Érdemes így gyereket Vállalni?
24 /N vagyok a párom 32 . mindenünk megvan jelenleg ahhoz hogy gyereket neveljünk (ház, állás, pénz) . boldog párkapcsolatban élünk és nagyon szeressük egymást. Mivel a párom már 32 ezért én már nagyon szeretne gyereket és én úgy vagyok vele hogy egyik percben mindent megtennék azért hogy gyerekem legyen és én is nagyon szeretnék, másik percben amikor már jobban belegondolok akkor úgy érzem hogy ez nem nekem való és rettegek attól hogy a gyerek mindent felborít.
Másik dolog az hogy nagyon aggódó típus vagyok ,meg se született és már most attól rettegek hogy beteg lesz hogy elvesztem vagy nem leszek jó anya.
Szóval rengeteg aggodalom kétség és félelem van bennem ami a ami arra következtet inkább mégsem szeretnék gyereket. Az utóbbi években szorongással és depresszióval küzdöttem amit Hálistennek legyőztem és most boldog kiegyensúlyozott életet élek minden tökèletes jelenleg és rettegek attól hogy ha jön a baba akkor mindent felborít és újra beteg leszek mentálisan, vagy nem fogom bírni lelkileg..
Nektek mi a véleményetek? Volt valaki már hasonló helyzetbe? Érdemes belevágni? sokan azt mondjak hogy a baba majd boldogságot ad és nem lehet megbánni.
válasza:"sokan azt mondjak hogy a baba majd boldogságot ad és nem lehet megbánni"
Ez így önmagában nem igaz.
A szülés utáni depresszió esélyesebb ha alapból hajlamos vagy a depresszióra.
Az életed teljesen felborul, hátra sorolódsz a gyerek mögé saját magadnak is mindig. Ezt nagyon nehéz megemészteni. Nagyon nagyon nehéz. Persze sok szép és kedves pillanat is van, de a nagyobb része főleg amíg kicsi az lemondás és alkalmazkodás és még akkor sem biztos hogy nem fog sírni ha mindent megtettél.
Azt mondanám várj még, de nem igazán van mire, mert erre nem lehet felkészülni sehogyan, mert senki nem tudja szóban vagy írásban átadni hogy milyen kemény tud lenni. Hiába olvastam előtte évekig a témában, hiába olvastam ehhez hasonló kérdésekre választ a saját élményem teljesen más mint másoké, akié meg hasonló volt azt nem értettem akkor.
Ha szeretnél gyereket vagy bizonytalan vagy előbb utóbb bevállalod és utána megtapasztalod a te személyiségeddel, és a te egyedi gyerekeddel hogyan fog menni. Azt tudom mondani hogy nehéz lesz, máshogy mint számítasz rá.
válasza:24 évesen semmiképp nem vállaltam volna gyereket. Hidd el utána semmi nem lesz már olyan.
Várj még.
válasza:"és itt okoskodsz gyakorin?"
Te meg itt kérdezed meg gyakorinak 24 évesen, hogy érdemes-e gyereket vállalni, ha betegesen rettegsz a vele járó dolgoktól? :D
válasza:Ha senki se vállalt volna gyereket mert félt vagy aggódott akkor az emberiség rég kihalt volna . Hadd kérdezzem meg azoktól az anyukáktól akik azt mondjak hogy csak akkor vállaljon gyereket ha már nem fél, hogy ti nem féltetek? Ti nem aggódtatok hogy minden rendbe lesz a gyereketekkel ? Azok akik azt mondjátok , hogy nem féltek , aggódtak akkor valószínűleg sose volt fontos és nektek a saját gyereketek sem az egészsége sem a fejlődése.
Félni ,aggódni és rettegni igen normális. és azokból lesznek a jó anyják . Rengeteg olyan van akinek vetélései voltak. Majd valahogy megfogant a baba és ilyenkor az anya sőt az apa is és fél retteg hogy nehogy valami baj történjen terhesség alatt vagy éppen utána . Akkor ez a pár most el kell vetesse babáját mert rettegnek?
szóval álljon odébb az aki olyasmit ír, hogy nem normális a félelem meg hogy ne vállaljon gyereket mert aggódik pl.
Sokan annyira el vannak magukkal hogy ők egyáltalán nem féltek semmitől..meh minden tökéletes , happy volt hogy még a végén ők se hiszik el ezt a színészkedést.
válasza:Á féltem én is, de az "utódnemzés vágya" erősebb volt, elnyomta a félelmet.
Mondjuk mivel tudtam milyen vagyok, hogy szarul bírom a kötöttségeket így tudatosan a 30-as éveimben vállaltam a gyereket, mert addigra kezdtem azt érezni, hogy jobban bírom mentálisan az ilyen helyzeteket. Bírtam az éjszkázást, meg a rohadt sok ringatást, fogzást. De nem vállalok újabb gyereket, mert tudtam, hogy nekem 1 elég. Szerintem itt a kellő önismeret a kulcs.
válasza:Én is féltem, hogy elmegy a baba, egészséges lesz - e, lesz - e komplikáció szülés közben, de már csak azután, hogy eldöntöttem, hogy gyereket akarok. Döntse el a kérdező, hogy bele szeretne - e vágni úgy is, hogy lehet, hogy el fog vetélni, lehet, hogy beteg lesz a gyerek, lehet, hogy el fogja hagyni a párja, és ha ezekkel együtt is vállalja, akkor kezdjenek bele. Kár előre félni, amíg még el sem kezdtek próbálkozni, még nincs min félni. Most azon félhet, hogy jó anya lesz - e, fel fogják - e tudni nevelni a gyereket, de azon sem félni kell, hanem felmérni és úgy alakítani az életet, hogy alkalmas legyen gyereknevelésre.
Röviden, ami rajta múlik, azon nem félni kell, ami nem rajta, azzal pedig úgysem tud mit csinálni.
válasza:"Félni ,aggódni és rettegni igen normális"
Nem, ez a szint, amit itt felvázolt a kérdező, nem normális. Nyilván mindenkiben felmerül, jó anyuka lesz-e, mindenki izgul, aggódik azon, nem lesz-e beteg a gyermeke és ilyesmi, én nem azt írtam, hogy ez a beteges, hanem az a szintű beteges rettegés nem egészséges, amit a kérdező itt felvázolt.
19es mégis hol van felvázolva az beteges szintű rettegés amiről te beszélsz?elmagyaráznád melyik kifejezés,mondat következtet arra hogy ez beteges?
Ez egy egészséges aggódás , a kérdező fél az ismeretlentől ,bizonytalan még a döntésben, aggódik, igen és akkor mi van ?mi ebben beteges?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!