34 hetes vagyok és egyre jobban félek a szüléstől?

Szia! Nekem friss az élmény, 3 honapja szültem az első babám. Nekem inditották, mert nem akart kibújni magától a 41.hétre sem, tehát tudtam melyik nap kell befeküdnöm. Na akkor a hideg rázott az egésztől. Előző este befektettek, feltettek egy érlelő tabit, hogy táguljak reggelig, akkor reggel burokrepesztés, beadták az oxitocint, kezdődtek a fájások. Én előző este óta nem ettem semmit, nem is ittam nagyon, és én is azt hittem semmi erőm nem lesz, de ott abban a helyzetben tényleg mintha egy másvilágban lennél, minden megszünik, hatalmas erő van benned. Nekem is kicsi a fájdalomküszöböm, mensinél is volt hogy behánytam a fájdalomtól, féltem hogy itt is az lesz, de nem! Igencsak hasonlított ahhoz a görcshöz a vajúdás, annyi különbséggel, hogy itt van pár perc szünet a fájások között, nem tart sokáig egy fájás, meg persze van értelme! Minden egyes fájással közelebb kerülsz ahhoz hogy találkozhass a kisbabáddal! Én közben végig a levegővételre koncentráltam, és csak az járt a fejemben, arra gondoltam, hogy egyre lejjebb van, és láss csodát: labdán vajúdtam a párommal reggel 7től, reggel 10kor már szoltunk a szülésznőnek, hogy úgy érzem kakilnom kell ( mondták hogy majd olyat fogok érezni ha itt az idő :) ) Egyből felfektettek a szülőágyra, párom azt mondta 6ot nyomtam, és 10:16kor kint is volt. Maga a kitolás nem vészes szerintem, tényleg mintha szorulásod lenne. A vajudasban szerencsém volt hogy csak 3 órán át tartott, nemtudom hogy segített-e az, hogy még közben is szedtem a homeopátiás bogyokat, meg málnalevélteat ittam hetekig. Hatalmas élmény volt, most ahogy írom ezeket a sorokat miközben itt fekszik rajtam a 3 hós fiam, könnybe lábad a szemem. Barmikor újracsinalnam! Hidd el, ott nagyon erős leszel, és igen, bent nem marad, az orvos, szülésznők pedig mindent mondani fognak mit hogyan. Én meg is lettem dicserve hogy nem ordítottam, mint a mellettünk levő szobában a hölgy. Én ugy voltam vele, hogy azzal nem lesz jobb, inkább tényleg figyelj végig a levegővételre, mély levegő be, hosszan ki...közben mikor kifújtam arra gondoltam, hogy távozik a kifújassal a fájdalom. Szerintem tényleg ez az egész fejben dől el. Szóval csak keményen, úgy állj hozzá, es hidd el bárhogy is alakul biztos hogy jobb mint a császár és egy olyan dolog, amire úgy fogsz emlékezni 100 eves korodig, hogy életed legszebb napja volt! :)

Nézd, ha nagyon nem megy, még mindig ott a műtő. Engem császároztak, mert sehogyse tágultam. Elkezdtük fájáserősítő teával meg masszázzsal, akupunktúrával, folytattuk méhszájérlelő zselével, beöntéssel, meleg vizes fürdővel, végül bekötötték az oxitocint. (Na, azt a cuccot be kéne tiltani. Kínzáson kívül semmi másra nem jó.) Oxitocinnal se tágultam, így maradt a császár. Azt is bőven ki lehet bírni, egyáltalán nem a világ vége.

Nem lesz időd félni. Fájni fog,mint mèg soha semmi,felesleges lenne hazudni de ha elfogadod a tènyt,sokkal jobb lesz. Sokan kiröhögnek de szerintem a szülès egy baromi jo élmèny (persze nem mindenkinek) èn imádtam mind a kettõt. A fájásoknál nagyon fontos a légzès! Figyelj oda. Engedd el magadat,feleslegea küzdeni. A babàra figyel ès magadra. Zàrj ki mindent. Csak te ès a baba! Aki szintèn küzd hogy vègre làthasson téged. Lègzès! Lègzès! Hajrà! Meg tudod csinàlni! Nem szabad fèlni!