Mit tegyek? Férjem el akarja vetetni a gyereket én pedig meg akarom tartani!

Ha az ember nőből, és anyából van, akkor tudja, hogy elveszíteni, és főleg elvetetni egy gyereket nem akármi. Minden egyes évfordulón, a gyereked minden egyes szülinapján, meg minden karácsonykor eszedbe fog jutni, hogy az a másik gyerek most hány éves lenne, és vajon milyen lenne, ha itt lenne.

Vajon nem fogod-e ilyenkor egyre jobban gyűlölni a férjedet, hogy miatta nincs itt veletek?

Sokan írják, hogy milyen felelőségteljes a férjed, és mi van, ha megbetegszik, és nem tud dolgozni, stb. És mi van, ha holnap a fejünkre esik egy tégla? Inkább ne menjünk ki az utcára? Így nem lehet élni. Egy gyerekkel is ugyanígy történhetnek ilyen dolgok. Igaza van azoknak, akik azt mondják, aki akarja, az megoldja két gyerekkel is.

Amúgy, ha ez a kedves férj olyan felelősségteljes, miért gondolta, hogy védekezés nélkül nem fog teherbe esni a felesége. Azt gondolta az abortusz jó fogamzásgátlás? Nagyon sok ember van, akik abortuszra kényszerülnek, és persze rengetegen vannak, akiknél meg is lehet ezt érteni. De azért étezzük át a helyzet súlyát, hogy itt egy magzat megöléséről van szó!

Szia!

Teljesen egyetértek az utolsó hozzászólóval : bármikor bárkivel történhet bármi. Még az sem biztosíték semmire, ha valaki milliomos, onnan is le lehet csúszni az aluljáróig simán. Számomra anyagi megfontolásból megölni egy magzatot ugyanolyan bűn, mint megölni a nagymamát az örökségért. Most sokan ezért le fognak pontozni, mert nem tekintik embernek az ilyen kicsi babákat. Nem csak arról van szó, hogy a kismama megszerette a babát. Ha nem szerette volna meg akkor is az ő gyereke. És szerintem az apát ugyanakkora felelősség terheli mint őt. Ne mondjátok már azt, hogy a nő legyen okosabb! Mégis hogy? Aki ennyire nem gondol bele a dologba, azzal nem nagyon lehet megértetni, hogy csak óvszerrel lehet! Ha nekem mondta volna a párom, hogy nem védakezünk rendesen, az számomra azt jelentette volna, hogy beleegyezik a babába.

Lehet hogy én megmondanám kedves kérdező a páromnak, hogy a műtőasztalra csak őutána. Nemrég estem át missed ab műtéten, és el nem tudom képzelni, hogy ezt egy nő önként vállalja...

Ha nem lettem volna kikötve, lerúgtam volna a dokit a székről!

Egyébként létezik örökbeadás is, ha nem tudnátok eltartani. Erre is voltak már lyan válaszok, hogy nem tudná az anya lelke elviselni, hogy másvalaki neveli a gyerekét. De akkor azt hogyan viseli, hogy megöleti őt???

Ha választanom kellene, hogy a gyerekem mással éljen, vagy...

Szerintem egyértelmű.

Dehát nem vagyunk egyformák.

Én biztosan megtartanám a babát, de lehet, hogy apucit nem.

Az, hogy megkülönböztetik a gyerekeket, nem attól függ, mennyire várták őket. Tervezett babát is láttam elhanyagolva, kirekesztve a családból, és olyat is, aki baleset volt, mégis a család szeme-fénye!

Arra pedig, hogy majd amikor gond lesz vele, megkapod, hogy te akartad, csak annyit mondanék, hogy egy gyerek sokkal több örömet tud okozni, mint amennyi bánatot egy ilyen kijelentés. És meg is fordíthatjuk a dolgot : véletlenül jobb sorotok lesz, mint most, akkor te dörgölhetnéd az ő orra alá, hogy naugye mégsem kellett volna megölnünk a gyerekünket!

Bocs, hogy hosszú lett, és nem olyan a válasz, mint amiket írni szoktak erről. De a véleményünket kérdezted, és én azt írtam le. Tenni úgyis azt teszel, amit jónak látsz. Bárhogy is döntesz, kívánom, hogy sose bánd meg!

Valamelyikőtök kérte a videót még egyszer. Látható az eredetileg belinkelt is, csak meg kell adnod, hogy elmúltál 18. De itt egy hasonló is:

http://www.youtube.com/watch?v=WbtI1LsbiIQ

Kedves jutttka!

