Mennyi idő után tudnak a lányok túllépni az abortuszon?

Ha most elkezditek sajnáltatni magatokat, akkor soha nem is fogjátok tudni feldolgozni. 16-17 évesen hova akartatok volna gyereket? Nem azt irom, hogy ne sirassátok meg, de "mi lett volna, ha.." a legrosszabb mondat amit csak kimondhatsz.

Te magad irtad, hogy jo dontes volt, gondolom nem hiaba, anyagi hatter nincs, van egy altalanosotok es a korotok se ideális a csaladalapitásra.

11-esnek

lehet, hogy az észérvek azt diktálják, hogy az a legjobb döntés. de az ember nem csak az agyával gondolkodik, a lelke mélyén igenis érzi, hogy ez egy rossz dolog.

kérdező! teljesen érthető, hogy megviselt titeket az abortusz. Mint már előttem is írták, forduljatok segítséghez, ha nem tudtok egyedül megbírkózni ezzel a tragédiával. a legjobb, ha olyan szervezethez fordultok, amelyek abortuszon átesett nők lelki gondozásával foglalkozik. ezek ráadásul ingyen segítenek, a pszichológusokkal ellentétben. Ha a szőnyeg alá söpritek ezt a problémát, évtizedekre megkeseríheti az életeteket.

És tanuljatok a hibátokból, máskor ha ilyen szituáció lép fel, válasszátok az életet

Kitartást, és sok boldogságot az életben :)

Nekem is volt 2 abortuszom 24 évesen.

Sokára kezdett leesni, hogy mit is tettem, akkor elkezdett fájni.

Mikor gyerekeim születtek, még jobban, mert akkor fogtam fel igazán, hogy kikre mondtam kegyetlenül nemet anno.

De aztán addig-addig gyászoltam őket, és addig könyörögtem a Jóistennek, hogy bocsásson meg és ölelje meg helyettem az én kis Drágáimat odafönn, hogy lassan már nem olyan nehéz.

Ami viszont pozitív a dologban, az az, hogy a babácskáim halálából és a saját káromból tanulva azóta mindenkinek elmondom, aki ilyesmi helyzetben van, hogy tartsa meg a babáját, mert az élete a legnagyobb ajándék, amit adni tudunk neki, (a szeretet meg a másik, amit ő meg is kapott volna Tőletek, de hidd el, most is tudja, hogy szeretitek!)

Így az a picike, aki ártatlan és szeret minket, életben marad, és a saját lelkünk is ép tud maradni.

Azt, hogy a saját döntésetekből okulva másoknak tanácsot adtok, Ti is meg tudjátok tenni!

Majd ha már túl vagytok a legerősebb önvád és szomorkodás fázisán, tanácsot tudtok adni másnak, hogy ne járjon úgy, mit Ti, és hidd el, ez segít!

És nagyon bízom benne, hogy ha a közeljövőben megismétlődik a dolog, már a szívetekre fogtok hallgatni!

Szeretettel:

Egy bánatos anyuka

Azért ez a legjobb eddig!

Hogy a lelkiismeret már terrorizmusnak tekintendő.

Brávó!

#15, ne ködösíts: az ember lelkiismerete belülről jön, a saját értékrendjén és mércéin alapul. A lelkiismereti terroristák meg a saját értékrendjüket akarják másokra kényszeríteni, és ennek elérésére nem riadnak vissza semmitől se.

A lelkiismereti terroristák voltaképp agresszív szociopaták, nincs lelkiismeretük, dogmáik vannak, és kényszereik, hogy azokat másokra erőltessék.

23.53.

Inkább te teszel ilyet, pont az ilyen véleményekkel. Hogy akinek lelkiismerete van, az ne is merje vállalni, mert különben úgy, ahogy te, lehordják mindennek.

A lelkiismereten nem lehet túllépni, aki megteszi, megissza a levét, előbb-utóbb.

#17, ja, csak szemben a ti sugalmazásaitokkal, a lelkiismeret a saját értékrenden alapul, ezért azután egyedi, hogy kinek mi fér bele, és mi nem. Nekem pl. biztosan nem férne bele, hogy abortuszra készülőknek ilyen némasikoly-manipulációkat mutogassak, ahogy az sem, hogy úgy adjak valakinek tanácsot, hogy utána nem tudok, és nem is akarok felelősséget vállalni a tanácsomért.

Na, ezzel szemben egy legális abortusz sokkal inkább belefér, mint bárki gyerekvállalásra kényszerítése.

18-as! Szerinted a kérdező úgy írt kérdést, hogy minden rendben és jól érzik magukat? NEM! Igen, azt jól írtad, hogy belülről jön a lelkiismeretfurdalás! De ha hazugsággal táplálod, akkor azt pl. elfojtásnak hívják. JÓ mélyre letemetni és nem feldolgozni. Gyáva és hazug az, aki arra biztat bárkit, hogy ne érezzen fájdalmat a gyermeke elvesztése után. Rendben, TE nem így gondolod! De amint látod Ő és a barátnője sem érzi jól magát. Ha azt gondolod, hogy azzal segítesz, hogy elmismásolod a problémát, az bizony hazugság és hosszú távon káros lesz a számukra.

Tüneti kezelés sosem oldja meg a gondokat, csak leszorítja időlegesen. Azt gondolom, ha van (márpedig VAN), ahol segíteni tudnak feldolgozni a történteket, akkor nem a magzatvédőket kell még mindig szidni (EZ nálad valami mánia???)! Kedves Kérdező! Át tudjátok vészelni és segíteni egymást ezen a helyzeten! De semmiképp se söpörjétek a szőnyeg alá a problémát. Ne legyenek elvárásaitok (hogy x.y Zsófika, vagy Pistike már rég elfelejtette, mert Ti, Ti vagytok, és nem Zsófika vagy Pistike)egymás felé! Keressétek a segítséget, mert van, amint előttem már írták többen! Próbáljátok meg nem hibáztatni egymst és a "mi lett volna ha" már valóban nem segít, de tegyetek ellene, hogy amíg nem lehet gyermeketek, ne is foganjon meg ismét gyermek. (Kombinált módszerek) De most gondolom nem erre van szükségetek elsősorban, mámrint fogamzásgátlási tanácsokra. Sok erőt nektek!

Nekem 18 évesen volt.

Az akkori párom az első együttlétünk után mert szólni, hogy kiszakadt a gumi.

Mindezt azzal a hülye indokkal, hogy nem lett volna pénze kifizetni az eseményutáni felét.

Eltelt nyolc év, és minden nap azt bizonyítja, hogy akkor jól döntöttem.

Utána nyáron megismertem azt a férfit, aki a férjem lett, olyan munkát találtam, hogy el tudtam költözni otthonról, befejezhettem az iskolát, és született két kislányom.

Ha azt a gyereket megtartom, beleszülhettem volna a gyerekszobámba a húgom mellé, az alkoholista szüleim nyakára.

Ha újra meg kéne hoznom azt a döntés, ismét megtenném.

Amit bánok, az az, hogy nem téptem le a barom exem tökeit, amikor lehetőségem volt rá!