Van itt olyan, akinek komoly traumát okozott, hogy a baba nem olyan nemű lett, mint szerette volna?

Nem arra gondolok, hogy max pár napig kissé letargiában volt, hanem aki tényleg annyira beleélte magát, hogy fia vagy lánya lesz, hogy mikor kiderült: nem, akkor nem bírta akár évekig feldolgozni.

Esetleg, ha ti nem voltatok ilyen helyzetben, akkor ismerős, akinél láttátok?

A kérdés onnan jutott eszembe, hogy szinte a mániánk a férjemmel, hogy nekünk fiunk lesz, el nem tudnánk képzelni magunknak lánybabát. Annyira idegen tőlem minden női, csajos dolog; igazi fiús anyuka alapanyag vagyok.

Bár még nincs úton, már neve van a kis krapeknak. Sokszor úgy beszélünk róla, mintha már hamarosan köztünk lenne.

Az biztos, hogy minden létező Czeizel meg egyéb módot bevetünk a cél, azaz a kisfiú érdekében. :)