Őszintén milyen érzéseid voltak mikor kiderült a kisbabád neme?

Doki végig fiút mondott, fellegekben voltam, mert nagyon fiút akartam. Nekem mindig az volt az álmom, hogy egy fiú, aztán egy lány. Azt gondoltam, eléggé összezuhannék, ha kislány lenne, mert mit kezdek majd egy kislánnyal?

A szülőszobán derült ki, hogy mégis kislány. 2 percig tartott átállni, addig csak pislogtam, hogy dehát az hogy lehet, és néztem őt. Egyszer visszakérdeztem, hogy biztosan? De imádtam őt az első perctől, kislánynak, a csecsemőosztályra már nagyon vidáman vonszoltam fel magam, hogy a kislányom keresem, aztán 2-3 napig tartott, mire ráállt a szám is, hogy nem kisfiam, hanem kislányom. Engem nagyon meglepett, de nagyon gördülékenyen ment. El nem cserélném semmiért, cserfes, makacs és törtető, de bújós és mimóza is egyben. Most elvileg tényleg kisfiút várunk (prena teszt szerint :D), nagyon örülök neki, de már nem érzem, hogy annyira ez számítana. Ha a kisfiam megszerettem kislánynak, akkor őt is bárhogy szeretni fogom. Legyen egészséges.