Ti hogy látjátok ezt? Mi lenne a helyes döntés, vagy megoldás, vagy min kellene változtatnom magamba?
Előző házasságomból két fiam van. Nagyok már, 14,16 évesek. Válás után két évvel ismertem meg jelenlegi férjemet, akivel közös babát terveztünk. Én akkor 32 évesen úgy gondoltam, hogy mi sem természetesebb, és az újbóli anyaszerepbe is bele tudtam élni magam. Próbálkozásaink azonban sikertelenek lettek. 5 éve a 12. héten elment a baba, majd azt követően 1.5 év után újra terhes lettem, de sajnos az a babó se érte meg a 13. hetet. Az események után 1 évvel méhnyakrákot állapítottak meg, és műtöttek. Addigra én már ugye a 35. évemet betöltöttem. Most vagyok 37, és őszinte leszek, már nem tudom hogy akarok-e babát. Persze ezt az utóbbi 8 hónap sikertelen próbálkozása, és minden hónapban elszenvedett csalódása után gondolom. Már nem érzem magam elég fiatalnak hozzá, már máshogy látom a dolgokat mint 5 évvel ezelőtt. Úgy érzem sok volt nekem ennyi megpróbáltatás. Férjemnek viszont nincs még gyereke, és nagyon szeretne.
Úgy érzem, nem vagyok képes megadni neki azt amire vágyik, pedig nagyon szeretem.
Ebből a helyzetből hogy lehet úgy kijönni, hogy megmaradjon a házasságom? Persze ez lehet, hogy csak az én parám, hogy ha nem lesz baba akkor vége lesz, de nem tudnám magamhoz láncolni, hiszen most olyan fontos neki egy gyerek, mint annak idején nekem volt. Ti mit tennétek ilyen helyzetben?
válasza:Oszinten ugyanezt mond el neki is h mit erzel. Az oszintesegnel nincs jobb modszer. Aztan egyutt kitalaljatok hogyan tovabb. Esetleg egy lombik?
Lehet azok a babak akik itt jagytak teged lanyok lettek volna, es egyszeruen a szervezeted a lanyokat nem tudja kihordani, ez csak egy tipp. Ha semmi bajotok akkor erre tudok meg gondolni. Nem vagy meg oreg hozza, meg adnek a helyetekbe eselyt erre. Szerintem mar csak elkeseredesedben erzed ezt. Elfaradtal, ami ertheto. De ne add fel. Es beszelj a ferjeddel errol.
válasza:
válasza:Tisztába tenném a férjemmel a dolgokat.
Ha ő megért, ha ő elfogadja ezt, és tényleg szeret, akkor babával vagy anélkül is veled marad. De neki kell ezt elmondanod (és ugye vagy meg tud téged győzni, vagy elfogadja, ha nem akarsz).
Köszönöm a bátorítást.
Beszélgettem már többször a férjemmel erről, /mármint arról, hogy mi lesz ha nem jön össze a baba/ ilyenkor mindig átölel, és azt mondja nem lesz semmi gond, biztos hogy összejön. Tudom, hogy nagyon szeret, efelől semmi kétségem, magamban nem vagyok biztos a babával kapcsolatban.
Néha úgy érzem, talán a sok csalódás miatt, hogy már szabályosan hárítom ezt az egészet. Magamban is. Már az is előfordult, hogy megláttam egy babakocsit, és szabályosan görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem jól van ez így, nem akarom.
Persze tudom, hogy nem tudtok nekem lényegében ennél többet segíteni, de jó kiírnom magamból. Nem tudom, hogy más hogy éli ezt meg, de én a teljes elutasítás felé közeledek, és nem tudom hogy vissza tudom-e fordítani magamban. :(
válasza:Szia! Nagyon megérintett és elgondolkodtatott a kérdésed. Viszont azt még meg szeretném kérdezni, hogy "csak házilag" próbálkoztok vagy orvosnál is jártatok-e már, stb.
Amiket érzel és gondolsz, teljesen rendben és normális és megengedheted magadnak! Az elméd a fejed elfordításával és a gyomrod összerándításával próbálja meg megőrizni az épségét...
