36 éves vagyok, első gyerekkel terhes. De a sok negatív vélemény annyira elvette a kedvem, hogy már nem akarom a babát. Mit tegyek?

Erről ez jut eszembe: "egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember, aki lesz@rta mások véleményét, csak magának akart megfelelni. És boldogan élt még meg nem halt."

Azt tudod ugye, hogy mindenképp meg kell szülnöd?

Férjed mit szól ehhez a pálfordulásodhoz?

Az a gyerek már él, már nem lehet visszacsinálni. Keress neki örökbefogadókat. Ne tedd tönkre az életét, és pláne ne bántsd, kérlek. Vannak alapítványok akik segítenek, pl a gólyahír. Beszélj velük.

Te ezeket komolyan elhiszed? Nehogy már...

Kezdjük avval, hogy manapság rengetegen szülnek 35 felett, mert addigra jutnék el anyagilag is oda, hogy el tudjanak egy gyereket tartani.

Anyukám 40 volt, amikor engem szült, és ez a hetvenes években volt, amikor tényleg, még a keresztvizet is leszedték róla, hogy miért nem vetetett el engem.

Én hálás vagyok neki hogy vállalt, nála nagyszerűbb anyát nem is kívánhattam volna. Szépen felneveltek apámmal, 30 éves voltam, amikor elvesztettem őt.

Én, mint előbb írtam, 38 évesen szültem az elsőt, és 42 évesen az ikreimet. Soha, senki nem szólogatott be a korom miatt. Mindenki a családban imádja a gyerekeimet.

És én is nagy örömömet lelem bennük.

Nem néz senki 44 évesnek, állítólag 10 évet letagadhatok.

És a ha nem így lenne, akkor is mi van?!

Az emberi élet értékes, egy gyerek születése valóságos csoda.

Igen, van egy réteg, akik szerint tizenévesen kell elkezdeni potyogtatni a gyerekeket...de az ő véleményük pont hidegen hagy...

Te se vedd őket figyelembe. Hiszen öt év múlva meg pont azért szólogatnának be, hogy jaj, magányos vénasszony leszel, mert nem vállaltál gyereket.

Igen, van egy réteg, akik szerint tizenévesen kell elkezdeni potyogtatni a gyerekeket...de az ő véleményük pont hidegen hagy...

Azért 10+ éves nő meg egy 40+ éves nő között van egy normál átmenet, ami nem "réteg" kérdés.

Jó lenne, ha beszélnél erről egy szakemberrel!

36 evésen fiatal vagy még!

A pasáik nem minden esetben lépnek le és erre nem alapozhatsz! Gondolj bele, már rég kihaltunk volna, ha így gondolkozna mindenki... Meg amúgy is, te ismerted a párod, nem más!

Az pedig, hogy milyen gyerekkora lesz, te tőled függ. Egyedül nevelve és párban nevelve is lehet csodálatos.

Most játszanak a hormonok, de inkább keress meg egy szakembert, mert könnyen átcsaphat gyermekágyi depresszióba.

Egyáltalán nem vagy önző!

Ne hagyd, hogy mások beleszóljanak az életedbe. Sokan szeretik a saját nyomorukat rávetíteni másokra, hogy az is nyomorultul érezze magát, mint ők. Ha igazán szeretnének téged akkor támogatnának és nem baromságokkal tömnék fejed.

Mondok neked egy pozitív példát is. Édesanyámnak azt mondták nem lehet gyereke, nyugodjon bele. 39 éves korában mégis bejöttem a képbe, 40 volt mikor megszülettem. Egészséges voltam mindig is, ugyanúgy fel tudott nevelni mint a fiatalabb anyukák a gyermekeiket. Semmiben nem szenvedtem hiányt és nagyon jó volt a kapcsolat közöttünk.

Aki meg azzal jön, hogy a férjed majd elhagy... ne is haragudj, de ez már a legalja. Ha ezek közeli ismerősök, akkor minél előbb le kéne építened ezeket a piócákat az életedből.

Járj el terhestornára, vagy babamama klubba. Meglátod sokan vállalnak gyereket közel a 40-hez is. Próbálj pozitív tapasztalatokkal is találkozni, más kismamákkal beszélni.

#16-os, de bizony "réteg-kérdés" ahogy te fogalmaztál.

A társadalom középosztályába (ha úgy tetszik, rétegébe) tartozók jellemzően ma már nem szülnek tiniként (hiszen inkább továbbtanulnak és egzisztenciát teremtenek helyette).

A réteg kifejezést nem én használtam, olvas már először.

Értem. Tehát aki 19 évesen szül az nagy hibát követ el, mert 35 fölött kell, ugye?

Szerintem meg egyik sem csinálja jól, és középút kellene.