Miért a 12. hétig legális az abortusz?

28

Igen, ez is igaz. Nekem volt, és cipelem magammal a tudatot életem végéig. 19 voltam, az apuka 9 évvel idősebb volt nálam, főiskolára jártam, és bár a kapcsolat akkor stabil volt részemről, a lehető legrosszabb választ adta, amikor kérdeztem, mi legyen. Azt mondta, döntsem el én. Se igen, se nem, neki mindegy. Hallgathattam volna azután végig, hogy te akartad. És nem volt kész az apaságra, még párkapcsolatra sem, de akkor ezt nem láttam. A körülményeink pedig egyáltalán nem engedték meg, hogy akár vele, akár nélküle gyereket vállaljak.

És mindemellett, megkönnyebbülés is volt. A bűntudat és a megkönnyebbülés egyáltalán nem zárják ki egymást.

Kedves Ismeretlen!

Ami a Brit "tudományos bizonyítást illet, méni kételyre ad okot. Egy olyan vizsgálat "eredményéről" számolnak be, amelyet az abortuszt támogató érdekek finanszíroztak(-nak).

Ami a vallási ihletetséget illet: Igen én gyakorló katolikus vagyok. Felnőtt, sokat tapasztalt fejjel váltam katolikussá.

Számomra roppant érdekes, hogy te mitől vagy ennyire harcosan az abortusz mellett.

Imával.

Kérdező, egyáltalán nem írt hülyeséget a #34-es... az anyában termelődő stresszhormon (adrenalin és tsai) kicsi molekulák, akadálytalanul átjutnak a magzatba, és kifejtik a hatásukat... az egy másik kérdés, hogy ezt nem a "jajj, baba, babusgassuk" korban fogod észrevenni, hanem majd főként serdülőkorban...

(extrém esetben hamarabb is kitűnik, nem egy gyereket láttak már, akinél az anyát a terhességben extrém stressz érte, a gyerek meg gyomorfekéllyel született, vagy csecsemőkortól asztmás volt, szóval megjelentek rajta az ismert pszichoszomatikus tünetek...)

#35

Olvasd el még egyszer, mit írtam. Vagy az összes gyereked nemi erőszakból született?

34 voltam.

#36 Igen. És mindenkinek, aki kételkedik.

Nem véletlenül és nem viccből írtam, tapasztalat. Én is, öcsém is szorongós terhességből születtünk. És meglátszik! Engem titkolt anyukám, mert nagyon fiatal volt és leányanya, amikor pedig az öcsémmel volt várandós, nehéz körülmények között éltünk, úgymond lelki terrorban. Asztma, allergia, szorongás gyakorlatilag ok nélkül, kezdődő pánikbetegség, fóbiák, ez mind megvan.

Az én terhességem néhány kellemetlen körülménytől eltekintve teljesen nyugodt volt, letojtam nagyjából mindent. A babám pedig egy örök vigyori, jókedvű, vidám baba, hihetetlen türelemmel és pajkossággal megáldva, egyszóval ég és föld.