Mit tennétek a helyemben? (Abortusz)
Még nem döntöttem, de nagyon bizonytalan vagyok.
Férjemmel kb 10 éve vagyunk együtt, van már egy óvodás gyerekünk. Először én 3, ő 1 gyereket akart, végül elméletben kettő mellett döntöttünk. Eddig viszont mindig halogattuk (a meglévő is már 4 elmúlt bőven), most sem terveztük, védekeztünk ahogy mindig is, óvszerrel. De valami történhetett, igaz mi nem vettük észre. De mikor nem jött meg még akkor se akartam elhonni, hogy ez lehet. Maximálisan meglepett mindkettőnket a terhesség. A férjem nem akarja elvetetni, ő azt mondja hogy ha már itt van, maradjon, rendbeb leszünk higyjem el, én viszont erősen gondolkozom.
Már az első baba is óriási változást hozott, amire nem számítottunk. Volt egy nagyon önálló életünk, amit nem is tudtunk hogy mennyire szeretünk. Nem vetett fel a pénz, de megvolt mindenünk, utaztunk es bekeben voltunk magunkkal és egymással. A kicsi érkezése pedig sokkal Jobban megviselt minket emberileg, lelkileg, kapcsolatilag mint gondoltuk. Nehez terhessegem volt, a pozitiv teszt napjától kb 20. Hetig nagyon rosszul voltam, minden nap hánytam, aztan a 36.tól megint. Ráadásul felmerült hogy beteg, szóval orvostol orvosra jártunk a 12-18.het között hogy tudjuk semmi baja (ha biztosan kiderul hogy fond van, nem tartottuk volna meg).
Ezutan a szüles sem volt egy konnyu menet, nem indult, vegul surgossegi császár lett. Aztan “kaptunk” egy borzasztoan hasfajos gyereket, aki a 2.hetétől a 3.hónapig minden nap órákat ordított, és a szoptatással is csak kudarcba fulladtam. 10 hónapos kora óta járt. Attol a perctől reggel 5.30-kor kelt kb 1,5 évig. Kikészultem az aktivitasatol 2,5 eves koraig, emllé 1,5 éves koratol olyan valogatos lett, hogy idegileg majdnem rámentünk, hogy semmit sem evett meg. A nagyik is kiboritottak, először a szoptatas miatt piszkaltak, utana hogy miert nem eszik rendesen.
Kesobb a szobatisztasággal. Minden rendben ment volna, de nem birtuk a nagy dologat a wc-re szoktatni, ezert majdnem 3 eves koraig pelenkas volt, es utana is nagyon sokaig kellett fogyelni hogy minden rendben menjen. Aztan ahogy kozossegbe került fel evig mindharman folyamatosan betegek voltunk. Nagyon nehez volt, nem csak akkor, visszagondolva is. Raadasul en is es a ferjem is szinpadon dolgozunk (hamar visszamnetem es nagyon nem akarok most megint kiesni, es tudom hogy 2 kicsivel az esti előadasokat megoldani nem is biztos hogy rudnám, akkor sem hogy van 2 allando dadusunk)
Anyagilag elmeletben nemlenne akadalya, mert mindketten jobban keresunk, de ezt azert nem mernem firtatni, mert most viszont minden elkepesztoen draga, es egy gyereknek, amig mindent meg tudok adni, addig nem tudom biztosra higy kettőnek is meg dogom majd)
Persze minden baj mellett el kell mondjam, hogy egy gyönyörű és okos gyermek, akit nagyon szeretünk, es nagyon büszkék vagyunk ra. De! mindennel megszenvedtünk, es épp mikor mar kezd kicsit kisimulni az életünk és elvezni hogy minden gördülékeny és csak megy magától. Akkor beüt egy ilyen nem várt dolog, amit eddig tudat alatt lehet hogy valahol akartam, de már kezdtem elengedni. Arrol nem beszelve, hogy felelőtlenek sem voltunk. 4 eve, minden alkalommal védekeztünk, ahogy legutóbb is..
egyedül egy pozitiv van jelenleg, amibe kapaszkodok, hogy egyenlore semmilysn szintem nem vagyok rosszul. Penteken megyek orvoshoz. Nem tusom hogy fogok erezni a vizsgalat utan, de egyenlőre önző okokból nagyon nem érzem ezt most időszerünek. Sokszor az egyhez is alig marad türelmem, pedig alapvetően szofogado, jo gyermek, akinek pl az alvasaval sosem volt gond.
Nem kerek itelkező velemenyek. Inkabb olyankét, akik hasonloan ereztek es nem tartottak meg, es helyesnek itelik a döntésüket. Vagy olyanokat, akik hasonloan éreztek es ennek ellenére megtartották és hogy hogy alakult.
válasza:Megértem a kérdezőt. Nekem egy 5 éves gyerekem van az előző kapcsolatomból. Tavaly férjhez mentem és sajnos indokolatlan császárral született a gyerekem, most derült ki, hogy ez okozott nálam endometriózist. Olvastam, hogy sürgősségi császárral szült és 37 évesen nem tervezetten sikerült a baba.
