Éreztetek már így? Biztosan nem vagyok egyedül.

Sziasztok!

Nekem PCOsm van, és három éve próbálkozunk. Most kaptam metformint, eddig senkinek nem jutott eszébe. Én is próbálok pozitívan hozzáállni, de nekem valahogy már nem megy. Barátnőm egy éve úgy lett terhes, hogy nem akartak babát. Kicseszés. Azóta elég padlón vagyok e téren, de senki nem tudja, mert barátnőmmel természetesen mióta terhes nem lehet beszélni.. Most egy hónapos a baba. Át se hívott. Ez még egy döfés.. De mégis muszáj pozitív lenni, mert mindenki azzal ba...gat, hogy ne görcsölj rá. Nem is értem ezt a mondatot.. Aki ilyet mond, az nem is érzi át szerintem. Ezt az érzést nem én irányítom. És nem görcsölök rajta, hanem csak nem tartom magam olyan jónak, hogy legyen egy gyerekem, szerintem ez nem ugyanaz. De a remény hal meg utoljára, és egyszer hátha nekünk is felragyog a nap, és akkor sokkal sokkal boldogabbak leszünk, mint sokan mások, akiknek kézenfekvő, ha gyerekük van, amikor csak gondolják! Kitartás és nem szabad túl sokat foglalkozni vele, mert szerintem felőrli az embert.

Ismerős!

Nekünk is másfél év, túl vagyok a laparoszkópián, minden rendben velünk...

Meddőségibe járunk, voltunk genetikai tanácsadáson és immunológián is...

Nem vagy egyedül :(

6 évpróbálkozás, 2 méhenkívüli terhesség, 2 sikertelen lombik, számtalan kivizsgálás, műtét.

Előbb-utóbb sikerülni fog! Mindannyiunknak!!!!!

Szia!Én 26vagyok a párom 32, én 2010 júniusban tettem le a tabit akkor azt mondtam hogy most már elég a tabi szedésböl nem tömöm magam hormonokkal tovább. A párommal úgy egyeztünk meg ha jön a baba akkor jön,de aztán elkezdtem magam bele élni a dologba. Az elsö két hónapba meg is jött rendesen, aztán kimaradt, augusztustól november végéig. Az orvos nem talált nálam semmit, csak annyit mondott hogy 6-8hónap normális hogy a szervezet helyre tegye magát és, adot folsavat és remélte hogy majdt pozitív teszttel jelentkezem nála...Teltek a hónapok én reménykedtem mindíg amikor kimaradt hogy most összejött a baba, eleinte mint egy pofon úgy értek a negatív tesztek, és igen én is sírtam amikor negatív lett a teszt.Most utoljára meg volt magától kétszer - igaz hogy a vérzés majd másfél hétig tartott- most megint kimaradni látszik...Nem akarok orvoshoz menni, mert nem akarom hogy hormonokkal tömjenek feleslegesen.

Közben a baráti körben két ismerösünknek is megszületett az elsö babájuk, aztán most született decemberben a második baba,másik ismerös nemsokára várja a második babájukat, és párom öcsééknél meg szakítás után derült ki a terhesség, ök nem is akarták a gyereket és mégis lett...Nagyon nagyon sokáig voltam magam alatt, és öszíntén megmondom hogy gyülöltem minden terhes nöt, és minden babakocsival járó kismamába beletudtam volna rúgni dühömben...de aztán most már úgy vagoyk vele, hogy lehet nekem nem adatott meg hogy gyerekem legyen, így megpróbálom az élet azon részét élvezni amire egy gyermek mellett nemigen lenne lehetöség, új munkát keresek, sportolok és igyekszem a párommal töltött idöt élvezni. Nem igaz hogy nem reménykedem, csak igazából beletörödtem a dologba...

Azért remélem hogy nálatok nem sokára ott lesz majd az a pozitív teszt, addig is csinálj olyan dolgokat amiket egy baba mellett biztosan nem tudnál...