Tegnap estem át missed ab. műtéten. Normális dolog, hogy ma már nem vérzem, vagy aggódjak-e miatt? Lelkileg is teljesen kikészültem.9 hetes terhes voltam.

Sajnálom a babádat, azt hiszem abba én is belehaltam volna ha betegen született volna. Próbálok erőt venni magamon, csak sajnos egyedül nagyon nehéz. Főleg, hogy kollégák vagyunk, és sokszor kell majd látnom. Már majdnem három éve tartott az úgymond "titkos viszonyunk", mert sajnos ez az volt, sosem vállalt fel. Voltak mellettem barátnői, de mindig visszatért hozzám. Olyan se veled se nélküled kapcsolatban voltunk, hisz sokszor szakítottunk. Mikor belépett valaki az életébe én próbáltam kiszállni, de sajnos nem mindig ment. Hát ez van, ilyen az élet, ezt hozta a sors. Örülök, hogy megoszthattam ezt másokkal. Remélem egyszer kiheverem, és lesz még valaki akit így tudok szeretni. Bár most nem vágyom senki másra csak őrá, de talán már hiába.