villám szüléseitekről?

Hajnali 3-kor felébredtem, mert hasmenésem volt. 4:20-kor ébresztettem a férjem, hogy vmi véres izéke jött belőlem, szerintem menjünk be. 1 óra út a kórház. 5-kor már a kocsi kapaszkodóját majdnem letéptem, hirtelen erős fájások. 5:20-ra beértünk a kórházba. Még b@ccakodtak velem a nővérek, vagyis az egyik éjszakás. Mert a fájásoknál nem tudtam beszélni, szerintük még csak most kezdődtek, ne sóhajtgassak, lesz ez még rosszabb is (3-dik baba volt, tudtam meliyk fájás mi) Beküldetk egyedül a szülőszobára. 5:45-kor szólt a férjem, hogy elfolyt a víz, erre odaszóltak, had folydogáljon, ráér. Dokim megérkezett ezidőtájt, beköszönt, mondtam innen ne menjen. Ő kilápett a folyosóra, ordított, h az egész klinika hallotta. 5:50-kor a kezembe fogtam a babám :) A doki utcai ruhába, ágyat nem volt idejük felemelni, se beöntés, se borotva.

Párszor át kellett beszélnünk a férjemmel, hogy is történt az egész, annyira gyors volt :)

Az első nem volt tulajdonképpen extrém, bár pénteken bementem szivárgás miatt, bent töltöttem az éjszakát,reggel 9-kor burkot repesztettek, 10.30-ra megvolt, 3900 grammos fiúcska, fájásokra nem is emlékszem; kiírt idő előtt 6 nappal jött; áprilisban lesz 25 éves.

2. gyerek is előbb érkezett 6 nappal, drukkoltam, hogy a doki visszaérjen szabiról; este 9-kor kezdett fájdogálni, betelefonáltam, mondták hogy menjek be, a szomszéd vitt el, mert párom vidéken volt éppen; kb. fél 10-kor beértünk, megvizsgáltak, közölték, hogy farfekvéses (1 héttel korábban még rendesen helyezkedett el), doki megérkezett, készültek, hogy talán császár lett, majd míg a doki beöltözött, szülésznőnek szóltam, hogy jönne már a baba, odanézett és konstatálták, hogy ebből műtét nem lesz, kint volt a gyerek lába; doki jött, 22.30-ra kint volt; doki megköszönte nekem a segítséget, majd közölte, hogy kegyek szíves tudomásul venni, hogy faros szülésnél a kitolási szakasz 1 óra körül szokott lenni, nem pedig 10 perc; leányzó ráadásul nem is volt kicsi, 3600 gramm; februárban lesz 17 éves.

3. gyerekkel éjfélkor keltem fel, elmentem WC-re, elfolyt a magzatvíz, a fürdőkádból kiabáltam apának, hogy ébresztő van, ez olyan fél 1 körül lehetett; viszonylag közel volt a klinika, 120-szal repesztetünk végig az Üllői úton, valahogy feltámolyogtam, vizsgáltak volna, de mondtam, hogy arra nem nagyon lesz idő; dokim szerencsére pont ügyeletes volt, megérkezett és 1.15-kor már meg is volt. Negyediket az előzmények ismeretében nem vállaltam, mert féltem, hogy elhagyom valahol útközben. :-D A "kicsi" most töltötte a 13-at. Két héttel szülés előtt még dolgoztam.

Anyám még ennél is gyorsabb volt, velem hajnali fél 4-kor még otthon volt, fél 5-kor már megvoltam, félig burokban, állították, hogy űrhajós lesz belőlem, meret úgy kellett elkapni. Húgom meg egy egészu hónappal korábban jött, vizsgálatra ment anyu, megnyugtatták, hogy szépen fejlődik, még van ideje bőven. Ez volt reggel, átment dolgozni (az utca túloldalán volt a munkahelye szerencsére), majd dél körül visszament és közölte, hogy jött szülni. Kb. körberöhögték, felfektették, otthagyták, hogy majd mindjárt jön a doki, aztán igen rövid idő múlva lemászott az ágyról, kiállt az ajtóba és onnan kiabált, hogy jó lenne, ha jönnének, mert jön kifelé a gyerek. Pontosan nem tudom, mikorra lett meg, de olyan du. 1 körül már megvolt.

Remélem a lányaim is folytatják majd a "hagyományt" és gyorsan fognak szülni.

Hármas válaszolok vagyok.

Közben megszületett a második babám, szintén extrém gyorsan, két és fél óra alatt.

Oxitocinos indítással, egy óra múlva burokrepesztes,onnan pedig másfél óra múlva a kezemben volt a drágám.

A saját élmémyeim nem idevalók, ùgyhogy ismerősök sztorijaiból tudok szemezgetni. Kolléganőm egyszercsak azt érezte, hogy kakilnia kell. Leült a vécére, elpattant a magzatburok, és ott a vécén ülve megszülte a gyereket.

Másik kollegina. Este mondta, hogy fájdogál, de nem tudja, hogy ez már AZ-e. Elment lepihenni, el is aludt. Másnap reggel is érezte, hogy fájdogál. 9kor elment neki magzatvíz, fél10-re szedte össze magát, hogy elinduljanak a kórházba. Épphogy beértek, már nyomnia kellett. 10:15-kor született meg a kicsi.

Egy friss anyuka mesélte a kórházban a szülését. Este vezetett hazafelé, akkor már érezte, hogy mintha valami történne. Gondolta, lezuhanyzik. A zuhany alól már nem tudott egyedül kijönni. Állítólag nem fájt, csak érezte, hogy nagyon erősen összehúzódik a méhe, és nem tudott mozogni. A párja berakta a lányt a kocsiba, bementek a kórházba, rá fél órára meglett a gyerek. Nem fájt neki, csak egy kicsit feszített. Mi görnyedeztünk az utófájásoktól, ő meg nézett ránk, hogy mi bajunk.