Miért olyan nagy dolog a meddőség?

#14 és ezt vajon milyen statisztika alapján sikerült megállalírani te mindent is tudó?

Birom mikor a gyerektekenek ilyen marha nagy "megállapításokat" tesznek aminek semmi alapja, de nem baj mert ilyenkor ti olyan különbek vagytok még a spanyolviaszt is megszrjátok.

Kérdező te meg persze hogy nem érted ha nem is akarsz gyereket. Mindenki olyan gondot tud átérezni amiben érintett némileg, vagy egy minimális EQja.

Örökbefogadott gyerek meg akkor sem kellene nekem ha nem lenne sajátom, mert az "hozott anyag". Tudod a nevelés csak egy része annak milyen ember lesz belőle. Sok sikert egy kamaszhoz pl akinek semmi köze a génálományának a tiedhez. Még a sajátoddal sem egyszerű dűlőrejutni.

Hat azert mert a meddoseg meg nem azt jelenti hogy nem lehet valakinek sajat gyereke. Nekunk termeszetes uton nem lehet csak lombikkal. És igenis elso korben azt probaljuk meg es ha ugy se sikerul akkor gondolkozunk el az orokbefogadason. Szerintem serto a kerdesed ugy hogy nem vagy erintett a temaban.

Meg van ra a penzunk es mi dontjuk el hogy azt erre koltjuk.

24. és 26.: Nem vagyunk gépek, hogy csak azért ne akarjunk gyereket - ha amúgy ez a leghőbb vágyunk - mert a szomszédnak már van tíz. (Azért nem mindegy, hogy ugyanaz a pár ország adja-e a túlszaporulatot, mert sajnos ők fogják folytatni is hatványozottan, és csak egyre nagyobb lesz ott a szegénység. Aztán annál hamarabb gyűrűzik be a (termény és termék) hiány a világ többi részére, de nem folytatom, az mivel jár majd.

(Nagyon zárójelesen írom, mert nem az a mondandóm, hogy egyik ember kevesebbet érne a másiknál. Igen, az ideális az lenne, ha a fejlett országokban picivel lenne több a gyerekszám, a pár szóban forgó országban pedig töredékére csökkenne, de nekik a kultúrájuk és a lehetőségeik ezt nem teszik lehetővé.)

Nekem olyan érzésem volt egy korábbi ilyen kérdésnél is, hogy azok írják, hogy a Föld miatt nem vállalnak gyerekeket, akik amúgy sem szeretnének (vagy esetleg szeretnének, de nincs hozzá társuk, az örökbefogadás és hasonlók pedig szóba se jöhetnek), és ez így milyen hangzatos, hogy a Föld nevében…

#34 ki minősít kit??? Nézz már magadba pl TE. Minden nap itt esz a fene, azt lesed mikor lehet a gyerekesekbe belerúgni, osztani az észt holott te is egy nagy öntudafos childfree vagy. Akkor ne gyere nekem itt meg tedd az áldozatot. Te nem férsz el tőlünk, mert neked már gyerekes topikokba is oda kell pofátlankodni kötekedni meg mocskolódni.

A bolygóvédős duma meg egy oltári kamu. Könnyű úgy "félteni" a bolygót, hogy nem mellesleg sose akarsz gyereket. Semmilyen lemondással nem jár neked ez a nagy bolygóvédés de milyen menő már magad piedesztálra emelni. Mutass már nekem egy gyerektelent is, aki fájó szívvel könnyek között mond le a gyerekről ami nagy álma lenne, mert jajjj a bolygó. Nem tudsz. Mert nincs ilyen. Ti mind csak úgy tesztek mintha valami nagy tettet hajtanátok végre, holott semmit nem tesztek.

Mi elindítottuk az örökbefogadás!

Több évnyi meddőségi kezelés után.

Nálunk sajnos nem volt más lehetőség csak a meddőségi.A férjem meddő.Azoospermia.Agydaganat miatt.Inszemet végig csináltuk donor spermával.Közben kiderült nálam is van probléma.Kezelés után lombikot indítottunk de közben kitört a botrány donor ügyben.Leállitották a donor lombikot.A vége az lett, hogy csak fizetős kombik maradt számunkra.De sajnos egyáltalán nem volt támogató a doktornő elkezdett hebegni-habogni indokokat keresni miért nem lombikozzunk.Ekkor már több éve jártunk meddőségi kezelésre és be is sokkaltam mindentől.Az utolsó meddőségi konzi után soha többé nem tettem be a lábamat a meddőségibe.Mwgbeszéltem a férjemmel indítsuk el az örökbefogadást.Nem kellett kérlelnem, hogy indítsuk el.Elsőre benne volt.

Igaz mi még csak várakozunk így nem tudom milyen lesz az egész nevelés és minden de nem is bánom, hogy így döntöttünk.Lelkileg jobb ez biztos.

