Hogyan készültetek fel a szülésre és az anyaságra?

Szerintem erre nem lehet felkészülni. Nekem pl. a terhességem egyenlőre egy rémálom, hiába tudtam, hogy hánynak sokszor a terhesek, az érzésre nem lehet felkészülni, hogy naponta 10-szer hánysz, küzdesz a kiszáradás ellen, teljesen legyengülsz, és tönkremennek a fogaid, a gyomorsav meg marja a nyelöcsövedet naphosszat.

Nyilván azt is tudom, hogy egy újszülött gondozása nagyon fárasztó, de ezt elméletben tudni, nem ugyanaz, mint amikor nem aludtál egy hete és egy sor egyéb gonddal kell megküzdened.

Vannak jó könyvek, én vagy kettőt elolvastam, persze a tapasztalatokhoz képest nem sok minden, de azért a semmitől több. Úgy gondolom sokmindenre felkészültem lélekben így nem ért meglepi (fáj a gátseb, a szoptatás nem feltétlen könnyű, a babáknak természetes igénye a testközelség, az altatás se mindig könnyű, lehet hasfájós is a baba), sokmindenre nem (oké, hogy hasfájós de tejallergiás és refluxos is?? Már 5 hetesen egy hét kórház húgyúti fertőzés miatt?)

Persze, én azt gondolom nem is kell az ilyen tényleg gáz dolgokra előre felkészülni mert nem túl gyakori dolgok, de az lehetséges, hogy a nap nagy részét a szoptatás tölti majd ki pl.

A szüléssel kapcsolatban pedig van itt is sok szüléstörténet, én szívesen olvasgattam, de szerintem naivitás azt gondolni, hogy nem fog egyáltalán fájni és 1 óra alatt túlleszel rajta.

Olvasgattam a temaban.

A Lelki koldokzsinor a babavaras alatt es szules elott jo volt, Ranschburg Jeno Szulok konyvet a kesobbiekre ajanlom. Ha szeretnel szoptatni, ajanlom a Szoptatasportalon az igeny szerinti szoptatasrol szolo kepzesi anyag kivonatat, ezt csak a babam 6 hetes koraban olvastam sajnos / szerencsere. Vedono, gyerekorvos, rokonok ezzel sajnos tapasztalatom szerint tobbsegeben nincsenek kepben.En elkovettem azt a hibat, hogy hallgattam rajuk az elejen.

Hallgass a megerzesedre, ne engedj odakoltozni rokonokat, csak max. beugrani, es senki masra ne hallgass, csak magadra es a babadra, en ezeket tanultam meg az elso hetekbol. Felkeszulni mindenre nem tudsz, de ha mar most ez ilyen formaban foglalkoztat, akkor szerintem nem lesz gond, jo anyuka leszel.

Nekem jol jott, hogy voltak alternativak a fejemben a baba sirasanak kezelesere, es az altatashoz, rugalmasan alltam hozza, megneztem, milyen tipusu gyermek. A kisagybol igy lett egyuttalvas, a babakocsibol pedig hordozokendo. Nem voltam amugy kisagyellenes, es almomban nem gondoltam volna, hogy hetekig csak akkor tudom altatni, ha folyamatosan setalok vele. Ilyen is van. Van, aki szerint ilyenkor jobb inkabb sirnihagyni, nalam ez nem jott szoba.

Te ismered magad, a hataraidat, es parodat es az o hatarait, valamint majd a gyerekedet. Szulessel kapcsolatban, ha minden rendben megy, en mar sokkal kesobb mentem volna be, mert surgettek, oxit adtak, nagyon felerosodtek igy a fajasok, es a babam sem tudott szopizni utana meg 1,5 napig. A szopival azert is erdemes kepben lenni, mert a csecsemosok nem biztos, hogy ra fognak erni, es az elejen akar 10-20x is mellre kellhet tenni a babat 1-1 alkalommal, mire raerez a vakuum kepezesere, illetve 10% sulyvesztes az elso par napban normalis. Be tudnak paraztatni, ne hagyd magad.

Leginkább egy jó apával. Meg közel költöztünk a szüleimhez, mert a férjem munka miatt sokat van távol, így közelben a nagymama. Istenem, megváltás! Meg tudnám oldalni egyedül is nyilván, de megfizethetetlen az olyan luxus, ha pl. arra vágyok, hogy belemerüljek egy forró fürdőbe és utána pedikűrözzek egy órát, akkor csak felhívom anyut és voila! Nekem ez kellett ahhoz, hogy nyugodt szívvel vállaljak gyereket, egyébként én biztos bekattantam volna, ha évekig nem tudok szépen nyugodtan magammal foglalkozni/elolvasni pár fejezetet egy könyvből/aludni egyet úgy, hogy magamtól ébredjek fel/vagy egyszerűen úgy sütni-főzni egy teljes menüt, hogy közben ne kelljen a babára is figyelni.

Szerintem sok mindenkinek ez a legnagyobb sokk. Manapság már igen elkényelmesedtünk és megismerjük milyen csak a saját igényeink szerint egyedül (nyilván úgy értem, hogy párral, de mások nélkül) élni éveken át, aztán hirtelen ahhoz kell alkalmazkodni, hogy a te igényeidnek és vágyaidnak fuccs, mindent a baba köré kell szervezni, akkor is, ha már nem bírod, akkor is, ha alig aludtál. Én amúgy is ilyen típus vagyok, nekem sokszor a felnőtt társaságban is volt olyan, hogy ha valaki sokat beszél, akkor egyszerűen bosszant egy idő után, mert néha csak arra vágyok, hogy legyen CSEND, amikor a saját gondolataimat rendezgetem fejben. Na mire egy gyerek ezt megérti, hogy anyának szüksége van arra, hogy rebootoljon addig jó pár év eltelik.