Szerinted min múlott hogy jó vagy rossz "szülésélménnyel" tértél haza?

Ó bár 15 lett volna.. Közel 2 éves a lányom. Ha hiszed ha nem, minden második nap hallottam ezt a terhességem kezdete óta..

A te történeted teljes mértékben érthető, ebben az esetben én is orvost fogadtam volna, de mivel nem volt baj a terhességem alatt, sem előtte, nem láttam értelmét.

Akiktől nap mint nap hallom a beszólásokat, nem egészségügyi okokból fogadtak orvost, hanem "mert manapság már mindenki fogad, és csóró vagy ha neked nincs dokid".

A műtétemnél (életmentő) ugyanúgy volt orvosom, mint neked, mert SZÜKSÉG VOLT RÁ, nem azért mert ciki lett volna, ha az ügyeletes műt meg.

Bocsánatot kérek, amiért ítélkeztem, a helyzet ismerete nélkül!

Nem nálad kellett volna kiborulnom.. nem is kellett volna, el kell engedni..

Semmi baj, megértem, lehet én nem fogalmaztam egyértelműen. Minden rosszindulat nélkül válaszoltam, hogy nekem ez nyújtott biztonságot. Csak én is megkaptam már párszor hogy szonbságból fogadtam orvost, olyanoktól akik nem is ismernek, nem tudják hogy négyszer vetéltem el a betegségem miatt, és mennyire vágytam erre a gyerekre.

Én soha, senkit nem nézek le, és ha nem lett volna ez az állapot, akkor én sem fogadtam volna orvost, nem vagyok híve a megvásárolt figyelemnek, de olyan kétségbeesett voltam hogy bárkinek fizettem volna aki segít nekem hogy végre megszülethessen a kicsim.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokszor át kellett élned a vetélést. Sajnos én is tudom milyen érzés. :((

Nem kell az ilyenek véleményével foglalkozni, (és most magamról is beszélek)akik nem tudják mi van a háttérben.

Sok boldogságot kívánok a gyermekedhez!

1. Közvetlen első pozitiv érzés oka: hogy egy fájdalomküszöbön tul kikapcsol az agyban a fájdalomérzés es onnanstol viccelődve is lehet szülni, mert ugy sem érzel már semmit es rád is száll valamiféle "köd"...:D

2. Kiderult, hogy az egészségügy bunko krémje pont nem az én szülésemnél asszisztàlt, teljesen normálisak voltak. Az emberséges ellátáson is rengeteg mulik. Pl a pozitiv szülésélmény :)

Nekem könnyű,gyors szülésem volt ( hüvelyi). Én ezt a következőknek tudom be :

- Szerencsém volt

- Nagyon jó orvost választottam

- Szülés előtti utolsó hetekben rendületlenül ittam a málnalevél teát és nagyon akartam hinni benne

- Kislányomnak utolsó pár hétben többször is elmeséltem, milyen lesz neki megszületni, kik várják a külvilágban és mennyire fogjuk szeretni - ha ebből ő esetleg nem is fogott fel semmit, ez a mesélősdi nekem mindenképp segített

- Én már nagyon meg akartam szülni a kisbabámat, az utolsó 2-3 hét nagyon nyűgös volt

- Azt gondoltam, hogy szülni egyet jelent a kibírhatatlan fájdalommal. Iszonyat horrornak gondoltam a netes olvasgatások alapján. Hát fáj is piszkosul, de én kellemes csalódásként éltem meg a valóságot a rémképzeteimmel szemben.

Elso gyerekunk: eletem legszebb 12 oraja volt. Fogadott orvos fogadott szuleszno es a ferjem valamint kitolasnal az osszes kollegám (belgyogyrol en ott dolgoztam) volt velem nagyon szep szuleselmeny volt. 22 éves voltam

Második gyerek: 9 hónapja uannál a dokinal masik szulrsznovel (aki nagyon kedves volt de nem volt ugyes szuleszno hiaba tudta a tankonyvet) ferjemmel es a szulesfotosommal 10:48 perc pokol volt azt hittem elpusztulok minden letezi komplikacio fellepett a fiam 6 napos koratol egy honapig volt khban egy nagyon ritka betegseg miatt (200 eset az egesz vilagon) Mo on o az egyetlen aki hala az Istennek meguszta es egeszseges maradt/lett.

Most 13 hetes vagyok a dokim uaz a szulesznot meg nem tudom.