Éreztetek már így? Biztosan nem vagyok egyedül.

Nem vagy egyedül, sok ismerősömnek akkor jött össze, mikor megfeledkezett egy kicsit róla. Elterelte a figyelmét egy költözés, nyaralás, egy kihívásokkal teli munka.

Sok sikert!

Szia!Én is ugyanúgy érzek,mint Te!Az első hónapokban sírtam mikor megjött és most pedig csak egy sóhajt ejtettem!Szerintem sem jó,de nem tudunk mit csinálni!Mindig ugyanazzal a lendülettel állok neki minden hónapban és mindig bevetek 1-2 praktikát!Előző hónapban vettem ovu tesztet,múlt hónapban gyertyaállás most is megjött 2napja,most aviva tornázni fogok,mindent megadok a reménynek!Egy biztos NEM SZABAD FELADNI!!Ja és mellé nekem az is betett,hogy terhes lett a tesóm a második próbálkozós hónapjukban...!!De most benne merítek erőt!

Ti mióta próbálkoztok????

Utolsó vagyok!

Hát akkor nálatok is minden rendben,nálunk is csak nem jön a baba...!!De hidd el mindkettőnknek sikerülni fog még idén!!!

Szia! Tudom, hogy nagyon nehéz, mert mintha én írtam volna ki ezt a kérdést...Szintén zenész, sajna...29 éves vagyok, 2,5 éve próbálkozunk a babával. Mint te is írtad, minden hónapban a reménykedés, a próbálkozások, aztán jön a menses. Sírás, kétségbeesés, majd kezdődik minden elölről. Ovu-tesztek, vitaminok, egészséges étrend, gyertyaállás, mindent kipróbáltunk már. Van ovulációm, velem elméletileg minden rendben, a férjem pár hónap múlva indul spermavizsgálatra.

Jelenleg három rokonom terhes, az unokanővérem, aki pco-s mellett természetes úton teherbe esett, az unokahúgom, aki összesen 1 hónapot várt a terhességre, rögtön sikerült (ez a második babája lesz) és a nővérem, akinek szintén elsőre sikerült (szintén második baba). Hurrá!! Persze, rettenetesen örülök a babáknak és minden jót kívánok, de mind a három terhességnél, mikor tudomást szereztem róla, belülről csak egy kérdés villogott: "miért nem én?????"

Szóval én is csak csatlakozni tudok és várni a válaszokat, hogy lehet ezt túlélni? Hogy lehet hónapról hónapra boldog várakozással nézni a teszteket? Nekem már nem megy. Én már ott tartok, hogy jelenleg a szexhez sincs kedvem, mert akkor végülis legalább tudom, hogy miért nem pozitív a teszt.

Na, de fel a fejjel!! Sikerülni fog az a baba, én a férjemből merítek erőt. Mert ő még mindig ugyanúgy szeret, mint mikor nekiálltunk a "baba projectnek" és bár most egy időre szüneteltetjük, azért pár hónap múlva újra nekiállunk. Talán kell is ennyi szünet, hogy nem várjuk, nem görcsölünk...(mondjuk könnyen mondják, hogy ne görcsöljünk rá - az istenért, hiszen már 2,5 éve próbálkozom, hogyne görcsölnék!!!)

nos...

tavaly áprilisban meghallt az ujszülött kisfiam..

szeptemberben ujjabb próba...ami mütéthez vezetett...méhen kivüli,belső hasüri vérzés,egyik petefészkemet ki is vették..

de nem adom fel..bár 33éves vagyok...és már eléggé szorit az idő..de soha nem adom fel...és mindenkit ezzel akarok buzditani..holnap uj nap virrad..és..vannak még csodák..