Abortusz ellenes anyukák, erről hogyan vélekedtek?

Ez egy nehéz kérdés, szerintem mindképpen ez a példa is a családtól függ akivel történik. Hogy épp a nagymama vállalná-e hogy ő nevelgeti amíg tanul a gyerek, vagy örökbe adják, netalán segítenek nevelni, de a terhes lánynak kell megoldania a elkövetkező problémák jó részét, csak anyagilag segítenék amennyivel tudnák.

Én nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni, mert szerintem lelkileg képtelen lennék megtenni, így hogy már van egy kislányom, de az biztos, hogy látok a városunkban a kisebbség részéről "testvér szerelemben" fogant gyerekeket, akiket jobb lett talán volna nem megszülni.

Mivel van lányom, és vele is megeshet megpróbálok válaszolni, mit tennék ha most(16hónapos most, így lehet most rózsaszín, és 15év múlva merőben másként élném meg).

Azt tudom, hogy csak mert gyerek nem dobnám a mészárszékre csak az én döntésemből. Az ab papírmunkája elég hosszú, elindítani el lehet, de nem biztos, hogy az lesz.

Töviről hegyére át kéne nézni az életét, hogy valahol Ő mit szeretne, miért mit tenne meg. Pl ha a gyerekem azt mondja szeretné a babát, és nevelné, nem csak rózsaszín csomag koráig, hanem hasfájással mindennel elfogadná, akkor keresném a módját, hogy lehessen.

Ha egyből az abot választja nem fogom azt súlykolni belé, hogy dehátazegyember stb, abban segíteném, hogy pl a rosszullétek és egyéb kellemetlen terhestünetek ne viseljék meg, könnyebb legyen, a későbbi "nemkellettvolna" állapotnál pedig szakemberhez vinném, hogy fel tudja dolgozni.

Suli: magán tanuló is van a világon, sokan csinálják, estin folytathatja... A családtól függ, hogyan boldogulunk. Nem feltétlenül lesz rosszabb szülő, mint egy 30as, csak nehezebb lesz az élete.

Akár én is kiírhattam volna a kérdést. Személy szerint nagyon felháborít a megrögzött abortuszellenesek hangvétele. Nemrégen olvastam egy kérdést, ahol konkrétan a Néma sikoly kötelező jellegű bemutatását javasolták a kamaszoknak. Nonszensz!

Az én lányom 13 éves. Igyekszem úgy nevelni, hogy nyílt legyen minden kérdésben, így a fogamzásgátláséban is velem. De az ördög nem alszik. Ha egy ilyen hírrel állítana haza, leülnék vele, és nagyon komolyan elmondanám neki, mit jelent ennyi idősen megszülni egy gyereket. (Némi tapasztalata azért van, mert két pici tesója is van, tehát tudja, hogy nem fenékig tejfel.)

Nem kényszeríteném semmire, de elmondanám neki, hogy már soha nem lenne olyan az élete, mint a gyerek előtt, akkor sem ha felneveli, akkor sem, ha örökbe adja. Hogy meg kellene küzdeni a társadalom elítélésével, hogy valószínűleg a fiú sem maradna mellette, hogy nem lehetne tovább önfeledt kamaszlány. Azt is elmondanák, hogy ha megtartaná, igyekeznék segíteni neki, de nekem is vissza kell mennem dolgozni ahhoz, hogy Őt és a testvéreit eltartsam. Ezzel a beszélgetéssel nyilván az abortusz irányába terelném, de vállalom, hogy ez így helyes.

Tudom, hogy nagy lelki megrázkódtatás egy ilyen beavatkozás. Viszont még nagyobb, ha hónapokig bujkálnia kell, ha egy megszületett babát kell odaadnia, ha oda a jövője.

Ne haragudj, de elég bunkón írsz kérdező, lenézve azokat, akik nem rögtön rohannak elvetetni...

Az én válaszom: mivel felelősségre tanítom a gyermekem, ha ilyennel állna elő, akkor két lehetőséget ajánlanék fel neki. Ha csak nincs életveszélyben, nem erőszakkal fogant, vagy a baba nem beteg, akkor mindenképpen azt szeretném, ha vállalná a felelősséget. Vagy adja örökbe a picit, vagy pedig nevelje fel. Utóbbiban mindenképpen kapna segítséget tőlünk, lenne fedél a fejük felett, pénzügyi segítség, de ugyanúgy tanulnia kell, és szakmát szerezni. Ameddig tanul, megoldjuk a gyerekfelügyeletet, de nem passzolhatja le, csak azért, mert bulizni akar. Amikor gimnáziumba jártam, volt egy ilyen osztálytársam, náluk az utóbbi működött, időben érettségizett, most fogja befejezni a főiskolát, mellette dolgozik, és szépen neveli a lányát, szóval ez is egy pozitív lehetőség.

