Egyedül maradtam, egyedül fogom felnevelni a gyerekemet. Más hogy élte túl? Lesz még valamikor apukája, társam, aki szeretni fog minket?

sajnos sok férfi elfelejti a legfőbb szabályt. azzal tesz a gyermekeinek a legtöbbet ha szereti az anyjukat.(ezt a férjem szokta mondogatni.) és ezt a párodnak üzenném!

de különben, szerintem inkább érezd magad jól egyedül, mint szorongva egy társsal.

csak most nem jó így se úgy se, gondolom... de te egy nő vagy! ezért erős!!!! és a babád miatt ki kell hogy bírj sokmindent.

és még az is lehet, hogy apjuk a fejéhez kap! várj egy kicsit! sok szerencsét!

És ami szerintem a legfontosabb: ha ilyen szabályfelállítós, alkalmazkodni nem tudó a "kedves" apuka, akkor semmi keresnivalója egy pici baba környékén, mert egy csecsemő nem ismer szabályokat, őhozzá kell alkalmazkodni!

Neked nyugalmat, békét kell sugároznod a picidnek, és ez -úgy néz ki- csak akkor sikerülhet, ha egyedül csinálod végig legalább az első évet. Utána meg már talán lesz energiád új társat keresni..

Biztosan fogsz találni valakit!

1 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Rá 2 évre megismerkedett anyukám az apukámmal. Egyből "beleszerettem". Összeházasodtak, született két öcsém. Mindhárom gyerekét egyformán szereti, soha sem tett különbséget közöttünk (legalábbis nem éreztem).