Abortusz ellenes anyukák, erről hogyan vélekedtek?
Elsősorban azokhoz az elvakult abortusz ellenzőkhöz szólna a kérdésem, akik szerint nagyobb bűn egy néhány hetes embriót eltávolítani, mint nyomorba, rossz körülmények közé, agresszív, alkoholista szülőkkel megáldott családba megszülni egy védtelen gyermeket.
Tegyük fel, hogy van 15-16 éves kislányod, aki egy nap bejelenti, hogy teherbe esett. (Tudom a ti gyereketekkel nem történhet ilyen mert hibátlanul nevelitek, de vonatkoztassunk el ettől) A srác természetesen lelép, nem vállalja a felelősséget. Mit tennétek? Hagynátok, hogy a középiskolai éveit éppen hogy megkezdő lányotok megszülje a gyereket és ezzel tegye tönkre az életét? Amíg ő iskolába jár ti nevelnétek az unkátokat? Vagy kivennétek a lányt az iskolából majd' egy egész tanévre, hogy szülje meg a gyereket aztán örökbe adnátok a kisbabát? Képesek lennétek végignézni, hogy a lányotok 9 hónapig "bujkál" a világ szeme elől, hogy senki ne lássa meg, hogy terhes, majd mintha mi sem történt volna vissza megy a suliba?
Tudom, hogy sarkított a példa, de családsegítőként volt dolgom ilyen szerencsétlen gyerekekkel akik teherbe estek.
Azért teszem fel ezt a kérdést, (tudom provokatívnak fogják sokan mondani(, mert sok kérdésnél láttam olyan válaszokat az abortusz ellenzőktől, hogy az eléggé bicskanyitogató volt.
Leszögezném, hogy senkit sem szeretnék megbántani és nem is akarom a kérdésemmel megváltani a világot, csupán tényleg érdekelne, hogy mit gondolnak erről azok akik foggal-körömmel kapaszkodnak az "élet szentségébe."
Előre is köszi a válaszokat.
válasza:
válasza: válasza: válasza:"önálló természetes személy"
És a csecsemő, AKI megszületik önálló személy?
Hát egyáltalán nem. Pedig egy megszületett csecsemőre gondolom Te is azt mondod, hogy VALAKI, és nem Valami.
Amúgy csak egy gondolatkísérlet:
Aki (sokat) várt már gyermekáldásra, vagy van gyereke, az biztosan jobban átérzi ezt, de szerintem kis empátiával mindenki beletudja magát képzelni a helyzetbe.
Tegyük fel, gyermeket szeretnél:
Tesztelsz egy pozitívat, irtó boldog vagy, két nap múlva rohansz az orvoshoz. Közli veled, hogy gratulál, de mivel csak petezsákot lát az UH-n, menj vissza két hét múlva, addigra lesz szívhang is.
Te haza mész, nagy boldogan, majd két nap múlva erősen vérezni kezdesz. Szomorú vagy vagy sem?
A Válaszoló elmélete szerint nem kéne szomorkodni, hiszen csak "valamidet" elvesztetted, mint mondjuk a pótkulcsodat, ami kiesett a zsebedből, nem?
Az én olvasatomban egy gyermek veszik el ilyenkor, és szerintem minden nő így érez, aki tervezte ezt a terhességet... Sőt, tovább megyek, az apák is így éreznek...
Kérdés, hogy mi a különbség "babakezdemény" és "babakezdemény" között, az általam felvázolt fiktív esetben, és egy olyan esetben, amikor valaki nem tervez gyermekáldást csak "így alakul" neki.
Mert szerintem SEMMI különbség.
Persze ezzel tudom hogy nem lehet meggyőzni senkit, csak arra akartam rávilágítani, hogy a várt és becsúszott gyermek pontosan ugyanolyan "kezdeti stádiumban" (direkt nem használom a magzat és egyéb kifejezéseket), és vajon mitől van az, hogy ha tervezzük, akkor már "baba", ha meg nem, akkor csak "valami".
Reagálnék néhány válaszra.
Néhányan azt írjátok, nem menne tönkre a gimis lány élete, ha megtartaná a gyereket. Én ezzel sajnos nem értek egyet. Egy 15-16 éves lány még javában gyerek. Nem képes egy ekkora felelősséget a hátán hordani. Nem mondom, vannak kivételek, de valljuk be nem ez a túlnyomó átlag. Ideig-óráig lehet, hogy rendesen ellátná a babát, szeretné is, de néhány év alatt besokallna. A gyereket hibáztatná az elúszott fiatalságáért. Ha nem is vallja be, de tudat alatt biztosan nyomasztaná, és rányomná a bélyegét az ártatlan gyermeke életére is.
Mint írtam, nem vagyok én sem egy abortusz imádó, de nem egy olyan esetet láttam amikor talán jobb lett volna annak az ártatlan gyermeknek meg sem születni, mint nélkülözve élni egész gyermekkorában, igazi anyai szeret nélkül élni. Ugyanis bizonyított tény, hogy a gyermekkor alapozza meg a későbbi felnőtt ember személyiségét, élethez való hozzáállását. Nem hiszem, hogy egy nehéz, viszontagságos gyermekkort megélt emberből egészséges felnőtt lesz. (A valóság, a tények ezt bizonyítják sajnos)
válasza:"A Válaszoló elmélete szerint nem kéne szomorkodni, hiszen csak "valamidet" elvesztetted, mint mondjuk a pótkulcsodat, ami kiesett a zsebedből, nem?"
Na, szerintem itt téves a gondolatmenet... a veszteség, és az azt követő érzelem független attól, hogy a veszteség tárgya valaKi vagy valaMi... akinek az évtizede gondozott fenyőfája szárad ki, az is mélyen szomorú lesz, de ettől a fenyőfa valaMi... aki a lottó ötös szelvényét veszti el, az esetleg felköti magát bánatában, de ettől még a lottószelvény is valaMi... egy dolgot nem a mi hozzá fűződő szubjektív érzelmeink teszik valaKivé vagy valaMivé, az a saját tudatunktól függetlenül létező dolog. Vannak emberek, akik nevet adnak az autójuknak, cirógatják, puszilgatják, beszélnek hozzá, de ettől még nem lesz valaKi az az autó... a valaKi az egy természetes személy, élve megszületett ember. A kutyánk meg a macskáink is valaMik, attól függetlenül, hogy ha az lenne a kérdés, hogy vagy én egyek vagy ők, akkor ők fognak...
válasza: válasza:"tehát mondjuk a terhesség 24. hetétől, praktice mondjuk félidejétől."
Maradtak már életben 22 és fél hétre született kisbabák is.
Szerintem egy magzat az anyja hasában ÉL, igaz nem önállóan,de ÉL. De nem él önállóan az a kisgyerek sem, aki agykárosodással születik és gépek tartják életben őt is meg lehet akkor ölni?
Vagy öljük meg a csecsemőket fél éves korukig, hiszen önállóan,akkor sem életképesek, ugyanúgy mint egy 12 hetes magzat...
válasza: válasza:A pótkulcsot úgy értettem, hogy az gyakorlatilag reprodukálható, mert másoltatsz egy újat, míg azt a gyereket sosem tudod pótolni, akkor sem ha később öt másikat szülsz...
Továbbá az ember a teremtés koronája, sosem lesz egyenértékű sem egy fenyőfával, sem egy kutyával, még akkor sem, ha megértem pl. az idős bácsi fájdalmát, aki mondjuk elveszti a 20 éves hűséges kutyáját, vagy kirohad a fenyője.
Anyóst meg ha abortálták volna, most nem lenne férjed...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!