Mennyire érzitek h tisztelnek Benneteket kismamaként az emberek? Mennyire kímélnek az idegenek?

Nálunk is volt durva kórházas sztori. A nőgyógyászati osztályon van uh vizsgáló, ugye itt 90 %ban a terhes nőket vizsgálják. Már 30 hetes lehetett a várandósságom, mikor nagyjából 10 terhes nő várt uh-ra, és ebből kb. 4en voltunk nagyhasúak. A maradék csajokon még nem látszott nagyon, gondolom a 12. heti uhra vártak. Itt a váróban nincs sok szék, de két férfi is ült, aki a terhes nejét kísérte. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy átadja a helyét, szerintem döbbenet volt. Másfél (!!!) órát vártam, állva.

Buszon a 9 hónap alatt egyetlenegyszer ajánlotta fel egy nő, hogy a mellette lévő ülésről elveszi a táskáját, hogy le tudjak ülni:) az utolsó hónapban már nem is mertem buszra szállni, nagyon féltem, hogy megnyomják a hasamat.

De csak ezek voltak negatív élmények. Amúgy mindenki mosolygott rám az utcán, szerettem terhes lenni.

Egy főutat keresztezünk most nap mint nap séta közben, és mindig megállnak az autók, átengednek, meg terhesen is ez volt.

Nekem csak pozitív élményem van ezzel kapcsolatban!

Nekem mindenki átadta volna a helyét, fiatal, idős, de mondtam, hogy nekem nincs szükségem rá. Gyereket vártam, nem beteg voltam.

A babakocsival is mindig segítenek, de csak akkor fogadom el a segítséget, ha például a villamosra szállok fel, mert hévre, buszra, trolira, vagy bármire egyedül is fel tudom rakni a babakocsit. Lépcsőnél sem szoktam megengedni, hogy segítsenek, azt is meg tudom oldani.

Postán is előre engedtek, egyszer mentem előre, akkor is csak azért, mert tél volt, a lányom beöltöztetve, bent meg 25 fok, és nem akartam, hogy beizzadjon, utána meg kint megfázzon!