Honnan tudtátok, hogy készen álltok az anyaságra?

én is ilyen vagyok, még mindig, sokszor helyezem az én akaratomat,kényelmességemet előtérbe...dehát bak az ascendensem...

23,5 voltam,mikor szültem, nem voltam felkészülve természetesen, pont a fenti okokból kifolyolag, de hát "becsúszott".

ISmered a mondást? Szükség törvényt bont! ? Ha megszületik a gyerek, automatice körülötte fog forogni minden! Ezt hidd el! Nem csak az van, hogy na itt van egy tehetetlen kis lény, nekem kell gondoskodni róla, hanem feltétlen szeretetet is érzel iránta, olyan, mint a szerelem. Csak más , sokkal több kötelességtudat is keletkezik benned. A Te gyereked az életed lesz, az életed folytatása. Fontosabb bárminél, még önmagunknál is.

Mikor megszületett a lányom, igyekeztem, de tudtam, hogy vannak nálam "jobb" anyák is, akik ha alszik a baba, takarítanak, főznek, mosnak...én, ha aludt a lányom, én is azt tettem, sokszor nem volt rendes főtt kaja, csak mondjuk grizes tészta vagy mákus guba (mikor már nem szoptattam, mert szoptatás alatt nem ajánlott mákot enni, ha jól tudom), krumplifőzelék.

NA mindegy, vannak jobb anyák is, de lehet, h ők már tulkényeztetik a családjukat, és mindent el fognak tőlük várni.

Én meg ha főzök egy normális kaját, vagy kitakarítom rendesen a lakást, mindenki odáig van :)

előző vagyok

még annyit, hogy én, mivel kisebb koromban terhesen sokat kellett vigyáznom a tesóm lányára meg anyám nevelt lányára, minél inkább ki akartam tolna a babavárást, 30 éves korom fölé (most vagyok 28).

Majdnemhogy irtóztam a gyerekektől...

Mérges is voltam, mikor teherbe estem, azt vártam, h mikor megy el a terhesség...mivel kicsit infantilis vagyok, bevallom, sokat mondogattam a férjemnek, hogy (kapaszkodj meg!!) "kihányom", "kikakálom" a babát.

Akkor mondjuk elég nehéz, anyagilag meg mindenhogyan nehéz időszakot éltünk. Anyám is odáig volt, hogy minek szülök én gyereket, minek az nekem, hogyan neveljük fel, mikor ennyi adóságunk van.

Pedig nem vele laktunk, és mind2en dolgoztunk.

Szóval lelkileg én ráadásul elég "kusza" voltam, vagyok még most is, hajlamom van a rapszodiára, hangulatingadozásra.

Aztán mikor a 18.héten 4D uh-ra mentünk, az egy élmény volt, ajánlom mindenkinek, pedig nem olcsó, olyan édesen ugrabugrált a pocimban!!

Már akkor beleszerettem! ÉS imádom azóta is...:)

Igazán a 3. hónap táján maradt el a kikakilom, kihányom, mikor először megláttam az uh képernyön, teljes egészében.Ez még csak a sima uh volt, ezen is látszik már, de a 4D az egy élmény!

előző!döbbenet,hogy milyen érzések alakultak ki benned:((( és ezt még le is írod??? szegény annyi nő aki mindent megtenne 1 gyerekért és akkor oda nem születik baba!!

Nekem is vannak gyerekeim,fiatalon lettem anya és kavarogtak bennem az érzések mivel nem tudtam mi vár rám.De soha egy pillanatig nem gondoltam vagy mondtak ilyeneket mint te!

Kedves utolsó!

Azt nem írtam, azt hittem, egyértelmű, hogy a lányomat mindennél jobban szeretem és ÖRÜLÖK, hogy van nekem, és hogy nem 30 éves korom után szültem, ahogyan terveztem. de ehhez nekem IDŐ kellett!

És akik abortuszra mennek? Azokról hogyan vélekedsz? Én azokat is megértem, nem ítélem el őket, ha ugy gondolják, h nem képesek egy gyereket felnevelni a mai nehéz válságos időben!

Nem akartam elvetetni, semmi rosszat nem akartam, csak megdöbbentem, és mérges voltam, mikor megtudtam, h terhes vagyok, de aztán rendeződtek az érzéseim! Mindenki anya akar lenni 23 évesen? Nem hiszem. Akkor nem lennének abortuszok.

Sajnálom,akiknek nem lehet babájuk, igazságtalan az élet sokszor, de velem a legjobbat tette, hogy megérthettem, h a gyermek a világon a legfontosabb!

Kedves Kérdező!

Mért ne tartottam volna meg, mért öltem volna meg???

Nem értelek titeket...embereket...az abortuszra meg mindenki felmordul, hogy gyilkosság...(meg hogy nem muszály a legdrágább dolgokat megvenni neki.)

pedig MEG SEM FORDULT A FEJEMBEN más, minthogy megszülöm.

Volt kinek szüljem, volt hova. Anyu sem nem örült neki, mikor megtudta, de aztán ez megváltozott, mint írtam. De próbáltam magam függetleníteni a véleményétől mindig is.