Hogyan lehet átvészelni a karácsonyt gyerektelenül?

Köszönöm szépen mindenkinek a választ, elnézést, hogy egy kicsit megkéstem a reagálással.

A mi helyzetünk azért speciális némileg, mert nincs kire várnunk, ugyanis teljesen esélytelen és reménytelen a helyzet(egy genetikai rendellenesség miatt nem fejlődtek ki a petefészkeim, és a méhem is csökevényes). Szóval nekünk még a remény sincs meg, hogy mondjuk jövőre már, vagy 2 év múlva esetleg... és ez úgy is baromira ijesztő, hogy már 15 éve tudom, hogy ezt dobta a gép, illett volna már túltennem magam rajta, de egyszerűen nem sikerül :(

Ha átlagos-egészséges pár lennénk, most lennénk pont abban az életkorban-és helyzetben, amikor aktuális lenne a gyerekvállalás kérdése.

Azzal is tisztában vagyok, hogy így is szebb karácsonyunk lesz, mint ami sokaknak megadatik (van kivel ünnepelni, lesz sok finom falat az ünnepi asztalon, lesz díszes fa, ajándékok, csillogó díszek, melegség, szeretet),emiatt van némi lelkifurdalásom is, hogy nem érem be ennyivel, telhetetlen vagyok, de akkor is ott az a fránya hiányérzet. Persze, amennyire lehet, próbálom megélni és kiévezni a szép pillanatokat, sokszor egész hosszú időre is sikerül elterelni a figyelmem, és őszintén jól érezni magam.

Azt is tudom, hogy gyerekkel sem csupa rózsaszín csillámpóni és vidámság az élet, de nyilván "kívülállóként" a szép oldalát látom. És persze mindig erősebb a vágyakozás az után, ami nem (lehet) a miénk.

Akinek már sikerült a baba, annak gratulálok így utólag is, akinek még nem, annak szívből kívánom, hogy mielőbb összejöjjön. Kellemes, boldog ünnepeket mindenkinek!