Megtartsam vagy ne?

Kamu.

Egyrészt akkor mikor vállalnátok gyereket? Ha anyósod meghal?

Másrészt a 36 éves pasid, aki igen "benne van a korban" mit szól hozzá hogy elvetetned a gyereket akire 1,5 éve vártok?

A szimpátiával nem tudsz mit kezdeni.

A párod láthatóan ragaszkodik az anyukájához, ezt valamilyen szinten meg kell értened.

Továbbá kicsi korban is, de különösen akkor, ha te mmajd visszamész a szülés után dolgozni, NAGYON JÓ lesz a kérnél lévő nagymama. Nem kell azon törnötök a fejeteket, hogyha kettesben szeretnétek kikapcsolódni, gyerekmentesen vásárolni/ügyintézni, akkor kire hagyjátok.

Külön lakrész, anyóssal barátkozás (az unoka érkezése egy nagyszerű alkalom, ha ügyes vagy, tudsz fordítani a hozzáállásán)

Volt vagy 10 válaszod, de nekem sem vagy szimpatikus, csak rinyálsz, mondanak neked tanácsokat mit tennének a helyedben(mert ezt kérdezted!!!) és csak a kifogások...semmi nem jó, semmilyen opció nem felel meg, mindenre húzod a szád.

Elköltözés aztán külön-külön albérlet nem jó

Megbeszélni nem lehet, ennyi miatt szakitani nem lehet.

Nem gondolod hogy lehet azért nem kedvel mert egy rinyálógép vagy? Kiírod ezt a kérdést es reménykedsz abban, hogy majd jól nekiállnak az anyospajtásnak és jaj te szegény miatta kell abortuszra menned.

Fogd meg és állj a sarkadra, mondd meg neki nyiltan, terhes vagy, szóval vagy elfogad és ő is megpróbál békés otthont teremteni, vagy muszáj eladni a házat( ha most építettek ujjá akkor még többért tudjátok eladni es tudtok szerezni normális lakást) a párodnak meg megmondhatod, csak fontosabb neki az élettársa es a kozos gyerekuk mint egy ház, anyóssal ha egy háztömb lesz köztetek akkor is lehet gondját viselni. Vagy akkor a házat szepen szétválasztjátok es ti éltek az egyik felén anyós a másikon. Annyi válaszható lehetőség van, de komolyan neked csak az abortusz jutott eszedbe, ezért is provokatív kérdés...másfél ev próbálkozás, aztán ha összejön a baba akkor elvetetnéd mert anyós csúnyán néz

.... lehet, hogy abban reménykedve tetted fel a kérdést, hogy abortuszra küldenek a válaszolók?

Nos, én kifejezetten választáspárti vagyok, és egyáltalán nem ítélem el az abortuszt, de ha igaz az, amiket leírtál, akkor a te esetedben az sem lesz jó megoldás.

40 éves vagyok, többgyermekes édesanya.

Külön élünk és külön is éltünk anyósoméktól, míg élt.

Így is voltak vitáink,DE bármit megtennék, hogy velünk lehessen még, csak egy kicsit, hogy láthassa felnőni a gyönyörű unokáit!

Tudom, ez az én helyzetem, nem látom a ti életeteket, de utólag már annyira mindegy, hogy a mosogatószert mennyit és hogyan használtam. Semmit nem jelent, és most annyira szeretném, hogy jöjjön, hogy itt lenne, csak egy kicsit...

Az anyósod csak felnevelte a fiát, és őt szereted!

Nem egyszerű, és egészen biztosan komoly konfliktusok lesznek, ha megszületik a pici.

Azt gondolom, ettől tartasz csak, és már a szívedben van helye a kicsinek! Ez a lényeg! Erősebbnek kell lennie a gyermekedért aggódásnak, mint hogy milyen viszony lesz az anyósoddal!

határokat, még duzzogás árán is húzni kell, és ne várd meg, míg összegyűlik. Próbáld meg neki is elmondani rögtön, amikor megbánt!

