20 évesen terhes? December óta van kapcsolatom és még tanulok. Rossz ötlet lenne a gyerekvállalás?

Ne haragudj, de én egy ilyen rövid kapcsolatba, amiben ráadásul havonta 2* találkoztok én biztos nem vállalnék gyereket. Gyakorlatilag még nem is ismered a másikat, hisz tudod: Lakva ismerkszik meg az ember. Először ismerjétek meg egymást jobban, éljetek kicsit együtt és utána jöhet a gyerkőc, nem maradtok le semmiről. A másik fele meg az, hogy nagyon sokan gyerek mellett fejezik be vagy épp kezdik el a tanulmányaikat.

Szerintem havonta kétszer találkozni már ne is haragudj de az nem kapcsolat. Előbb próbáljátok meg TI ketten az együttélést, a mindennapokat, a megpróbáltatásokat, a megélhetést (mert a gyereket is el kell tartani valamiből) aztán ha minden működik szerintem majd csak akkor jöjjön a gyerek téma. Nem leszólni akarlak de előbb élj egy kicsit csak az apa-jelölttel és utána meglátjátok hogyan tovább. A sulit befejezheted baba mellett is csak jelen esetben szerintem túlzottan sok lenne az új helyzet az életedben amit hirtelen be akarsz vállalni!

Első válaszoló! Majdnem tök ugyanazt írtuk :)))

Igen, most olvastam, hogy mit írtál. Csak a megfogalmazásunk más:) Első

Ha jót akarsz magadnak, és a születendő gyerekednek akkor ne tedd!!! Először találd meg az IGAZIT, akiben a gyerekeid apját látod, akit ismersz kívülről-belülről, akivel már túl vagytok ezer vitán, veszekedésen, akivel bíztok egymásban, szeretitek egymást, akár jobban mint a saját családotokat, aki már maga is családtag, akit elfogad a családod, mert te szereted és ő szeret téged. Ha már voltatok együtt nyaralni, ha már éltetek együtt, ha már megtapasztaltad, hogy szeret-e dolgozni, segítőkész-e, jószívű-e, hűséges-e, nem utolsó sorban, jó-e vele a szex? :) De a legfontosabb, hogy milyenek a hétköznapok valakivel. A gyerek nagyon nagy strapa. Egyedül még inkább. Ha terhes leszel ettől a fiútól semmi garanciád nincs arra, hogy együtt is maradtok, hiszen kvázi most se vagytok együtt. Utána ott fogsz állni egy kisbabával és anyukáddal, és majd azon gondolkodhatsz, hogy honnan akassz le egy másik apát a gyerekednek. Van egy ismerősöm, aki fél év ismeretség után ment hozzá a volt férjéhez, többek között azért mert terhes lett. Utána szült neki még kettőt, tehát összesen hármat, pár év alatt. Majd elváltak. Mert a pasi nem szeretett dolgozni. A mai napig nem szeret. Nem is nagyon keres pénzt. Tehát az anya egyedül tartja el a három gyerekét, és kb esélytelen, hogy egy férfi felkarolja, mert három gyereket senki nem akar bevállalni, úgy, hogy egyik sem az övé. És az élet drága. Ha jót akarsz a gyerekednek, először felnősz te is, befejezed a sulit, kicsit dolgozol, hogy legyen némi munkatapasztalatod, mert az életed hátralévő részében jobb tudni, hogy fogsz tudni magadról gondoskodni.

Még annyit, hogy lehet hogy neked ez a fiú lesz az igazi. DE! Először bizonyítsatok egymásnak. Minimum költözzetek össze legalább (hacsak nem vagytok nagyon vallásosak), hogy átéljetek nehézségeket is együtt, és ne csak randizzatok. A randi a világ legjobb dolga, a randikon soha nincs vita, veszekedés, mindenki a legjobb formáját hozza, frissen mosott haj, parfüm illat, legjobb cuccok, készülődés, jó programok, stb. De amikor együtt éltek, akkor lesz majd takarítás, wc deszkát ki hagyta felhajtva, ki nem talált be a szennyesbe a zokniával, ki nem hozott haza kenyeret mát megint, ki nem vasalt inget, ki hagyta elől a cipőjét, ki nem borotválta le a lábát, ki szedett fel két kilót, ki az aki nem ér haza időben, túl sokat költ, berúgva ér haza hajnalban, és a többi és a többi. Először vívjátok meg a saját és egymás csatáját, hogy ne a gyereknek kelljen majd ugyanezt végig hallgatnia. :)) Persze az együttélés szuper jó dolog, csak ismerd, szeresd, tiszteld a másikat. Ha van miért.

Alapvetően nem az a probléma hogy 20 vagy és egyetemre jársz,hanem hogy nagyon friss kapcsolatod van,ráadásul messze vagytok.