Van itt más is, aki 40 felett esett teherbe? Kétségbe vagyok esve

Egy terhesség nagyon hosszú. Nagyon sokminden történik alatta. Én nagyon vártam a második gyermekemet aztán felénél elveszítettem. Sokat agyaltam hogy merjünk-e, merjek- e újabb terhességet vállalni, féltem, hogy kifutok az időből. Nagyon rákészültem és jött és mégis megijedtem. Vegig veszélyeztetett voltam de ezt tudtuk előre hogy ez lesz. Ez tenyleg az a terhesség volt hogy csak az ágy látott engem hónapokig. És megszületett és él és egészséges és én boldog vagyok hogy velünk van hogy itt van. 7 év van a Nagyom meg a Picim között, most lettem 38 éves. És igen fárasztóbb az egész, igen a 7 év se kis korkülönbség de nem is nagy.... És igen megint nem arról szól az életem hogy van egy némileg önálló gyermekem meg én aki egyre szabadabb. DE! Mindezt megérte! Ahogy rámnevet ahogy mosolyog ahogy belenéz a világba ahogy szuszog és megnyuhszik mellettem ahogy keresi a mellemet ahogy az illatát erzem és ő az enyémet. Igen, mindent megért. És nem érzem vénnek magam. Nem érzem hogy bottal és műfogsorral kell akár most akár kesőbb léteznem. Ha kamaszok lesznek teljesen mindegy hogy én hány éves leszek mert így is úgy is baromira féltem mindegyik gyermekem, lehet mert a három közül csak kettőt ölelhetek. Úgyhogy kedves kérdező... ez a Te életed és csak egy van belőle. Téged választott örülj Neki!!!! Csak örülni kell. Aggódni úgyis fogsz magadtól is arra nem fog emlékeztetni senki hogy kell. Az örömre én most igen!!!

És azoknak akik nagyon csúnyán leszólják az idősebb korban szülőket úgy általánosságban. Míg nem tudod hogy mi van amögött hogy valaki mem huszonévesen vagy harminccal szül addig talán ne szóldd le őket mert lehet hogy vékonyába taposol olyanoknak akik gyermeket veszitettek vagy temettek el. Lehet talán hogy többet is. Úgyhogy annyi legyen benned hogy tiszteled ezen anyák fájdalmát amit átélnek, a kitartást amivel mégis próbálnak élő egészséges gyermeket szülni és a szeretetüket amivel nevelik azt, azokat akiket nagyon régen vártak. Köszönöm.

Nekem nagyon furcsa, hogy 60 éves embereket már temetnének egyesek. Ugyanezek az emebrek még simán dolgoznak annyit a munkahelyükön, mint a 23 évesek. Akkor mi az, hogy ha egyáltalán megéri valaki a 60 évet? Manapság Magyarországon 60 éves kor előtt meghalni nem megszokott.

Egyébként meg hangsúlyosan nem ugyanaz a szituáció 40 körül az első gyermeket vállalni vagy a sokadikat. Nyilvánvaló, hogy ennél az utolsó gyermeknél nem tudnak az idősebb szülők annyi ideig résztvenni a gyerek életében, mint a nagytestvérekében. De egy családba a testvérek is beletartoznak. A legkisebb, késői gyerek akkor sem marad közeli családtagok nélkül egyedül a világban, amikor a szülei meghalnak, mondjuk még 30 éves kora előtt vagy akörül.

A kolléganőm 41 évesen szülte a Fiat , aki velem egy idos ! Én 30 vagyok!

A srác jól nevelt, tanult , jó képű pasi... aki a karrierjét építi (nem is ez a lényeg)

A kolléganőm 70 éves rohadt jól tartja magát , meg most is dolgozik ! És korához képest rohadt jól néz ki !!!

És tudod mit amikor meg tudta hogy terhes megijedt , nem akarta ... pedig első lett volna neki ! Aztán a férjével meg is döntöttek megtartják ... és azóta sem bánta meg ... rohadt büszke a fiára és jó a kapcsolata vele !

Van meg egy ismerősöm ő 40 évesen szülte a kislányát volt már egy 12 eves fia ! Esze ágában nem volt elvetetni! Pedig meglepetésként érte őket is hogy terhes !

És van egy harmadik ismerősöm ő a nagy teso szerepben ! 18 év van közte és a húga között ! Imádják egymást , és az ismerősömet egy cseppet sem zavarta hogy lesz egy kis tesoja nem volt féltékeny ! Semmi a világon ! Teljesen jól fogadta és segített az anyjának pl a háztartásban vagy a bevásárlásban!

Most már 30 éves az ismerősöm és 12 éves a tesoja ugyanúgy jó a kapcsolatuk !

