Ha azt mondanák az orvosok, hogy 50% az esélye, hogy beteg a magzat és ha tényleg beteg lesz, akkor élete végéig kiszolgáltatott lenne és mindig valakinek segíteni kellene a gyereken, akkor megtartanád vagy elvetetnéd?

Egészségügyi iskolából jártunk gyakorlatozni fogyatékkal élők közé. A legkülönfélébb mentális és fizikai sérüléssel élő gyerekek és felnőttek voltak köztük, a legtöbb a downos volt(mindenféle szinten- a könnyebb esetektől a fekvőkig).

Ezek csodálatos emberkék! Minden apróságnak örülnek. Tele vannak szeretettel. Nem ismerik a harag, önsajnálat fogalmát (Azt csak mi találtuk ki, hogy "jaj szegény fogyatékos, de rossz neki"- dehogy rossz, jobban élvezi az életet, mint bármelyikünk az "egészségesek" közül, akik mindenen csak nyavalygunk és elégedetlenkedünk). Mások,mint mi, de nem kisebb rendűek! Sőt! Bizonyos dolgokban akár mi, az "okos egészséges emberek" tanulhatnánk tőlük.

A gondozóik (személyes ismerőseim) is teljesen fel vannak villanyozva, amikor róluk beszélnek. Az "egészséges emberek" önzősége, kapzsisága, hazugságai stb. sokkal inkább lefárasszák őket, mint a gondozottaik.

Fontos szem előtt tartani, milyen betegésgről is van szó. Vannak olyan betegségek, amelyek tényleg ellehetetlenítik az ember életét. De vannak olyanook is, amelyekkel simán lehet teljes életet élni. Nekünk, egészséges embereknek lehet, hogy úgy tűnik, egy beteg gyerek hátránnyal indul a többi gyerekhez képest. De mindez nagyrészt a neveltetéstől függ és az ember személyiségétől, mit is tud kihozni a betegségéből. Rengeteg testi fogyatékkal élő embert ismerek a munkámnak köszönhetően, akik a hátrányaikból előnyt kovácsoltak. Megtanultak küzdeni, és értékelni az igazán fontos dolgokat az életben. Csak hogy ne a levegőbe beszéljek, felhozok néhány példát:

1.Ismerek egy kissrácot, most 16 éves, amikor megszületett, azt mondták, max 1-2 hetet fog élni. Igaz, nehezed jár, de végtelenül okos és életvidám ember. A betegsége ellenére imád élni.

2. Van egy vak barátnőm. Munkába jár, évekig egyedül élt, lakást bérelt, egyetemet végzett, most már házas és hamarosan babát is szeretnének. Teljes életet él, köszöni szépen, inkább él így, mint sehogy.

3. Az egyetemre, ahol járok, jár egy beteg srác, nem tudom, milyen betegsége van pontosan, de valami izomsorvdással kapcsolatos lehet, nehezen közlekedik, de attól még teljes életet él, tanul, dolgozni fog, vannak barátai, szerető családja stb.

Sorolhatnám még a példákat. De a lényeg, hogy nem csak az egészségügyi állapotunk határozza meg azt, hogy boldog életet fogunk-e élni, vagy sem, hanem első sorban a hozzáállásunk. Sok boldogtalan ember van, aki egészséges, és sok boldog, de beteg ember is.

Ezek ellenére én nem ítélek el senkit azért, ha nem vállalja a beteg gyereket. Ez egy nagyon kemény meló. De a kitartásnak megvannak a gyümölcsei.

Én megtartanám a gyereket is. Szerintem megérdemel egy esélyt.

Nem tartanám meg! Nincs szükségem arra, hogy életem végéig egy beteg gyereket neveljek, ez nekem is egy kínlódás lenne, ahogy neki is.

Egyébként szerintem azért ma már áll olyan szinten az orvostudomány, hogy sokkal pontosabb százalékot tudjanak mondani ennél az 50nél.

Látom mindenkit lepontoztok aki szerint nem muszáj kinyírni a kisbabát...

Csak annyit mondhatok, a kérdésre várva, hogy ha majd meglátod a kémcsőben a véres cafatokat, ne próbáld vigasztalni magadat azzal hogy "így jobb neki". Neeeem. Neked volt így jobb. EZ az önzőség.

Na nehogy már még az legyen az önző és a szarlalak, aki nem akarja egesz hátralevő eletet beáldozni egy beteg gyereknek és nem akarja tönkretenni a sok orvoshoz jarkalassal és a beteg gyerek ellátásával a hátralevő életét!! Azért na... Itt nincs semmi önzőség, mindenkinek egy élete van és az a természetes, hogy azt úgy alakítja, ahogy neki a legjobb. De az talán nem önzőség, hogy csak azért, mert nekem csőlátásom van és az abortuszról meglévő elveim miatt szülöknmeg egy gyereket, akinek soha nem lesz olyan élete, mint a többieknek? Aki eleve hátránnyal indul mindenkivel szemben...?

Senkitől nem várható el, h beteg gyereket neveljen.

Plusz senki nem nyír ki senkit! Az abortusz egy teljesen legális, rövid műtét, amit szakemberek végeznek.

Attol, hogy valami legalis es szakemberek vegzik attol, meg emberoles szerintem. Sot mas mas orszagokban mas dolgok legalisak. Ha legalizalnak peldaul a csaladon beluli eroszakot az akkor a ti szemetekben onnantrol kezdve elfogadhato dolog lenne?

Konkretan a kerdesre valaszolva: attol fugg, hogy milyen betegseg. En megtartanam, de nem feltetlenul itelem al azt aki nem. De megegyszer mondom - attol fugg, hogy milyen betegseg.

Amugy meg az a legnagyobb kulombseg koztunk (eletpartiak) es koztetek (valasztaspartiak), hogy ti ugy velitek, hogy egy magzat nem ember. Mi ugy, hogy ember. Ti minket tartotok csolatasunak, a mi szemunkben pedig ti vagytok azok. Probaljatok belegondolni abba, hogy miert valaszolja azt egy illeto amivel esetleg te nem ertesz egyet. Nem az a celunk hogy valakinek minel nehezebb elete es minel tobb gondja legyen. Csupan, mivel a mi szemunkben az anyamehben talalhato elo "sejtcsomo" teljes erteku ember (mi is sejtcsomok vagyunk csak tobb sejtbol allunk:) ), ezert a mi szemunkben nincs kulonbseg a kozott, hogy egy hatranyos helyzetu gyereket olnek meg, vagy egy lehet hogy hatranyos helyzetu magzatot.

Kulonben is, ha valaki itt kerdest tesz fel, akkor nyilvan valaszokat var. A valaszok nyilvan kulonbozoek lesznek, hiszen mindenkinek mas a velemenye/vilagnezete/eletfelfogasa. Miert nem lehet azt felfogni, hogy velemenyt kerdeznek. Es en pl elmondom, hogy mi a velemenyem, de valakinek mindig baja van azzal, hogy eleve van valamilyen velemenyem.

Kedves Mindenki! Legyünk már tekintettel az iránt, hogy mindenkinek joga van elmondani a féleményét, főleg, ha kérdezték!

Én megtartanám. Hisz 50% esély van rá, hogy teljesen egészséges.

de nyilván neked magadnak kell ezt eldöntened. Szerintem rengeteg apropója van a kérdésnek: milyen betegség, mivel jár ez a betegség, kezelhető-e, mennyire megbízható vizsgálatokon vagytok túl, hány hetes a magzat, milyen a család háttere (anyagiak, van-e már gyerek a családban stb.)