Mi soha nem titkoltuk, hogy örökbe fogunk fogadni.Nem szégyelljük .Nekünk ez adatott ,nekünk ezt az utat adta a sors.A család is elfogadja.Aki tudja támogat benne.

te jó ég, gyere le. Teherbe esni normális esetben nem egy nagy dolog. Ha nem sikerül - bármelyik fél hibájából is -, az azt jelenti, hogy valakivel valami nem stimmel, beteg. Az embert elkezdi gyötörni a kérdés, először még csak magában, hogy vajon miért nem sikerül, mi nem jó. Kézenfekvően következik belőle a nőgyógyászati és andrológiai kivizsgálás, mert azontúl, hogy nem születik meg a várt gyerek, ez önmagában sem normális, egy egészségügyi probléma, amit kezelni kell. Pl. hormonális eltérés egy nőnél nagyon-nagyon sok minden másra is kihat, nemcsak a teherbeesésre. Ha sikerül felderíteni a lehetséges problémát, akkor nyilvánvaló, hogy az ember meg is próbálja megjavítani azt, elvégre mind szeretnénk egészségesek lenni, nem? Ez az eü. háttere, de emellett még ott van a pszichológiai oldala is: ha valakinek nem sikerül egy olyan egyszerű, mások számára teljesen természetes dolog, mint a gyereknemzés, akkor folyamatosan gyötri a hiányérzet (a meddőség kivizsgálása és kezelése még a lombik előtt is eltarthat akár 2-3 évig), a bűntudat (nem tudom megadni a páromnak a gyermeket, akire vágyik), a csökkentértékűség (nem vagyok képes valamire, amire mások igen), a megbélyegzés és a szégyen (az ilyen gyökér kérdésektől, mint pl. a tied), etc-etc.

Emellett természetesen lehet B terv az örökbefogadás, nekünk is az volt. Azért nem ugyanaz, mint a vér szerinti gyermek, mert eleve hiányzik a terhesség és a szülés élménye, ami főleg az anyáknak fontos. Még ha újszülöttet sikerül is kapni, a gyermek egy idegennel megy haza a kórházból, és ez megnehezíti a kötődés kialakulását. Az esetek 99%-ában elmarad a szoptatás is. Ha nagyobbacska gyereket fogad örökbe valaki, akkor lemarad az első mosolyról, az első lépésekről, az első szavairól, évek hiányoznak a szülő-gyermek kapcsolatból, ráadásul a legmeghatározóbb korai időszakból. Természetesen ezek a problémák áthidalhatóak, de rengeteg elkötelezettség és küzdelem kell hozzá. Szóval nem arról van szó, hogy az öf. gyerek "kevesebbet ér", hanem hogy nagyon-nagyon nehéz egy teljesen tapasztalatlan mindenféle átmenet nélkül, egyik napról a másikra egy mondjuk 2 éves gyerek szülőjévé lenni.

A megalázó az maga az öf. folyamata sokszor. Igen, megalázó, hogy hozzánk egy alig 24 éves lányka jött ki ellenőrizni, hogy milyenek a körülményeink, jól tudnánk-e tartani a gyereket. Megalázó, hogy egy kijelölt pszichológus feltúrja a személyiségünket, firtatja a problémáinkat, családi és baráti kapcsolatainkat, miközben nagyon is jól tudjuk, hogy vannak lelki problémák, lásd a meddőséggel járó terheket, amiket korábban írtam. Az is megalázó, hogy nem lehet akármelyik, egyébként alkalmas személy örökbefogadó szülő, mert egyedülállókkal és egynemű párokkal már szóba sem áll a rendszer, hiába tudnának nagyszerűen teljesíteni ők is. Az is egy rendszerhiba, hogy az alkalmasságot firtatják ugyan, de segíteni senki nem fog, hogy maga az öf. folyamata a lehető legjobban zajlódjon le: nincs erre specializálódott nevelési tanácsadás, pszichológiai szakszolgáltatás az állam részéről. És hát továbbá amit mások is említettek már: nagyon, nagyon sokat kell várni.

Miért olyan nagy dolog megérteni, hogy egy adott pár két tagján kívül senkinek semmi köze hozzá, hogy gyerekes/meddő/childfree? Miért kell egymást oktatnia bármelyik oldalnak? Ilyen is van, olyan is van.

Hogy a kérdésre válaszoljak. Akikről kiderül, hogy meddők, azok általában(!) akarnak gyereket (hiszen azért vizsgáltatták ki magukat). Bárkinek bármilyen dolog, amit nagyon szeretne, de egyszerre meghiúsulni látszik, az bizony rosszul fog esni. Mindegy, hogy kapcsolat, munka, gyerek... Valamilyen szinten veszteség és önértékelési problémát gerjeszt. Ennyi a dolog nyitja.