Ez tényleg provokatív kissé.

Nem értem hová akarsz kilyukadni. Azt kell elszögezni, hogy most "más gyerekéről" beszélgetünk, vagy a sajátunkról.

Én úgy állok ehhez, hogy az abortuszt abortusznak tartom, vagyis gyilkosságnak, függetlenül attól, hogy hány éves és milyen helyzetű nőn/lányon végzik el.

Viszont ítélkezni vagy ujjal mutogatni nem az én dolgom. Fiktív esetekről beszélgetni meg nincs értelme...

3 lányom van, szóval tutira lesz 15-16 éves lányom, nem is egy. Ezt a "problémát" viszont kicsit sem érzem égetőnek.

Először is abban reménykedem, hogy annyi idősen nem fog még nemi életet élni. És ezt nem azért, mert én ezt sulykolom neki szavakkal, hanem talán azért, mert azt remélem, hogy a saját példám lesz elég erős a számára, és vágyni fog arra, hogy az enyémhez hasonló életet éljen, nem azért mert "én akarom", hanem mert ő választja.

Ha mégis máshogy dönt, az ő döntése lesz. Amit viszont még ennél is fontosabbnak tartok, hogy rendes szexuális felvilágosításban legyen majd része tőlünk szülőktől, és nem máshonnan. Azt remélem, hogy leszünk olyan kapcsolatban velük, hogy a szexualitásnak nem csak a testi, de a lelki oldaláról is sikerül majd beszélgetni. Arról, hogy mennyire meg tud sérülni az ember (lánya), ha nem a megfelelő időben és a megfelelő partnerrel kezd neki.

Ha ezek után mégis máshogy dönt, akkor az az ő döntése és felelőssége lesz.

Mi körül vagyunk véve olyan családokkal, akiknél a lányok/fiúk már kamaszodnak, idősebbek, és szemmel láthatólag jó irányban vannak a fiatalok. Szóval számomra ez nem reménytelen ügy, és nem hinném hogy a véletlen műve.

Ha mindezek ellenére bekövetkezne ilyesmi, akkor remélem, hogy maximálisan a gyermekem és az élet mellet tudok majd állni.

Bocsánat az offért, de én is támogatnám a Néma sikoly c. "film" bemutatását még általánosban. Lehet, hogy elrettenének a tinik a felelőtlen nemi élettől, és inkább védekeznének.

Ha a lányom azzal állítana haza, hogy terhes, leülnénk 3-an megbeszélni, hogy ő mit is akar. Ha az abortuszt választaná, akkor az lenne. Ha meg szeretné tartani minden áron, elmondanám, hogy mikről kell lemondania, hogy mivel is jár egy kisbaba. Ha így is kitart az elhatározása mellett, akkor támogatnám amiben csak tudnám.

Személy szerint én pártatlan vagyok , de minden bizonnyal részben a szülő hibája , hogy nem úgy neveli a gyerekét hogy alaposan fel legyen készülve !

De lehet hogy csak az én egyedüli bolond felfogásom !

Nyilván ne tegye tönkre senki a saját életét , és ha meg tartja de rájön hogy miről mard le , és a nagy szülőkre hagyja a babát míg szórakozik !

Vagy csak szimplán nem neveli fel ahogy kellene !

Szeretném megvédeni a kérdezőt. Én sem érzem bunkónak, és én is találkoztam már olyan abortuszellenes megnyilvánulással, ami komolyan felháborított.

Az a baj a fanatikus ellenzőkkel, hogy csak két verziót tudnak elképzelni. A sajátjukat, és azt, hogy a másik ember, aki nem ért egyet velük, azonnal abortuszra rohan egy nem várt terhességnél. Pedig a dolog ennél árnyaltabb. Vannak helyzetek, ahol akkora lemondással, fájdalommal, nehézséggel járna egy gyerek megszületése, hogy nincs más megoldás. Én nem ítélem el azt, aki abortuszra megy, sajnálom inkább, hogy így alakult az élete. De ez nem jelenti azt, hogy lett volna abortuszom (pedig volt véletlen babám), tehát nem vagyok az a küretre rohanós fajta.

Visszatérve a kérdésre: szeretem annyira a lányaimat (a kicsi még csak 3 lesz), hogy ne hajszoljam bele olyanba, ami az egész életét végérvényesen megváltoztatja.

Érdekesnek találom azt is, ha valaki azt írja, hogy tanulás alatt vigyázna a lánya babájára, de azért nem hogy bulizzon. Könyörgöm, egy 15-16 éves lánynak még ez is az élet része kell, hogy legyen. Ha megvonod tőle, gyűlölni fogja egy idő után a saját gyerekét is, mert béklyóba verve érzi magát miatta. Ilyen életet szántok neki?