Így gyereket vállalni?

Én írtam.

Nem látod még át mivel jár egy gyerek. 5 év múlva pont meglesz a szakmád, dolgoztál 2 évet, lesz ellátásod meg remélhetőleg egy megfelelő társ is. De most még mire? Egyenlőre se pénz, se munkaviszony, se végzettség, se párkapcsolat.Ne a szüleidre alapozz hanem magadra elsősorban, ne őket terheld vele. ( minden idegszálam plafonon lenne ha a lányom azert szülne, mert én sikeres vállalkozó vagyok és ugyis van pénzünk, meg át veheti a vállalkozást) amugy abba is bele kell tanulni ezer buktató van ( s ne megint az legyen hogy majd a szülők segítenek ha elakadsz)

Mondom ezt úgy, hogy 16 éves korom óta vagyok a párommal és 24 évesen szültem. Szóval még vàrj! És csak jó indulattal írtam amit írtam!

Így inkább ne

Azt még megértenék, hogy szerelmes vagy és emiatt elrózsaszínesedett ködben gondolsz ilyenekre...de csak úgy általánosságban gyereket akarni 30 évesen sem igazán normális..

Mmint mindenen felül csak gyereket.. nem párkapcsolatot.. stb és családba gyereket..

Én 16 évesen jöttem össze a párommal (5 év korkülönbség van köztünk)..

18 éves voltam mikor megkérte a kezem, majd 21 évesen mentem hozzá feleségül. 23 évesen szültem, most 29 évesen tervezzük a második gyereket. Mint minden kapcsolatban, úgy nálunk is vannak kisebb-nagyobb súrlódások, de azt át kell vészelni, meg kell tudni oldani.. eddig nem volt ezzel gond. Azt, hogy mi lesz a jövőben ezt senki se tudja, hisz nem csak fiatalon válhat el az ember..ezt előre nem tudhatjuk. Én is annyi idősen v.miért biztos voltam abban, vagyis úgy éreztem, hogy megtaláltam életem párját és nyilván aki érettebb gondolkodású az természetes, hogy elgondolkodik azon, hogy pár év múlva szeretne majd házasságot, gyereket... Én is "korán" szültem, de akkor már 7 éves kapcsolatom (ezen belül 2,5 év házasságom) volt és már 4,5 éves munkaviszonyom is, így mentem el szülni.. Egy percig nem bántam meg, sőt.. életem értelme a kislányom, örülök, hogy van ő is nekem.

Én 16évesen jöttem össze a párommal, most vagyok 32 és még együtt vagyunk. Most szeretnénk gyereket.

Én nem bánom, hogy csak most jutottunk el idáig. Hihetetlen jó fiatal korunk volt!

Nekem olyan furcsa az, hogy valaki már 17évesen ilyen konkrét tervekkel áll elö! Még érteném, ha lenne egy barátja. Söt hiszem is, hogy van ilyen, hiszem olvasom is itt, és barátnöm is van,aki 25 éves és két gyereke van. Nagy boldogságban élnek. Ö is mindig nagy családod szeretett volna fiatalon, de hát mellette is volt valaki.

Az is fura, hogy így elterveztél mindent. Lesz jó melód, vagy a vállalkozás. Ezáltal anyagi háttér! Honnan veszed?( ez sem lehetetlen teszem hozzá)

Lehet évekig nem találsz olyan melót,ami majd szakmádba vág, ahol majd jól érzed magad, ahol jól fizetnek. Lehet a szüleid nem is rád akarják hagyni a vállalkozást.

Nem akarnád a jövendö beli pároddal gyerek elött még élvezni az életet? Szerintem nagyon ritka az olyan fèrfi ma, föleg a te korodban, aki elé oda állsz a konkrét ütem terveddel, hogy mit mikor akarsz, aztán ö meg nem rohanna el fejvesztve!

Nem kell ahhoz utazni külföldre( mi nem tudtuk megtenni akkoriban), hogy élvezd az életet.

Inkább élvezd a fiatalságod, még csak 17 vagy. Ez sem zàrja ki azt, hogy huszon egy néhány évesen ne lehessen majd gyereked. De ahelyett, hogy ezen agyalsz állandóan, inkább ”menj ki a világba”. Keress valami hobbit( ha nincs), ismerkedj, tapasztalj! Ismerd meg önmagad, hiszen még annyit változik az ember az évek során!

Menj a céljaid felè, de ne rágörcsölve!