Pozitív gondolatok félsiker? Mit gondoltok, van a gondolatnak teremtő ereje?

Eddig azt hiszem, kettőz érzéseim voltak a teherbeeséssel kapcsolatban. Ugyan nagyon akartam, negatív voltam, sokszor talán szabotáltam is, belső feszültségeim, félelmeim voltak.

Voltam kineziológusnál, és azóta, vagy azért, de megváltozott a lelkemben valami. Nyugodt vagyok, békésnek érzem magam, és pozitívan tekintek a jövőbe.

Naplót írok arról, hogy sikerülni fog, másképpen nem lehet! Hiszek abban, hogy édesanya leszek, és abban is, hogy végre az én időm is eljött, hosszú évek után most nem keserűséget érzek, hanem optimistán várom a tesztelés napját.

eddig mindig úgy álltam neki, minek teszteljek ( de közben reménykedtem persze), meg teszteltem már 10. dpo-tól, nagyítóval figyeltem önmagamat, hogy na, most!

Most nem fogok hamarabb tesztelni, csak akkor, amikor a dokibácsi mondta. Most nem nincs bennem kétely, csak a várakozás. Mint amikor valami jót vársz, pl. a Karácsonyt.

Eddig sokszor, bármennyire is próbáltam remélni, hogy össze fog jönni, ott volt bennem az, hogy "na persze, majd pont most, most nekünk.."

Talán hogy a csalódásoktól kímélje meg magam.

Valahogy azt érzem, hogy elérkezett az idő, finisben vagyok. Simogatom a hasamat, és elmondom az énkisbabáimnak, a pici lelkeknek, hogy várjuk őket, gyarapodjanak, fejlődjenek, növekedjenek, mert már nagyon várjuk őket egy szeretetteljes családba.

Hülye vagyok? Lehet, de azt érzem, hogy ezek a pozitív gondolatok segítenek. Elhiszem, hogy nekem most jött el az időm.

Ti hogy vagytok ezzel? Volt már itt olyan, aki hasonlót érzett, vagy hasonlóképpen kezdett el gondolkodni?

Remélem nem néztek dilinyósnak :)