Ti szóltatok a rokonoknak, barátoknak, mikor elindultatok szülni a kórházba?

Nem szóltunk senkinek sem. Az orvosom már 3 napja "szekált", hogy feküdjek be, hogy felkészüljek lelkileg is a császárra.

Semmi más oka nem volt, hogy a kórházban "tartson", megbeszéltük, hogy szerdai nap befekszem. Ez meg is történt, aznap és másnap jöttek a rokonok látogatóba.

Péntek reggel hajnalban csináltak egy uh-t és egy nst-t, majd egyből toltak a műtőbe.

Végül addig várt a dokim a császárral, hogy sürgősségi lett a vége.

A férjem nem jöhetett be, csak felhívta a szüleit, hogy a kórházban kell maradnia és hogy dobják le a kutyánkat sétálni.

Felhívta a m.helyét, hogy aznap csak délután fog bemenni dolgozni.

Anyósomék kb. 20 perc múlva a műtő előtt voltak.

Viszonylag hamar kivették a lányunkat, de én csak délután 2-kor tértem magamhoz. A férjem szólt a közeli családtagoknak, de amikor magamhoz tértem, az első dolgom az volt, hogy felhívjam az anyukám.

Igazából semmit sem tudtam mondani, csak sírtam.. :)))

Kb. 10 percet "beszéltünk" így.

Ezek után felhívtam a nővérem, majd az apukám. Felhívott a sógorom, a legjobb barátom (munkatársam) és a legjobb barátnőm.

Körbe küldtem az előre megírt sms-ket és végül is egész nap azoknak a válaszait olvasgattam. :)

Este fele (7-8 körül), amikor már totál magamnál voltam és összeszedtem magam, felhívtam a szüleimet. Beszéltünk egy 40-50 percet telefonon, épp úton voltak.

Másnap pedig eljöttek hozzánk Salzburgba. A férjem kiment eléjük a reptérre.

Nekem hatalmas meglepetés volt, amikor beléptek a kórházi szobámba, azt hittem, hogy elbőgöm magam! Annyira hiányoztak már! :))

A szüleimen kívül másnak nem, volt épp elég bajom, nem azzal akartam foglalkozni, hogy a telefonon lógjak.

Beszéld meg velük, hogy a szülés akár éjjel kettőtől hajnali 6-ig is eltarthat, utána meg úgysem biztos, hogy egyből láthatnak téged és a babát, tök fölösleges, hogy díszsorfalat álljanak.

Nah, ilyenkor a legjobb határozottan közölni, hogy te nem szeretnéd, hogy ott legyenek. Ez privát dolog, és csak és kizárólag a pároddal akarod megosztani, mivel a kettőtök gyereke születik, nem a komplett rokonságé. Ha ezen megsértődnek, akkor az már az ő bajuk, de nekem fel se merült, hogy a barátnőmet behívjam szülni, és ő sem akart engem kitenni a dolognak.

Mi egyszerűen úgy oldjuk meg, hogyha beindul a szülés, majd valamikor értesítjük a családot, de nyilvánvaló, hogy a páromon kívül senkit nem szeretnék ott tudni. Valahogy a vajúdás a magam és párom "nyomora", köszönettel, nem kérek közönséget, hiszen ki tudja, hogy milyen állapotban leszek, nem akarom a facebookon képekben viszontlátni, hogy vérben forgó szemekkel üvöltök a családdal, hogy hagyjanak békén a légzési technikáikkal és az ötleteikkel.

Egyébként viccesen megjegyezheted nekik, hogy mikor a baba fogant, ahhoz sem kellett a rokonság, a szüléshez is elegen lesztek ketten. :)

23 hkm

Mi telefonáltunk a nagyszülőknek.Nálunk a szülés után 1 órával jöttek a szülők.Jó volt,örültem nekik.De egy barátnőnek semmi keresnivalója ott!Még a család az oké. Figyi megszülsz délben,amúgy most tök jó időket mondanak,a kórterembe meleg lesz (bár lehet a saját példámból indulok ki,tavaly júliusban szültem) betesznek egy x ágyas szobába,ahol más anyukák/anyuka is van,és nem elég,hogy 5 ember ott fog állni körülötted,de még a barátnőd is?!

De miért nem mondjátok,hogy a vége felé a párod hívja őket,és akkor induljanak?Vagy az nem jó?