Kismamák, akik császármetszést VÁLASZTOTTAK megbántátok?

Én ugyan nem választottam, hanem egészségügyi okok miatt így lehetett, de ha nem, akkor választottam volna, mert el sem tudtam volna képzelni természetes úton, én nem szeretek szenvedni!

Szerencsére a jó Isten gondoskodott mindenről és minden úgy volt jó, ahogy volt.

Gyorsan, rendben megvolt és tervezett napon történt az eset.

Én nem vállalnék be természetes szülést semmi pénzért, úgyhogy nem nem bántam meg, hogy így alakult és nem kell félni a császártól, csak jó orvost kell hozzá választani!

Pont ma beszéltem erről anyukámmal, remélem, nem baj, ha az ő nevében/tapasztalai alapján válaszolok.

Nem volt rossz számára egyik sem (2 volt), nem első és nem is utolsó műtétek voltak, szerinte a természetes szülés rosszabb lett volna.

Nem bánta meg.

Bátyám harántfekvéses volt és a nyakán volt a köldökzsinór, plusz 4 kiló körül volt első gyerekként. Én szintén harántfekvéses voltam. Ez volt a fő ok.

Bátyámnál egyik nap megállapították, hogy bizony, ott a köldökzsinór a nyakára tekeredve, plusz ugye keresztben van, 38 hétnél járt ekkor anyám, szóval másnap meg is császározták. Velem hétfői napon lett volna a műtét, de pénteken beindult a szülés; szóval gyorsan kellett cselekedni. Egyébként ugye el volt tervezve a nap.

Ez 19 ill. 27 éve volt, nem volt akkor sem szövődmény/komplikáció/probléma.

Ha nem gond, leírom a tapasztalataimat, bár nekem az élet alakította, hogy császár legyen. Természetes szülésnek indult, majd kb. 9 óra vajúdással és 1 óra tolófájással a hátam mögött vitt a műtőbe a dokim, miután már többször leesett a szívhang. Kiderült, hogy a baba nyakára tekeredett a köldökzsinór, ráadásul nagyon rövid volt és nem engedte kifelé egy pontnál tovább, így még meg tudtak császározni. Egyáltalán nem bánom, hogy nem repedtem szanaszét a 4,15 kg-os kisfiamtól, az előtte lévő órákat, brutál fájdalmat pedig nem kívánom magamnak újra.

Ha a vajúdást leszámítom, abszolút pozitív élményként maradt meg, nagyon gyorsan felépültem belőle.