Problémamentes terhesség=problémamentes szülés?

A lányommal problémamentes volt a terhességem. Annyira, hogy csak a 11.héten derült ki. Álomszülésem volt. :)

Most a hugicával még a félidőn túl is van hányingerem, hetekig görcsöltem és mindig van valami gondom. :( Remélem a szülésem nem lesz rémálom.

Mondhatni nekem is problémamentes várandósságom volt, igaz kicsit vizesedtem, de végig a föld felett lebegtem.

Háborítatlan szülésem volt kísérőorvossal, szülésznővel, dúlával. Nem kaptam sem érzéstelenítőt, sem gátmetszést.

A vajúdás viszont egy örök emlék: 4 óra 8-10 perces fájás után 12,5 óra 5, majd 3-2-1 perces egybefüggő fájásaim lettek, majd 1,5 óra kitolás, amiben ketten segítettek, mert már felemelkedni nem tudtam a nyomáshoz. (Csak a legutolsó fél órában adtak minimális oxyt, mert nulla erőm volt és örömmel elfogadtam). Ezután megfogni alig tudtam a babámat olyan kimerült voltam, még jó h apás szülés volt..2 infúziót kaptam rögtön és tolókocsiban toltak le. Ezután jött a kisebesedett mellbimbó és a 2,5 év éjszakázás...:-D A többit hagyjuk:-)

Hát nézd, ezek után nem tudtam összehasonlítani a várandósságot a szüléssel, sem az azutáni időszakkal! Én bár lelkileg ezen már túl vagyok és jelenleg újra várandós, igaz túl egy vetélésen is, ami szintén nehéz volt és épp 2 hete veszítettem el tragikus hirtelenséggel az édesapámat azt mondom az élet mindenkinek oszt fekete lapot. Legyen szerencséd és mindenkinek ezt kívánom, de sajnos az élet nem ilyen. A gyerekvállalás göröngyös út és jobb ha számolsz buktatókkal is. A gondtalan várandósságom alatt egy illúziót dédelgettem a fejemben. Mostmár reálisan látom és mégis imádom a családozást minden nehézségével együtt!

Ez egy mély önismereti út, jó utazást kívánok és sok-sok értékes, hasznos élményt!:-)

Szülészeten dolgozom, bár még nem túl régóta. De az eddigi tapasztalataim alapján bizony nem mindig igaz az, hogy eseménytelen terhesség=könnyű szülés, vagy fordítva. Van, aki mindenféle előzetes probléma nélkül bejön 5 centis méhszájjal, rendszeres, tök jó fájásokkal, aztán 1 óra múlva a műtőben kötünk ki, mert romlik a baba szívhangja. De olyan is van, akinek a kórtörténetében aztán tényleg van minden, aztán hipp-hopp teljesen simán megszül minden probléma nélkül.

Egyébként véleményem szerint nem szabad nagyon mereven ragaszkodni a "márpedig én természetes szülést akarok és kész" elgondoláshoz. Az orvosok nem feltétlenül azért adnak oxytocint meg azért vágnak gátat, mert nincs kedvük fél órával többet várni. Sőt, ha belegondolok az lenne a legkényelmesebb, ha mindig mindenkit az utolsó pillanatig hagynánk, hátha addigra lejár a műszak és jön a következő, akire át lehet passzolni:P

Ha Oxyt adnak, annak jellemzően oka van, ahogy a gátmetszésnek is. Ritka az, hogy első babánál nincs rá szükség. Egy vágott sebet sokkal könnyebb ellátni, szépen összevarrni, mint egy össze-vissza repedt gátat.

A fiamnál teljesen problémamentes volt a terhességem, kívánni sem lehetett volna jobbat. A szülés annyira viszont mégsem volt egyszerű, a feje nem ékelődött be rendesen, úgy kellett a dokinak kézzel a helyére igazítania, illetve a köldökzsinór is rátekeredett, és emiatt a kitolás is elhúzódott kicsit, majdnem császár lett, aztán végül úgy döntöttek, hogy ne legyen (ekkor már öt orvos állt körülöttem, mire eldöntötték, hogy mi legyen). Nem volt egyszerű a vége, de szerencsére teljesen egészséges lett a kisfiam.

Magát a gátmetszést egy percig sem éreztem problémának, első szülésnél nem is gondoltam olyasmit, hogy majd anélkül, jobban féltem attól, hogy megrepedek.

A fájdalomcsillapításról viszont tényleg úgy döntesz, ahogy akarsz, maximum ajánlani szokták, de ha nem kéred, nem kötelező. Szerintem a másodiknál én sem fogom kérni, pedig nekem viszonylag alacsony a fájdalomküszöböm, de az EDA igazából a fiamnál sem használt jóformán semmit, csak az elején. A kitolásnál már olyan volt, mint halottnak a csók.