Kezdőoldal » Ismerkedés » Társkeresés » Rossz ötlet kiírni a társkeres...

Rossz ötlet kiírni a társkeresős adatlapomra azt, hogy hallókészüléket is viselek?

Figyelt kérdés
Úgy veszem észre, hogy inkább távol tartja az embereket. A statisztikám is annyit mutat, hogy 600 emberből mindössze 5 jelezte, hogy szívesen ismerkedne velem (melyből végül csak egy randi jött össze). Volt, hogy rám írt valaki, de mire válaszoltam neki, ő már másvalakivel folytatta tovább a mondatot. Elvileg átlagos a kinézetem, nem ezzel van a baj. Viszont a zavaró az az, hogy naponta 6-an,7-en megnézik az adlapomat, és senki nem akar ismerkedni velem- és talán pont a hallókészülék megléte miatt, mert senkinek nem kell egy "fogyatékos" (nem szeretem ezt a szót, de a hallás csökkenés is annak számít). Van, aki szerint nekem illene kezdeményeznem férfi létemre, ha viszont megteszem az első lépést, általában válaszra sem méltatnak. Valóban nekem illene megtennem az első lépést? Sokszor már úgy vagyok vele, hogy hagyom a csodába az egészet, és ha valaki akar valamit tőlem, meg fog tudni találni, de én biztos, hogy nem akaszkodok rá senkire. A mai fiatalabb korosztály (én például nemrég léptem be a 40-be), pedig már látszólag teljesen más szemléletmóddal bír, és ha egy nőnek megtetszik valaki, ő bizony egyből megteszi a kezdő lépést és jelzi is a férfi felé. Vagy lehet, hogy ezt csak én látom rosszul?

márc. 28. 15:26
1 2
 11/20 anonim válasza:

"600 emberből mindössze 5 jelezte, hogy szívesen ismerkedne velem"

. Ez egyáltalán nem rossz arány.

márc. 28. 19:06
 12/20 anonim válasza:

Bár én nem keresek párt, engem egyáltalán nem zavarna a hallókészülék és nem érezném magam átverve ha csak személyesen derülne ki, ha egyébként a férfi egészében rendben van.

(Mondjuk én már gyereket nem akarok, de egy fiatalabb nőnél lehet hogy az esetleges öröklődés miatt kizáró ok.)

márc. 29. 21:47
 13/20 anonim válasza:

A nagyothallás nem feltétlenül öröklődik. Lehet születési, genetikai oka is, de ugyanúgy kialakulhat külső hatásra, pl. zajártalom miatt. Viszont nem is valószínű, hogy túl sokan elkezdenek ezen ilyen mélységben agyalni.


A társkeresést sokan egyébként élőben is úgy kezelik, hogy inkább keresik a problémákat, hogy miért ne foglalkozzon egy jelentkezővel, mert úgyis lesz másik (vagy csak hiszi, mert sosem talál megfelelőt, de ettől még mindenen fennakad és esélyt sem ad miattuk senkinek).


A netes társkeresés meg pláne ráerősít arra az érzésre, hogy a kínálat szinte végtelen és csak szortírozni kell a jelentkezők között. Emiatt a legtöbben addig nézik az adatlapot, míg nem talál rajta valami olyat, ami miatt kiejtheti és léphet a következőre. Mert van másik jelentkező, szinte korlátlan mennyiségben.


Lehetnek kivételek, de a többség valószínűleg pont így csinálja.


Hogy jobb-e egy fogyatékosságot feltüntetni, vagy nem? Mindkét oldalról lehet érvet felhozni és hogy mi működik inkább, azt csak az idő tudja eldönteni.


Ha kiírod az adatlapodra, akkor ez egy szűrő, csak az fog jelentkezni, aki hoz róla egy tudatos döntést, hogy nem zavarja (vagy esetleg benézi). És ezzel történet vége, mert mindegy, hogy ez amúgy egy helyes vagy téves döntés, ha emiatt nem lesz kommunikáció, akkor nincs folytatás.

