Ha azt mondanák az orvosok, hogy 50% az esélye, hogy beteg a magzat és ha tényleg beteg lesz, akkor élete végéig kiszolgáltatott lenne és mindig valakinek segíteni kellene a gyereken, akkor megtartanád vagy elvetetnéd?

Az életet választom, mert az egészségesen való születés joga nem jelenti a kizárólag egészségesen való születés jogát. Az egészség nagy kincs, de az élet annál is nagyobb.

Az életet választom, mert ha én vagyok beteg, engem is meggyógyítanak, ezért ha beteg is magzatom, nem az a megoldás hogy megölöm.

Az életet választom, mert ha elvesztem az egyik ujjam, utána senki nem fogja még a fejemet is levágni. Ugyanígy én sem öletem meg magzatom csupán azért, mert van egy kis testi hibája.

Az életet választom, mert bár azt mondják, hogy magzatom gyógyíthatatlan beteg, de engem sem ölnének meg ilyen helyzetben, hanem természetes halálomig ápolnának.

Az életet választom, mert magzatom ugyan gyógyíthatatlan beteg, de a cukorbetegség sem gyógyítható, mégis együtt lehet vele élni.

Az életet választom, mert már sok, a vizsgálatok alapján életképtelennek, súlyosan rendellenesnek talált magzat született meg egészségesen. A vizsgálatok eredménye sosem 100 %-os biztonságú.

Az életet választom, mert betegséget halállal nem lehet gyógyítani.

Az életet választom, mert jobb a betegség, mint a halál; jobb a lét, mint a nemlét. Még mindig jobb, ha beteg gyermekem, mint hogyha halott.

Az életet választom, mert egy sérült ember is lehet boldog és boldogíthat másokat.

Az életet választom, mert bizonyítottan téves, hogy a fogyatékosok kevésbé élvezik az életet, mint az úgynevezett normális emberek.

Az életet választom, mert bár magzatom állítólag fogyatékos, de nem attól lesz valaki ember, hogy egészséges.

Az életet választom, mert bár egy fogyatékos gyermek gondozása nagy teher, de érzelmileg nagyban gazdagíthatja a családot.

Az életet választom, mert megkérdezték a fogyatékosokat, és egytől-egyig azt felelték, hogy örülnek az életnek, és nem is értették, nevetségesnek tartották a kérdést.

Az életet választom, mert mindnyájunknak van valamilyen hibája, nem vagyunk tökéletesek, mi mégis élhetünk.

Az életet választom, mert a genetikai rendellenesség nem küszöbölhető ki a magzati élet kioltásával: minden ember hordoz rossz géneket.

Az életet választom, mert fogyatékosokra is várnak örökbefogadó szülők.

Na na! Azért álljunk már meg egy percre, nehogy már összehasonlítsunk egy már megszületett, élő és érző embert egy pár mm-es kis sejtcsomóval, aki olyan szinten fejletlen, hogy még fájdalmat sem érez. Ne vessük már össze és kezeljük egyenértékűnek azt, hogy pl én vagy bármelyik másik ember beteg lesz, azzal hogy a magzatnak van egy egesz életre kiható betegsége, ami örökre kiszolgáltatták teszi! Már megszületett, élő ember szándékos megölése, na az gyilkosság!

Meg ilyen baromságokat se kéne okos dolog példaként felhozni, mint cukorbetegség... A cukorbetegek nem szorulnak életük végéig mások (pl szülők) segítségére és nem kell folyamatosan valakinek ott lenni ápolni őket..

Ilyen szinten nem kell túldramatizálni és túlpörögni a témát, mint ahogy az utolsó is tette. Olyan lehetetlen dolgokkal akarsz érvelni és olyan értelmetlen példákkal dobálózol, hogy öröm olvasni...

#32, őszintén gratulálok, kiválóan tudsz kopipésztelni a pap-bácsiktól...

[link]

domain: communio.hu

domain-használó: Secretariat of the Hungarian Bishop's Conference

domain-használó: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága

Egyébként ők is csórták:

Az életet választom, mert...

Dr. Gresz Miklós: Az abortusz Kérdések (A szerző nem járult hozzá az anyag honlapunkon való megjelenéséhez.)

#33, dramatizálni? érvelni? Saját kútfőből? Ne sértegesd már:)))

Különben érdemes tanulmányozni ezt a honlapot, az első abortusz-ellenes honlap volt Magyarországon (1998) és legalább 15 éve hozzá se nyúltak... muzeális darab... echte a 90-es évek honlap-stílusa...

Sejtcsomó, mi is azok vagyunk, sejtcsomók, csak nagyobb méretekben...

:)

Mivel nem tudják megmondani biztosan, hogy beteg lesz-e (ez az 50%), -ennyit tudomány nélkül én is meg tudok mondani látatlanba-és amúgy is igen képlékeny az emberi egészség (ismeretségi körben is volt fél éves korig makkegészségesnek tudott baba(jelenleg teljesen fekvő, stb.) , szóval én biztosan megtartanám. A kérdés annyira elméleti, mindig lehet mérlegelni.