Hosszútávon szükségetek van egymásra a nagy ház fenntartása és a ti lakhatásotok miatt! (És egy férfinek az édesanyja mindig az édesanyja marad-őt is szereti tiszta szívből, nagyon nehéz helyzetben van, ha egymást marjátok)

Ha együtt akarsz maradni a pároddal, szereted, és ő is, akkor ne legyen kérdés a gyereketek!!!

Végső soron pedig, ha végképp nem tudtok kijönni, el is költözhettek, majd később, vagy ahogy alakul.

Jó egészséget kívánok!

Kedves Kérdező!

Sok minden elhangzott, s gondolom, Te magad is rájöttél arra, mi lenne a legjobb, legpraktikusabb megoldás. Többen is felvetették. Ráadásul nem jár eget rengető kiadással. (Leválasztás két lakrészre.)

De amiről szó még nem esett... hogy

1.) vajon Anyós miért is nem komálja sok esetben a menyét.

Több fiús anyánál tapasztaltam...

- A fiút, az egyetlent, a saját vérét, akinek nevelésébe annyi, de annyi sok időt-energiát táplált, valahogy nem bírja elereszteni. Sok anyánál nem tudatosul, hogy a gyermeket csak "kölcsönbe" kapja. Tehát megszüli, de nem magának(!), hogy aztán felnevelje, s nem pedig hogy a tulajdona legyen. <- A gyermekem, az életem értelme! -> gondolják ezt sokan... de ki is mondják.

Amelyik anya így érez, az igen nehezen viseli el, ha egy generációval fiatalabb "idegen" nő (most pl. Te) egyszer csak el akarja tőle bitorolni az Ő "kicsi fiát".

Ez valójában egy személyiség zavar anyukáknál, amely azt súgja neki: - Aki az ÉN fiamra pályázik, annak először is... TÖKÉLETESNEK KELL LENNIE. (Mert tőlem távol is biztonságban akarom tudni!)

Na most, hát ki az, aki tökéletes? Kérdem én... Kérded Te is... Anyós talán tökéletes? A fia, aki a párod, talán tökéletes? A rokonai tökéletesek? Fogadjunk, hogy nem.

De Neked tökéletesnek kellene lenned! (Szerinte legalábbis.) És mivel ez az érzés, amely már régóta gyötri... ott motoszkál fejében... állandóan azt lesi, hogy vajon hol hibázol éppen??? Vajon mikor követsz el olyan vétséget, hibát... amelyet Ő ugyebár soha nem tenne... Szóval Te leszel/vagy a szemében a fekete bárány. És akkor még örülhetsz, ha csak "csúnya szemekkel" tekint rád. És nem kezd el veled pörölni, vitákba bonyolódni. (Legfőképpen igaz szokott ez lenni, ha egyke gyermeknek született anyuci pici fia.)

Na persze ez nem mindig jön elő ilyen élesen és egyértelműen. De, ha ez van, sokat Te nem tudsz tenni. Aki tud tenni az érdeketekben, az pont a párod, aki ugye Anya fia. Konfrontálódnia muszáj időnként saját anyukájával. Ami azt jelenti, hogy kőkeményen ki kell tűznie a határokat. De nem csak falat kell felhúzni köztetek, hanem a mentális határokat is ki kell jelölni: Anyának mikor, hogyan és mennyi joga lehet beleavatkozni a Ti életetekbe. Főleg igaz ez, ha már hárman lesztek.

Amit Te tudsz tenni, hogy elfogadod olyannak, amilyen és nem vágsz se grimaszt, se képet, amikor hozzád beszél, vagy Téged kérdez.

2.) vajon hogyan viszonyul, s hogyan változik (-hat) meg, amikor már saját unoka is totyoghat körülötte? (időnként!) Hát ez részben attól függ, hogy a határok jól vannak-e kitűzve és következetes betartatva... részben meg attól, hogy mennyire képes ezt az új helyzetet, felállást megérteni és elfogadni.

Ami a gyermek születését illeti, az abortálás azt a veszélyt is hordozza, h. esetleg többé nem lehet saját gyermeketek...

Az ERŐ legyen Veled!