Ha nem írod ki, akkor megfosztod a másikat az elhamarkodott döntés lehetőségétől, hogy emiatt kirostáljon azelőtt, hogy váltanátok pár üzenetet. Viszont, ha ettől a tényezőtől függetlenül elkezdtek beszélgetni és kiderül, hogy az érdeklődésetek, humorotok, stb. passzol és csak utána tudja meg ezt a részletet, akkor nem biztos, hogy ugyanolyan súllyal veszi figyelembe. A döntését meg egyáltalán biztos, hogy indokolt jobban befolyásolnia ennek, mint egy olvasó szemüvegnek, a laktóz érzékenységnek, horkolásnak, vagy annak, hogy szereted-e az operettet. Amiket nyilván nem fogod mind feltüntetni az adatlapodon, hátha az egyik csak lebeszéli a tökéletes párt keresőt rólad, ha a többinek nem sikerült volna.

Ahogy a nők többsége nem tesz fel smink, beállított frizura és a ruha gondos megválogatása nélküli képeket. Nem fogják odaírni, hogy a magasságukat hány centis sarokkal mérve adták meg, nem lesz ott, hogy a képen látható dekoltázsból mennyi a pushup a melltartóban és egyéb diszkrét szépítések akár vizuálisan, akár a szövegben.


A korrektség szép dolog és fontos is, de nem mindig szolgálja megfelelően a célt. Ezért soha nem is hiánytalanul őszinték az emberek. Az ismerkedésnél ugyanúgy nem, ahogyan az állásinterjúkon sem. Egyáltalán nem biztos, hogy minden személyes információ annyira perdöntő, mint amennyire úgy kezelik az emberek, ha korán megtudják és dönteni kell róla.

Már eleve az adatlapos ismerkedés is egy téves dolog. Az emberek nagyon könnyen tudnak logikus döntésekkel, tudatosan listákat gyártani, hogy milyen tulajdonságokat keresnek a másikban és milyen tulajdonságok kizáró tényezők számukra. És nagyon könnyű a netes ismerkedésnél ezeket az ésszerű szempontokat keresni. Aztán panaszkodni, hogy nincs meg a szikra.

Mert az ismerkedés valójában baromira nem tudatos, logikus és ésszerű. Ezért van, hogy egy csomó ember gyakran pont olyan párral jön össze, aki kisebb vagy nagyobb mértékben eltér, de akár totál az ellenkezője is lehet annak, amit a tudatosan összeállított szempontjai szerint keres.


Amíg nincs érdeklődés a másik iránt, addig könnyebb bármi apróság miatt nemet mondani és tovább lépni. Éppen ezért senki nem írja ki az adatlapjára, hogy mennyi pénzt szán az első randin a vacsorára. Pedig az akár még racionális szűrő is lehetne, de mégsem szokás.


Szerintem egy hallókészülékkel nem olyan nehéz együtt élni, mint egy kerekes székkel. Szerintem az adatlapon nem érdemes feltüntetni, hogy esélyt adj annak, hogy ha minden más stimmel, akkor nagyobb eséllyel elindulhasson a kommunikáció. És ha már van kommunikáció és érdeklődés egymás iránt, akkor érdemesebb felhozni ezt.

Sőt még abban sem vagyok biztos, hogy érdemes a találkozó előtt felhívni rá a figyelmet, mert a tény ismerete egészen más értékelést adhat neki, mintha élőben akár fel sem tűnik neki, hiszen a készülékkel gond nélkül hallasz, így nem korlátoz és lehet, hogy nem is látszik annyira, hogy észre vegye. De akkor vajon mennyire komolyan befolyásolja a döntést?