Szóval en a helyedben ha anyagaik rendezettek illetve a családi körülmények is akkor be vállalnám ! De persze felelősség! Sot mivel neked most jönne az hogy végre magaddal foglalkozhatsz mivel a nagyon már önállóak , tehát majd hogy nem újra “szabad” vagy így azért dupla akkora lemondás ! Szóval mérlegelni kell azt hogy hogy neked ez a fajta “szabadság” amikor a gyerekek már majdhogynem kirepülnek, és tőled független életet kezdenek élni, számodra mennyire fontos ???

Mert ha már 15 éves korukban azt érezted hogy várod hogy felnojjenek akkor inkább ne vállald be , ezt neked kell tudnod persze én csak az itt eszmét futtatok...

Bárhogy döntesz a lényeg hogy ne bánd meg ! Ez a legfontosabb !

Amúgy meg nagyon sokan szülnek már 35 felett közel 40-hez ... szóval egy percig sem vagy társadalmon kívüli ezmiatt hiába érzed így esetleg ... meg 10 -20 év és ha így folytatjuk szinte alig lesz olyan aki 35 alatt fog szülni .... ritkaság szamba fog menni !

Szóval én azt mondom végy egy papírt

PRO/KONTRA

es szépen irj fel minden érvet és ellenérvet , és akkor feketén fehéren látni fogod , hogy mi szól mellette és ellene !

Sok sikert !

Ettől az érettségizős mondattól mindig a falnak megyek. Miért kell mindig ezzel jönni? Manapság annyian szülnek ebben a korban, hogy 20 év múlva már nem is lesz ciki, hogy idősebbek a szülők, egy esetleges “érettségin” sem. A barátnőm 20 évesen szülte az első gyerekét és mikor ment a középiskolai szülőire, szinte minden szülő negyvenes volt körülötte, a tanár azt hitte róla hogy a gyerek nővére.

Kérdező, én is ennyi idős voltam amikor teherbe estem, nem vártuk, már van két gyerekünk. Az elején ugyanilyen kétségben voltam esve mint te. A rossz gondolatok elmúlnak idővel, csak mire én eljutottam odáig hogy már nem érdekel ki mit szól, hogy lesz tovább, stb. addigra sajnos kiderült, hogy beteg a baba, ezért el kellett vetetni. Sajnos ezzel számolni kell már ilyenkor, de remélem neked sikeres lesz minden vizsgálat.

33 eves vagyok, noverem 42, batyam 50, apukank kozos, o most 73, nem jar bottal es 10 evet letagadhat!

A kapcsolatom meg batyammal jobb, m noveremmel! Azt az egyet sajnalom, hogy sajnos alig eltunk egyutt, minta az "igazi testverek"

Ezek a dolgok annyira egyeniek, sajnalom, h a 23(?)asnak nem jott be ilyen teruleten az elet...

Azok, akik azt mondják, öreg hozzá, így nem biztos hogy fel tudja nevelni, bele gondoltak, hogy mekkora butaságot írnak? Ennyi erővel soha, senki ne vállaljon gyereket, hiszen nem tudja meddig él, mikor éri betegség vagy baleset...

Az ember érezheti magát öregnek a feladathoz, de a nagy átlag, akik 40 felett vállalnak gyereket arról számolnak be, hogy megfiatalította a gyermek.

Valaki azt írta, első gyerek oké 40 felett, viszont harmadik már nem. Mert? Sokkal kevesebb a komplikációk esélye, ha sokadik gyereket szüli valaki 40 év felett, hiszen a szervezet és az anya ismeri a terhességet, tudja milyen stresszel, milyen átalakulásokkal jár.

Hogy a tesók hogyan reagálnak? Ez egyén függő. Ismerek olyat, akik között 1 vagy 3 év korkülönbség van és ki nem állhatják egymást, de van olyan ismerősöm akinek a testvérei 18-20 évvel idősebbek. Annyi, hogy koravén a gondolkodása, és az idősebbekkel könnyebben szót ért, mint a kortársaival (ami szerintem abszolút nem gond).

Én most úgy gondolom, hogy nem vállalnék gyereket 40 évesen, vagy afölött, de még csak 23 éves vagyok, nem tudom mit hoz a jövő. Sokan vállanak gyereket ilyen korban mostanában az ismerettségi körömben (mármint 40 felett) és tisztelettel gondolok rájuk. Hogy milyen erősek, hogy vállalják újra a terhességgel, majd a gyermek neveléssel járó mizériát. Tisztelem őket, soha nem gondoltam arra, hogy ez probléma lenne.

Kedves kérdező, a te döntésed. El tudom képzelni, hogy nehéz helyzetben vagy, hogy rengeteg dolgot kell átgondolnod, és hogy a kis jövevény teljesen átrendezné az eddigi életedet, de ne az számítson, hogy hány éves vagy, hanem az, hogy Te elég erősnek érzed-e magad hozzá.