Fekvő beteget mindig nehéz ellátni, s ha biztosan az lenne, akkor sem érzem azt, hogy elmennék kikapartatni magamból.

A szomszéd nénim sok-sok éve gondozza fekvő beteg férjét, most a télen majdnem a kezünk között halt meg, mégis az a rettegést, hogy meghal a férje. Pedig sokkal könnyebb lenne az élete. Tudom, a magzat még elvetethető. Jogilag nem élet. Én nem lennék képes azt mondani: nincs jogod élni. Akárhogyan is. És amint többen említették már, makkegészséges gyermekeket is javasoltak már abortuszra.

A fiamat pl. még az AFP miatt, előbb lett levéve, alacsony érték. Még jó, hogy összemérték a B-HCG-vel, mert már elhangzott, az ugye anyuka tudja, hogy mit kell tenni, ha beteg a baba? Gyönyörű, jelenleg egészségesnek tűnő fiam van. (Ki tudja milyen betegség kerül elő, öröklötten, stb...) Az AFP-t meg azóta elfújta a szél, mivel "közben a tudomány rájött", hogy mégsem olyan pontos és megbízható vizsgálat...

A valaszoktol fuggetlenul, tobb kerdesnel is leirtam mar, hogy nekem sulyos szellemi es testi fogyatekosaggal szuletett testverem van. Higgyetek el sajnos a magatehetetlensege ellenere, tisztaban van azzal, hogy ha a szuleim vasarnap mar keszulodnek, ot viszik vissza az intezetbe es akkor mar uvolt es bog torka szakadtabol. Egyszer voltam ott ahol O, es utana csak sirni tudtam. Rengeteg gyerek, keves apolo , akik mind feszultek. Babak, gyerekek (felnottek is, mint a batyam) akiket dajkalni nem lehet, mert megszoknak es erre meg kulon nincs kapacitas(gondolhatjatok, meg a menhelyeken is simogathatod a kutyakat, oket meg minimalis szetetet se erheti). Fejlesztesekre, programokra nincs penz es lehetoseg sem. Hisz hany mozgasserult tud kozlekedni a varosban, hany olyan hely van ahol nem undorral nezik oket? Keves, baromira. Es ez meg egy jobb intezet, a videkiekhez kepest ahol a sajat vizeletukben fetrengek szegenykeim, es elkulonitve sincsenek, igy siman verhetik a sulyosabb testi fogyatekost, az ertelmi serult de jarni kepes betegek.

Ez egy nagyon nehez es borzasztoan kegyetlen vilag, aki ebbe onszantabol belemegy, es a sajat ONOS erdekei es felfogasa miatt kepes egy beteg gyereknek eletet adni, az egy igazi onzo, bekepzelt ....tovabb nem irom inkabb.

Szoval nem, nem tartanam meg. Elore felek, ha anyuek se lesznek, mi mit fogunk az ocsemmel kezdeni, a buntudatrol nem is beszelve. Meg sajat gyereket is felek vallalni, mert mi van ha kesobb nem lesz egeszseges vagy a szuletesenel tortenik vmi.

Mondjuk sokat számít az is, hogy a gyerkőcöt milyen emberek veszik körül, illetve a környezet hogyan áll hozzá. Ha nem kapnak szeretetet, azt nagyon megérzik (gondolom, azért sír az előző hozzászóló testvére is, amikor intézetbe kell menni) Ahol én jártam, ott nagyon szerették ezek a beteg emberkék a gondozóikat, ölelgették, mindig nagyon várták. S a gondozók is örömmel végzik "munkájukat" (bár ez itt nem éppen megfelelő szó). Szerintem az a titka, hogy nem lesajnálóan bánnak velük, hanem teljes értékű emberként kezelik őket, akik -igaz - bizonyos értelemben különleges bánásmódot igényelnek.

A barátnőm, akitől korábban idéztem, pedig nem is adta be intézetbe downos kislányát, hanem rendes óvodába jár, "egészséges" gyerekek közé. Igaz, kicsit lassabb a felfogása, kevesebbet beszél, és nem 6-7 évesen fog iskolába menni, de mégis egy csodálatos, okos kis emberke. Vele sem úgy bánnak, mint egy fogyatékossal, nem dugják be őt a szobába a világ elől. Ugyanolyan büszkék rá szülei, mint a nagyobb gyerekeikre (a bátyuskák pedig oda vannak a hugicáért - Down-kór ide vagy oda)

Egyébként sok egészséges gyerekkel sokkal nehezebb bánni. Unokatesóm például nagyon hisztérikus kisfiú volt, tele agresszióval. Ö is ordított, ha a szülők óvodába, iskolába vitték...pedig ő nem beteg.