Én csak biztatni tudlak, igen is tartsd meg a kisbabádat.Hiszen ott a szíved alatt egy kis csoda fejlődik.Amelyik nő várt már babát és szülés után a kezébe adták a kisbabáját, az tudja nincs gyönyörűbb dolog a világon.Nekem 2 éves múlt a kisfiam, és mikor kiderült,hogy babát várok az első pillanattól kezdve ragaszkodtam hozzá.Nem is tudnám elképzelni,hogy hogyan lehet túlélni azt ha valaki elveteti a babáját.Nap mint nap, minden szülinapon és karácsonykor eszembe jutna milyen lenne,mi lenne ha velünk lenne.Még bele gondolni is rossz.A be link-elt videót én is végig néztem.Szörnyű, végig sírtam.A Kívánom neked, hogy megtarthasd a kisbabádat!!!!

Remélem minden jóra fordul majd!Ha már eldöntötted végleg mit teszel, kérlek írd meg kíváncsian várom a válaszod.

Tedd a kezed a szívedre és jó döntést fogsz hozni:-)

Üdv:sylvi888

Nekünk a 2. közös gyerekünk csak úgy "becsúszott". A férjemnek is van már gyerek az előző házasságából, nekem is volt már az előző házasságomból. Ennek ellenére megtartottuk a babát, pedig az első közös gyermekünk akkor csak 6 hónapos volt. Persze, volt nagy ijedelem, amikor kiderült, hogy megint lesz egy gyerek, de most már egyáltalán nem bánom. Imádom a kisfiamat, aki 4 éves múlt. Az apja pedig talán őt szereti a legjobban...

Ne hagyd, hogy elvegyék tőled a gyereked!!!

Mielőtt bárki a fejét/farkát akarná venni a férjnek, azért ne feledkezzünk meg arról az "apróságról", hogy ez az ember 3 gyerekért MÁR felelősséget vállal, még ha 2 közülük nem is él folyamatosan vele. Igen, az elvált apákkal való kapcsolatba bele kell kalkulálni azt a tényezőt is, hogy neki már vannak/lehetnek élő, létező gyerekei, akiknek a világrajöttéről már nincs mit morfondírozni, mert itt vannak. Esznek, iskolába járnak, kinövik a cipőjüket, fogszabályzóra, szemüvegre, különórára mifenére van szükségük...

Iszonyatos ostobaság azzal jönni, hogy ahol 2-3 van, a negyedik szinte semmibe nem kerül, mert a korábbi gyerekek "kitermelik" a szükségleteit, az a kis kaja meg valahonnan csak összejön majd. Mindenki tudja, hogy ez nem igaz.

De egy újabb élet vállalása, valóban nem CSAK az anyagiakon múlik. Sokkal fontosabb, hogy érzelmileg egyformán igénye legyen rá mindkét félnek. Ha ez megvan, akkor áthidalható szinte minden egyéb probléma. De ebben az esetben NINCS meg az igény az egyik félben, aki történetesen - valószínűleg - anyagilag pontosan fel tudja mérni, hogy mit tud, és mit akar még vállalni. Egy 4. gyereket speciel nem. Nem a férjet kell ostorozni a lelketlensége miatt, a második házasságból született kisfiú anyukájának kellett volna jobban ügyelni arra, hogy ne essen újra teherbe. Mielőtt bárki önző férfinak tartana; nő vagyok, 4 gyereket hoztam a világra. És igen, volt olyan terhességem, amit szomorúan, sírva, de kénytelen voltam megszakíttatni, mert pontosan tudtam, hogy bármennyire szeretném, nem vállalhatjuk, ha igazán szeretjük a már meglévő gyerekeket, és felelősséggel gondolunk rájuk (is). Nem kísértenek rossz álmok, nem estem depresszióba, nem utáltam meg a férjem, nem lábad könnybe a szemem minden évben, a valószínűsíthető születésnapon. Tudomásul vettem, hogy az életemet felelősséggel élni, egyben azt is jelenti, hogy nem adok életet felelőtlenül. Nem hiszem, hogy érzelmi fogyatékos lennék.

Kedves kérdező és mindenki aki a férjet szidja!

Egy alap kérdés:a két nem közül vajon ki az aki jobban tudja a fogantatás folyamatát és tisztában van azzal,hogy mi az ami gátolja,mi az ami nem!!!VÍZ?

Most őszintén!!!Tényleg???

Apu ostoba,hogy azt képzeli ki moshatja?

Anyu???

Azért puha,hogy ne fájjon???

Az anyagi helyzeteteket itt senki nem tudja fel mérni,a jövőt senki nem láthatja és te ugyanolyan hibás vagy így együtt közösen kell döntenetek mellette vagy ellene!!!

Kívánom,hogy jól döntsetek,közösen és úgy,hogy se a házasságotok se a közös GYERMEKETEK ne szenvedje meg az eredmányt!!!

víz?

ezen én is baromira meglepődtem.

inkább már nem is írok semmit...