El ne titkold, pláne, ha fenn áll a veszélye, hogy akár öröklődhet is. De egyáltalán nem biztos, hogy érdemes már a nulladik lépésben közölni.

márc. 30. 23:22
 14/20 anonim válasza:
Kedves 13. válaszoló! Ezt milyen szépen megírta!
márc. 30. 23:38
 15/20 anonim válasza:

Arra nem érdemes várni, hogy majd a nők kezdeményezni fognak. Nem lehetetlen, egyre gyakrabban fordulhat elő, de a társadalmi norma, hogy a férfi kezdeményez. Ezt sok nő el is várja, a többség örül neki, ha a férfi megteszi magától és eleve nagyon sokan úgy vannak vele, hogy ha a másik akar tőle valamit, akkor majd jelentkezik, aki nem teszi, az nyilván nem akar semmit. A lehetőségeidet meg nem érdemes annyira lerontani, hogy mindezeket csak úgy kihagyod, mert te elvárod, hogy a nők keressenek meg téged. Érdemes legalább jelezni az érdeklődésed - vagyis kezdeményezni. Úgy lényegesen nagyobb eséllyel fog el is indulni valami.


Az persze egy újabb nehéz kérdés, hogy mégis hogyan érdemes kezdeményezni, hogy nagyobb esélye legyen annak, hogy jöjjön válasz, mert kommunikációs alapelv, hogy a kérdés nagy mértékben meghatározza, hogy milyen választ kapsz.


Ha eldöntendő kérdést teszel fel, akkor jó eséllyel egy igen/nem választ kapsz. Vagy még választ sem kapsz, ami leginkább nemet jelent. Itt külön kedvencem, amikor valaki eleve nemet sugallva teszi fel a kérdést. Nincs kedved megismerkedni? Na vajon erre a kérdésre mi lesz a válasz?


Ha egy kifejtendő kérdést teszel fel (ki, mi, hol, mikor, miért, hogyan), akkor lényegesen nagyobb esélyed van egy kifejtő válaszra. Ha még valami olyat is belefogalmazol a kérdésbe, amit a másik írt magáról a saját bemutatkozásában, azt inkább érzi személyes megszólításnak, reakcióra érdemesnek. Így kevésbé fogja azt érezni, hogy ez egy sablon levél, amit mindenkinek elküldesz - akár az adatlapjukat meg sem nézve.

márc. 30. 23:40
 16/20 anonim válasza:
Írd ki, még ha kevés is az esélyed párt találni.
márc. 31. 08:05
 17/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat. A 13-mas és a 15-ös válaszolóknak pedig külön köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtette a véleményét és próbált nekem tanácsot adni. A az igazság, hogy elegem lett az egészből és töröltem az adatlapjaimat. Belefáradtam abba, hogy bár nemrég léptem be a 40-be, csak a 70-80 éves nyugdíjas idős hölgyek találnak meg,és persze abba, hogy mindenki csak ránéz az adatlapomra, és már lép is tovább - ha pedig el is kezdődik egy beszélgetés, a második mondatot már egy következő társkeresőnek válaszolják meg, mert idő közben találtak egy szebbet, és jobbat. (Az egyik kedvemcem pl. az, amikor valaki rám írt, az első mondat után lelépett, majd fél év múlva jelentkezett az egyik randi ötletemre). Nem könnyű a neten párt találni. Nyilván nem lehetetlen, de nem is egyszerűsíti le az ismerkedés folyamatát - talán pont az óriási választék miatt, és amiatt, hogy mindenki a számára tökéletest keresi (csak nem biztos hogy van ilyen). Sokan mintha csak unaloműzésből, vagy ego polírozásból lennének fent ezeken az oldalakon. Szóval lehet, hogy nem ez lesz az én utam. Ennek ellenére nem adom fel magát az ismerkedést (csak a netes ismerkedésből ábrándultam ki), és a "nem akarok senkire ráakaszkodni" jelző még ugyan még bennem van, de ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő. Köszönöm mindenkinek a válaszokat, tanácsokat!
ápr. 14. 12:30
 18/20 anonim válasza:

Nem könnyű. A neten sem, meg máshol sem. A net bizonyos dolgokat leegyszerűsít.

Egymásra bukkanhatnak olyan emberek is, akik élőben fizikailag talán soha nem keverednének ugyanabba a légtérbe, így megismerkedniük sem lenne lehetőségük.

Illetve olyan élethelyzetekben és "holt időkben" is lehetőséget teremt az ismerkedésre, amikor élőben esélytelen lenne, pl. zsíros hajjal, hulla fáradtan a wc-n ülve is keresgélhetsz az adatlapok közt és válaszolhatsz üzenetekre, mert nem látszik, akkor épp hogy nézel ki és mit csinálsz közben.