De ahogy drága nagymamám szokta mondani, változtatás nélkül nincs változás. Úgyhogy amondó vagyok, hogy változtass vmin. Bármin. Nem visszafordíthatalan. Pl. tartsatok egy kis szünetet, vagy épp ellenkezőleg vessétek magatokat bele jobban (orvosi értelemben)stb...
válasza:"ilyenkor mindig átölel, és azt mondja nem lesz semmi gond, biztos hogy összejön"
Itt látom a problémát.
Gondolom, ha a párod akár csak egyszer is, de azt mondaná, hogy "az se baj, ha nem jön össze", máris megnyugodnál.
Üljetek neki még egyszer a témának és beszéljétek meg, hogy ki meddig óhajt elmenni a cél érdekében!
Mondd el neki világosan, hogy neked mi fér bele ennyi idősen (inszem, lombik... vagy csak a természetes) és egyáltalán max. hány éves korodig próbálkoznál.
Kicsit féltem kiírni a kérdést, nem gondoltam hogy ennyire kedves segítőkész válaszokat kapok.
"meg szeretném kérdezni, hogy "csak házilag" próbálkoztok vagy orvosnál is jártatok-e már, stb."
Orvosnál eddig csak én jártam, igaz csak nőgyógyásznál, de ő első körben mindent rendben talált.
"Gondolom, ha a párod akár csak egyszer is, de azt mondaná, hogy "az se baj, ha nem jön össze", máris megnyugodnál."
Igen, igazad van. Lehet, hogy arra lenne a legnagyobb szükségem, hogy lássam, erre az eshetőségre is felkészült.
"és egyáltalán max. hány éves korodig próbálkoznál."
Az a baj, hogy az első baba elvesztése után, 32 évesen 36 éves koromat jelöltem meg végső időpontnak. Viszont ez mintha meg sem történt volna, hiszen a méhnyakrák miatti műtét után nem mertünk próbálkozni, így maradt ki másfél év, és utána vágtunk bele újra.
Annyira csalódottnak látom, hogy a szívem szakad meg, és közben küzdök magammal, hogy mennyire önző vagyok amiért én már nem is szeretném. Főleg, hogy az egyik ismerős mondta a férjemnek, /minek nekem ellenség ha vannak barátaim címszóval/ hogy sokszor azért nem jön össze a baba, mert az anya lelkileg nem alkalmas rá. No ezután még nehezebben szedi össze magát az ember.
Ezt persze teljes megértéssel, és kedvesen mondta a férjem, tehát nem maradt rossz szájíz a beszélgetés után, csak én cipelem, hogy lehet hogy tényleg kizárólag rajtam és az érzéseimen múlik a siker.
válasza:5-ös vagyok.
Jaj, dehogy! Én legalábbis ebben a részében annyira nagyon nem hiszek. A háborúban megerőszakolt nők pl. biztosan nem akartak gyermeket.
Egyébként lehet, hogy egy egyszerű beszélgetéssel megoldódnának a gondjaid. nem tudom elképzelni, hogy a férjed végül nem nyugtatna meg. Nosza, próbáld meg!.
Aztán pedig valóban tisztába kell rakni, hogy Te Önmagadban mit szeretnél. A rossz élmények miatt nem akarsz csak babát vagy egyébként sem és valóban, ha mégis, mi mindent tennél meg érte. Egy nőgyógyászati vizsgálat az ide nem lesz elég. Úgy értem, ha szervi/hormonális oka van, az akkor és ott nem derülhetett ki.
Szorítok, bárhogy is döntesz!
Köszönöm, sokat segítettetek.
Először is tisztázom magammal, bár ehhez időre lenne szükségem, a korom miatt meg annyira nem vagyok vele eleresztve.
A háborúban megerőszakolt nők példája nagyon tetszett, hozott egy kis megnyugvást :)
válasza:Örülök! És ne öregezzé' itten, mert mindjárt 37 vagyok és próbálkozunk erősen! :D :D
De viccet félretéve én is érzem...
Legjobbakat! Én egy wellness-hétvégével kezdeném a szemléletváltást! ;-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!