Én úgy látom , hogy valóban nem vágyik kérdező még egy gyerekre és nem is ítélem el. Én a kislányommal hasonlót végigjártam. Nekünk is volt dadus, de csak addigra, amíg bevásoltunk vagy hivatalos ügyet intéztünk. Nekem is nehéz volt, pedig nem volt hasfájós csak 2 emberes és teljesen egyedül voltam vele otthon. Részben ezért is hagytam el az apját, mert semmit sem segített. Nem mentünk sehova sem, nekem innen nézve is undorító volt, amit a gyerekem apja művelt.
Az éremnek a kérdező esetében 2 oldala van, mert 37 évesen meg kell gondolni, milyen döntést hoz. Ha ennyire nem vágynék rá, én sem tartanám meg. Az sem teljesen igaz, hogy az emlékek megszépülnek. A kislányom baba korában 2 emberes volt, enni, inni ünnep volt, ha ülve tudtam. Most 5 évesen sem hagy békén, vagy a haját kell 5 percenként gumizni, mindig van valami. Nincs el egyedül, ez a lényeg. És igen, kiborító, amikor az ember napi 8 óra munkát lenyom, ahol figyelni kell és még itthon is kezdődik a 2. műszak. Nekem pl 5 évnek kellett eltelni, hogy azt mondjam, még egyszer belevágnék, de most meg az endo miatt nem sikerül.
válasza:Nekünk egyszerűen túl jó életünk volt a gyerek előtt és ezt nem ismertük fel.
Aki nem szereti a munkáját, nincsenek sikerei, nem tudja könnyelműen habzsolni az életet, mert nem teheti meg stb. Azoknak ha gyerek lesz akkor a kevésbé jó életből a kevésbé jó életbe kisebb váltás.
Akinek jó élete van, van pénz, karrier, szabadidő, jó párkapcsolat, azoknak a gyerek iszonyatosan nagy váltás.
Hihetetlen de pszichológusok vagyunk mindketten, de mióta megvan a gyerek, azóta én nyugtató függő lettem. Pár hónap alatt raszoktam és most szokok lefelé róla, dolgozni se bírok még legalább 2 hónapig. Feleségem cigire/iqos szokott rá, hízik stb.
A gyerekkel jól bánunk, mindketten rengeteg időt fordítunk rá.
Szeretem és boldogság fog el amikor meglátom. De ez kettős, mert az életünk soha nem lesz már a régi. Ha jól neveljük akkor jópár év múlva egy kis részét visszakapjuk.
Mi tényleg elvoltunk, minden este filmeztünk, olvastunk, hetente 3-4 uszoda, estéket átkokteloztunk, szerelmeskedtünk 9 év kapcsolat után is, rendszeresen bulikat, kerti partykat tartottunk, ahol elég féktelenül elvoltunk.
De közbe a karrier szuperül kézben volt tartva. Nekem volt még másik 3 vállalkozásom is, abból 2 teljesen be kellett zárjak.
Szex úgy volt 8 hónap alatt, h amikor kivettünk máshol 1 szobát, meg pár rövid, de többször félbeszakadt mert menni kellett a babához, de a fáradtság, a régi élet megszűnése okozta... el is veszi a kedvet.
Majd biztos beletörődünk és könnyebb is lesz idővel. Annyi segítség van, h a mama 2 hetente 2 napra el tud jönni amúgy.
Nekem ez a konklúzióm, h ha előtte nem lett volna felhőtlen, csodás életem, hanem egy átlag, akkor könnyebb lenne.
Nem is a szórakozás hiányzik, csak egyszerűen...
válasza:Az abortusz is nagy tragédia.
Mit lehet még ilyenkor? Örökbe adni?
Őrület az egész.
Vagy a gyerek vagy a bűntudat eszi meg az életet.
A gyerek ad vissza valami pozitív már csak azzal, hogy van. De amúgy padlóra küld ha jó életed van.
A bűntudat meg szintén kb. majdnem addig elkíserhet amíg koleszos nem lenne a gyerek vagy tovább.
Inkább nem is szexelek többet de az biztos, h jobban fogunk figyelni a védekezésre.
válasza:Sziasztok!
Rég nem olvastam a válaszokat, most se bonyolódtam bele. Csak akartam írni aki idetéved.. megtartottuk a babát. Voltak bizonytalanabb pillanataim de vegül én is ezt éreztem helyesnek. Valószínüleg engem sem vitt volna rá a lélek az abortuszra. November elejére várjuk, úgy tűnik kislány lesz. Remélem az életünk továbbra is boldog mederben folyik majd tovább. ❤️
Köszönöm a válaszokat, véleményeket. Minden jót nektek!
válasza:Szuper, gratulálok!!
Tegnap találkoztam egy barátnőmmel 4 év után, neki 2,5 éves az idősebb, 8honapos a kicsi. A nagyfiú nehéz eset, még mindig, de az első év kegyetlen volt, azt mondják a férjével. Ellenben a kicsirol az első 2 hónap hasfajast leszamitva nem is tudják hogy van, teljesen nyugodt baba. Nem győznek ámulni, hogy így is lehet egy pici gyerekkel. Azt mondják, úgy érzik, jutalombol kaptak ilyen nyugis gyerkőcöt az első után.
Remélem, neked is ilyen lesz a második baba ☺️
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!