Mi a "baj" a császármetszéssel?

Az első szülésem hüvelyi volt,nagyon megviselt. Kívül-belül repedtem a gátmetszés ellenére is, 1 hónapig szenvedtem a sebbel, sokszor sírtam annyira fájt.

4 hete volt a második szülésem, császár lett fájásgyengeség miatt. 6 óra múlva felállítottak, nem mondom hogy kellemes volt de rosszabbra számitottam. Aznap elkellett vinnem a babát a csecsemősökhöz,ott kivoltak akadva rajtam, nem hitték el hogy én voltam a reggeli császáros. Fájni fájt persze, meg úgy közlekedtem mint aki beszart, de ha ennyire csodálkoztak rajtam, el nem tudom képzelni,hogy más hogy viseli. A tejem szülés másnapján belövellt, pont úgy ahogy a hüvelyi szülésemnél. Szóval az első 2-3 nap fájt a sebem, utána már csak az ágyból felkelés volt kicsit rossz. Én vagyok az ellenpélda, miszerint a hüvelyi szülés után gyorsabb a felépülés. Hát nálam pont fordítva volt.

Nekem ez volt a 'bajom' vele:

- Nem hatott jól a gerincérzéstelenítésem, ezért éreztem a fájdalmat a műtét alatt.

- Nem volt nálam a babám az 'aranyóra' idejére, nem tehettem rögtön mellre.

- A frissen operált méhemet órákon át próbálták összehúzódásra bírni oxitocinos infúziókkal. (Minden méhösszehúzódás ilyenkor felér a vajúdás legdurvább fájásaival - tudom, mert odáig eljutottam.)

- Az első felkelés brutális. A többi is csak egy fokkal jobb az első héten; ennél jobban már csak a visszafekvés fájt.

- Szoptass gyakran, hogy beinduljon a tejed, de ezalatt a méhösszehúzódások nagyon fájdalmasak, alig várod a végét, és már előre félsz a következőtől; pedig ez (lenne) az egyik legszebb dolog, ami történhetne veletek a kezdetek kezdetén.

- Az első napokban sírva pisiltem, annyira fájt az egész alhasam olyankor. Ha megtelt a hólyagom, azért erősödött a hasi fájdalom. Ha kiürült, meg azért. Mire múlni kezd ez a fájdalom, addigra megint telítődik a hólyag...

- Én combközépig feketére bevéreztem a műtét után.

- Nem indult be a tejem. A babám besárgult, nem lehetett felébreszteni. Tápszerezni kellett. Később sikerült tejet csiholnom magamból, de csak 4,5 hónapig tudtam szoptatni.

- A hólyag telítődéssel-ürüléssel kapcsolatos fájdalom fél évig megvolt.

- Semmilyen segítségem nem volt utána,a babámat sokszor sírva láttam el a fájdalmak miatt.

Saját tapasztalatom szerint a császár nem a könnyebb út. Sokkal hosszabb idő belőle talpraállni, mint egy hüvelyi szülésből, és eközben még el kell látni egy újszülöttet is.

Szülés előtt álló kismama vagyok. Hüvelyi szülésre készülök, eddig nincs is kizáró tényező, de persze tudom, hogy a vajúdás bármikor átválthat sürgősségi császárba. Megbízom az orvosokban, és ha császárra kerül a sor, elfogadom majd, és úgy gondolok rá, hogy így volt biztonságosabb a babának és/vagy nekem. Nem fogom azt gondolni, hogy "kevesebbet ért" a szülésem vagy bármi ilyesmi, ez hülyeség.

Ami miatt mégis szeretném, ha sikerülne hüvelyi úton:

- Mégiscsak ez a természetes rendje a dolgoknak, a legtöbb szülés így zajlik és komplikációmentes, alapból az orvosok is ezt tartják jobbnak, nem véletlen, hogy császározni csak okkal szoktak (persze, tudom, hogy kérésre is meg lehet oldani, de a protokoll az, hogy ha nincs nehezítő tényező, akkor jobb a hüvelyi).

- Ez egy műtét, amit azért szeretnék elkerülni, ha lehet. Nem szeretném, hogy felvágják a hasamat, nem szeretném a gerincérzéstelenítést, ami után x óráig nem kelhetek fel, nem szeretném a hosszabb felépülési időt, nem szeretném utána minden nap szúrni a szurit magamnak, nem szeretném, ha a későbbi szülése(i)mnél gondot okozna a seb, stb.

Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy nekem volt vesekövem, és egyszer nagyon begörcsöltem, órákig nem tudtam mást csinálni, mint a wc felett görnyedni és hányni, alig tudtam annyira összeszedni magam, hogy beüljünk az autóba és bevigyenek a kórházba. Ott adtak infúziót és végül kipisiltem a vesekövet, de pokoli fájdalom volt.

Mégis, ha most újra lenne vesekövem, és felajánlanák, hogy vagy végigmegyek ezen megint és kipisilem a végén, vagy az első fájdalmas jelre feltárnak és kiveszik a követ műtéti úton, az első opciót választanám. Mert lehet, hogy akkor és ott "egyszerűbb", fájdalommentesebb lenne a műtét, de hosszú távon valószínűleg többet szívnék vele.

- Császár esetén nem lehetne velem a babám végig az első órákban. Tudom, hogy attól még ugyanúgy belövellhetne a tej, meg nem ártana a kötődésnek vagy ilyesmi, de mégis, ha választhatok, szeretném, hogy csak a kötelező vizsgálatok idejére vinnék el a babát, amúgy végig velem lehetne (a mi kórházunkban így van). Császárnál viszont a "mozgáskorlátozottság" idejére elviszik a babát, néha odahozzák mellre tenni, de mégsem ugyanaz.

- Én is úgy olvastam/hallottam, hogy hosszú távon a baba is jobban jár a hüvelyi szüléssel, persze ha nincs komplikáció.

Szóval részemről ez a "baj" a császármetszéssel, ezért szeretném elkerülni, de mint mondtam, ha az orvosom azt látja jobbnak, akkor elfogadom, biztos lesz valami oka.

Nem ragaszkodom mindenáron a hüvelyi szüléshez, egyértelműen az a legfontosabb, hogy minél kisebb legyen a kockázat, és egészségesen megszülethessen a babám.

Enis csaszarral szultem. Erzestelenitovel.

Surgossegi mutet volt.

14 ora vajudas utan megvaltas volt!

Az elso felallas sztem a legrosszabb es a pisiles, onnantol szepen gyogyulgat az ember.

En amondo vagyok hogy ha terveznenk megint egy babat akkor orulnek ha gyaszar lenne.

Sztem a sima szulesbel is van annyi komplikacio mint egy csaszarnal.

Sima szulesnel ha megakad a baba, vagy erolkodes kozben az anyanak elpattan egy ere, stb

De azert jo hogy gyonyoruszepen szuletett meg a fiam.

A siman szuletett gyerekekk tobbnyire hosszukas, nyomodott fejjel van aki ujj nyomodassal, pottyos(kipattogzott) borrel.

Nemtudom ki allitja vagy gondolja hogy a gyerek fejlodese is visszamaradottabb csaszaros szulesnel.

Vedono, ovono allitasa szerint fiam is elorebb haladt a fejlodessel mint a vele egy idosek.

Szerintem ennek nincs koze hozza h ki h szul

22/L