Mi a helyes döntés az alábbi szituációban? Komoly etikai kérdésben kérek tanácsot.

Hát... a vastagbélrákra való hajlam is öröklődik, aztán az volt a családban. Én bélbeteg vagyok, így ez plusz kockázat a rákra. A gyerekem is (ugyanúgy, mint én) mindkét hajlamot örökölte...

Az, hogy LEHET, hogy rákos lesz, nekem NAGYON-NAGYON NEM ELÉG ahhoz, hogy ne legyen gyermekem.

Ez attól függ a szülő hogy érzi, van aki úgy érzi ő nem alkalmas egy beteg gyerek nevelésére és ezért fél vállalni, én ezt teljesen megértem, van aki úgy érzi ő elfogadja amit elé tesz az élet és megküzd vele, őket tisztelem, az egyetlen akit nem tudom az az, aki annak ellenére vállalja a beteg gyereket hogy vagy nem képes gondozni vagy a gyerek olyan súlyosan károsdott hogy az élete egy szenvedés és ha tudna, megkérne hogy öld meg, sajnos van ilyen aki többre tartja az egóját hogy elmondhassa "igen, én ilyen szuper szülő vagyok, én egy ilyen gyereket is bevállaltam" miközben szegény gyerek "élete" abból áll hogy gyógyszerek tartják életben és lehet hogy soha a büdös életben még csak járni vagy beszélni se fog tudni.

Amit felvázoltál jó kérdés. Pl hogy ez csak ennél a gyereknél van így vagy akármelyik vállalt gyereknél meglenne-e a kockázat. Előbbi esetben én őszintén szólva nem tartanám meg, mert tudom hogy nem vagyok alkalmas egy beteg gyerek nevelésére, és ha csak az esély megvan, nem akarom hogy miattam szenvedjen. Ha az utóbbi, akkor pedig inkább örökbe fogadok.

Jól van, itt egy döntési, gondolati séma:

Inkább kockáztatom meg, hogy szülök egy gyereket, aki LEHET, hogy beteg lesz és HA az lesz akkor LEHET, hogy súlyos kimenetelű lesz a betegsége, semmint megkockáztassam, hogy elveszem az életét egy gyereknek, aki KÖNNYEN LEHET, hogy teljesen egészséges! (Ha már voltam olyan botor, hogy akaratán kívül megfogant... tehát a helyzet kialakulásáról nem a gyerek tehet, ezért nem kell őt büntetni érte, főleg nem így)