Van olyan kismama aki tényleg teherként éli meg a terhességet? És ha igen, akkor miért?

Hát bevallhatom, h' én nem szerettem terhes lenni. Előre bocsátom, h' ezzel a kijelentéssel véletlenül sem szeretnék megbántani senkit, aki sikertelenül próbálkozik, de ez az igazság. Bár én nem voltam veszélyeztetett, de nagyon rosszul éltem meg, h' minden megváltozott. Én szerettem a korábbi életem, és a mai napig hiányzik, azzal együtt, h' már nem tudnék, és nem is akarok a lányom nélkül élni. Kár, h' két életem nem lehet párhuzamosan. Konkrétan: abba kellett hagynom az aktív sportolást, a társasági életem beszűkült, később (a 20. héttől) a szülésig iszonyatosan zsibbadtak a karjaim, a kezem, és ez azon túl, h' fájdalmas volt, akadályozott mindennapokban. A lábam annyira dagadt, h' 35 fokban is csak hosszú nadrágban mehettem utcára, mert mindenki szörnyülködve nézte a bokám, ha mégis kivillant. Tehát én inkább a fizikai tünetek miatt éreztem tehernek a várandósságot. Azon kívül a csinos, sportos testemnek búcsút kellett intsek, amit a mai napig nem tudtam megemészteni. Szóval én nagy valószínűséggel nem vállalok több terhességet. Szerencsére a férjem is egy gyerekben gondolkodik, ezért nem lesz ebből konfliktus.

nekem az eleje katasztrófa volt, állandó hányinger éjjel-nappal, majd a közepe jó volt, azt szerettem, viszont mivel én is pörgős csaj vagyok nehezemre estet nem annyit pörögni. Na a vége az meg katasztrófa! Az állandó gyomorégés, éjszakai nem pihenések a pisik miatt, no meg az egyre nehezedő teher...szóval aki azt mondja, hogy a terhesség egy leányálom az hazudik! valóban vannak benne szép pillanatok, de alapvetően tök veszélyes állapot, oda kel figyelned mindenre stb. Szóval megértelek!:)

én 10 évvel ezelott vártam az elso fiamat.Amikor terhes voltam,nem is fogtam fel,hogy milyen változások mennek végbe rajtam,talán túl fiatal voltam 19 éves.A szulés után voltak bennem fura érzések.én is azt mondtam,a terhesség nem nekem valo.Meg is egyeztunk a férjemmel,hogy maradunk az 1 gyereknél.én a szulés utáni idot éltem meg rosszul.Síros volt a fiam,1évig az éjszakákat végig sírta a férjem is nehezen viselte.Ha az utcán megláttam egy kismamát sajnáltam.Most ennyi év után mindez feledésbe merult,és 22 hetes terhes vagyok.A babát nem terveztuk,de annál jobban orulunk neki.Amikor megtudtam nagyon megijedtunk,sirva mondtam el mindenkinek,de ezen már tul vagyunk.Most egész másként élem meg a babavárást is ,férjem szerint most értem meg rá igazán.Hogy mi lesz ,ha megszuletik nem tudom,de most élvezem a terhességet,talán azért is,mert a nagy fiam nagyon orul neki.Ez még plusz erot ad.Boldog babavárást.

Ugyanúgy érzek mint Te. Nagyon örülnék ha már a végén lennék, ha már túl lennék rajta, és itt lehetne velünk. A kismamákról kialakult boldog kép, hogy mindig vidámak, stb, ez nagyon nem így van. Ettől függetlenül szeretnék még 2. és 3. gyereket is (esetleg 4. is ha minden jól alakul), de most nagyon várom, hogy végre az 1. kinn legyen;)

Hát ezzel én is így vagyok,mint te..tök jó hogy babám lesz,már a második,imádom őt.de én is várom a végét...én is szerettem a régi életem,most meg ez a táppénzes figura annyira nem az én világom.Én is mindig azt figyelem mozog,jól van,nekem 10 hét még..kitartás,sztem tök természetes hogy így érezzük ha már2-en 3-an vagyunk....

Az utolso honap maga volt a katasztrofa...aztan nem eleg hogy azt kibirtam, meg 10 napot rahuztunk...na az rosszabb volt mint az osszes elozo kilenc honap :) nem tudom elmeselni sem milyen katasztrofa volt...de megerte mert itt alszik a kisfiam es egy gyonyoruseg (mar 9 hetes nagyfiu)

Ez jó kérdés. Én az elsö gyermekemmel utáltam terhes lenni,pedig semmi fizikai tüneteim nem voltak, de hogy miért volt ez az érzés, nemtudom. Most a második terheségem alatt minden rosszullét elövett,a 14. hétig hánytam, és most mégis nagyon jól érzem a bőrömben, szeretek pocakos lenni. Furi ez, de nem tudom mitől alakulnak ki az emberben ezek az érzések.