Fel lehet valahogy készülni a szülésre? Kinek, milyen élményként maradt meg?

En "felkeszultem", es nagyon konnyu szulesem volt ennek koszonhetoen. Ezt ugy csinaltam, hogy elore elterveztem, hogy engedni fogok a fajdalomnak, nem allok ellen, nem gorcsolok ra, csak hagyom, hogy jojjon. Igy is tettem. Sot, megfigyeltem, hogy az elso 20 masodperc a nagyon nagyon nehez resz, es a telefonomon mertem minden fajast, es pl 10 masodpercnel arra gondoltam, hogy "mar csak 10 masodperc" stb.

Persze adodtak nehezsegek, mivel 23 oras szulesem volt, burkot kellett repeszteni, epidulart adtak (ami nem hatott, ugyhogy mindent ereztem vegig), epidular miatt kateter, utana varratok stb, de a fajdalom reszet konnyen viseltem a 23 ora alatt vegig.

Az elsőre nyilván nehéz felkészülni, mert még nem tudja az ember, hogy mire számítson, mit kellene éreznie.

Az élményem mindháromnál, de főleg a két "kicsinél" (már 17 és 13 évesek) ha mondhatom így villámcsapásszerű volt. A hirtelenszülők családjába tartozom, emlékszem, hogy fájt, meg ilyesmi, de kb. mire tudatosult bennem, hogy úristen, ez nagyon fáj, addigra meg is születtek. Néha viccesen szoktam is mondani, hogy negyediket csak azért nem vállaltam, mert valószínűleg útközben elhagytam volna valahol. A legkisebb már úgy született, hogy éjfélkor keltem az első fájásra (otthon), elfolyt a magzatvíz, felkeltettem páromat, kb. fél 1 körül elindultunk a kórházba, negyed kettőkor pedig már kész is voltam.

A középső is megvolt másfél óra alatt, pedig ő konkrétan lábbal előre jött, de nem volt idő császárra sem. Szerencsére jó orvosom volt, le tudta vezetni természetes úton a faros szülést is.

Parázni fölösleges, odabent gyerek még nem maradt.

Remélem a lányaim is örökölték a hajlamot a gyors szülésre, tiszta szívemből mindenkinek ilyet kívánok!

Szerintem nem nagyon lehet felkészülni.Én egy csomót olvasgattam a szülésről előtte,csak ahogy két egyforma terhesség, két egyforma szülés sincs. :D Mindenkinek máshogy jó olyankor.Ahol én szültem egy csaj pl. járkált vajúdás közben,én felkelni nem bírtam, az segített, hogy ott volt a férjem,masszírozta a derekam meg viccelődött. :) Visszagondolva szép emlékként maradt meg.

Boldog babavárást és könnyű szülést kívánok! :)

Mikor jönnek a fájások, "beszélgess" a babával. Együtt mentek át ezen, ő is keményen dolgozik. Minden fájás közelebb visz hozzá, hogy kézbe vedd, és minél jobban fáj, annál közelebb a vége.

Ne küzdj a fájdalom ellen, ezt sajnos tűrni kell.

Kellemes élmény nem ez a része lesz. Hanem az a felismerés, micsoda hihetetlen erő van a testedben. A végén büszke leszel magadra, hogy megcsináltad. És az a sokat emlegetett pillanat, mikor a mellkasodra teszik: azt semmivel se lehet összehasonlítani.

Ezektől lesz a szülés élmény.

Nem voltam rá felkészülve egyáltalán, mivel fogalmam sem volt, hogy MIRE készüljek. Annyit tudtam, hogy a dokimban 100%-ig megbízom, és fogadtam szülésznőt is, hogy legyen mellettem valaki végig, aki tudja, hogy mi történik velem és át tud segíteni.

Olvasgattam előtte, megmutatták a szülőszobákat, hogy milyen alternatív lehetőségek vannak, de nem éltem bele magam, hogy sima szülésem lesz, és utólag ez nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis ami probléma felmerülhet egy szülés közben, nálam szinte minden előjött. Preeclampsia miatt indítani kellett és 6 órás vajúdás után sürgősségi császár lett a vége.

A fájdalomra nem lehet felkészülni, mert az ilyen szintű fájdalom korábban teljesen ismeretlen volt számomra (pedig volt már vesemedence-gyulladásom, az se piskóta). Emlékszem, amikor elkezdődtek a fájások, akkor erősebb menstruációs görcsre emlékeztettek és akkor még mosolyogva mondtam, hogy ez egész elviselhető. De akkor már a szülésznőm mondta, hogy ez még csak a kezdet, ne éljem bele magam, hogy a folytatás is ilyen lesz. Jó, utólag megtudtam, hogy az oxitocin megsokszorozza a fájásokat és én végig kaptam infúzióban, szóval fogalmam sincs, hogy anélkül milyen lett volna. Így brutális volt. De amikor a férjem két kétperces fájás között megkérdezte, hogy szülnék-e még újabb gyereket, akkor simán rávágtam, hogy igen. Valahogy ez a fájdalom sem tudott eltántorítani, mert hát ott lebegett a cél!

Aztán jöttek a gondok, már jött volna a kitolási szakasz, de gyerek még sehol, na az iszonyú volt. Én már nyomtam volna nagyon, de mondták, hogy ne... aztán a dokim mondta, hogy császározni kell, azt akkor megváltásként éltem meg. Emlékszem, hogy az utána következő 5-6 fájás volt a legrosszabb, mert azt már céltalannak és értelmetlennek éreztem, alig vártam, hogy vége legyen. Szerencsére hamar jött az aneszteziológus és ahogy megkaptam a spinális érzéstelenítést, véget ért ez az egész - immáron értelmetlen - fájdalom. Az óriási megkönnyebbülés volt, már csak pihenni akartam. Éreztem egy kis rángatást, meg próbáltak velem beszélgetni, de nem nagyon érdekelt, olyan kimerült voltam, mint még soha életemben. Aztán megmutatták a babámat, megnyugodtam, hogy minden rendben, hallottam, hogy az apja vele van és amíg varrtak, próbáltam pihenni.

Negatívan csak azt éltem meg, ami utána jött: a császármetszés utáni felépülést, az engem nagyon megviselt. A sebem szépen gyógyult, csodájára jártak, de mocskosul fájt minden mozdulat még hetekig. Azt így utólag szívesen kihagytam volna. A többi minden gyötrelmével együtt jó élményt volt.

17-es! A 4-es vagyok.

Nekem is összesen 21 órás volt.. 9 órán át otthon voltam a fájásokkal, utána 12 óra volt a szülőszobán. Karácsony este ráadásul :)

Első baba, nagyon sokára rendeződtek a fájások otthon..