Viszont ugyanakkor a lehetőségek mellett felvet újabb problémákat is, amiknek a leküzdése sem könnyű. Pl. hogy a svédasztal jelleg miatt nagyon könnyen továbblendülnek az emberek, nem feltétlenül fordítanak kellő figyelmet, érdeklődést rá, mert úgyis van kínálat, lesz más, nincs akkora tétje a döntéseknek. A társkeresésben egyébként is nagyon jellemző túl nagy, olykor már akár teljesíthetetlen elvárásokat támasztani a másikkal szemben, aztán meg arra panaszkodni, hogy mennyire nem talál olyat, aki meg is felel ezeknek.

Egyébként ezek egyike sem új jelenség, már Shakespeare is írt ezekről, érdemes megnézni a Sok hűhó semmiért-ben Benedek és Beatrice évődését és amiket az elvárásaikról előadnak. (Az írott dráma és a színdarab is remek, de Kenneth Branagh remek filmet is készített belőle a feleségével meg egy kisebb sztár csapattal.)


Türelem, kitartás és alkalmazkodó készség mindenképp kell az ismerkedéshez. Élőben és online is. El kell fogadni, hogy nehezen és lassan megy és rá kell fordítani az időt és energiát, mert ezt nem lehet megspórolni. Ha hanyagolod, elkerülöd az akadályokat, akkor sosem tanulod meg leküzdeni őket. Ahogy Ryan Holiday könyvének a címe is mondja: Az akadály maga az út. Meg kell tanulni leküzdeni az ismerkedési helyzetek nehézségeit.

Ez a neten leginkább azt jelenti, hogy legyél ott, legyél a felületnek megfelelően vonzó, felismerhető, kezdeményezz, ahol tudsz, add meg az esélyt, próbálkozz és élj a lehetőséggel, ha lesz nyitottság. Ha nem, akkor meg fogadd el, hogy még nem volt elég a próbálkozás.

Volt már több évig tartó kapcsolatom netes ismeretségből, meg sok éves barátságok is. De volt olyan is, hogy a másik kezdeményezett és aztán hiába válaszoltam az ő megkeresésére normálisan, még annyit se írt vissza, hogy bocs, mégse téged kereslek. Valahol érthető az ő álláspontja is. Minek vele időt pocsékolni, hogy még meg is bánts valakit, mert ezt úgysem lehet igazán szépen és fájdalommentesen közölni a másikkal, hogy azt hittem, érdekesebb leszel számomra, de kiderült, hogy mégsem. Sorold a pontokat, hogy mikben nem értetek egyet? Próbáld elmagyarázni, hogy nem vele van a baj, csak hát neked ez meg ez meg az kizáró ok? Minek? Mindenkinek egyszerűbb, ha csak nincs válasz és ebből egyértelmű, hogy ebből nem lesz semmi, mindenki foglalkozhat mással, aki válaszol, akiben több a potenciál.

Élőben a próbálkozás azt jelenti, hogy oda kell menni és beszélgetni kell minden olyan nővel, akiben látszik egy kis esélye, hogy érdekel téged. Ne te mondd ki, hogy úgyse kellenél neki. Légy tisztában a saját értékeiddel, ezeket tedd elé, hogy részt akar-e venni benne. Ehhez kell egy pozitív személyiség, kellő önbizalom és elégedettség az életeddel, hogy ez jó, és biztosan van olyan, aki a része akar lenni. Meg kell keresni, hogy ki az. De ehhez azt kell megmutatnod, mi is az a jó, amiről lemarad, ha nem téged választ.

Ne kétségbeeséssel közelíts, hogy jajj, mi lesz, ha sosem találok senkit. Hanem az őszinte kíváncsisággal, hogy vajon ő az-e, aki megfelel neked, akivel te együtt akarsz lenni. El kell fogadni, ha nem őt keresed. Ahogy azt is, ha ő nem téged keres. Majd jön egy másik, de csak ha próbálkozol is a másiknál, különben nem jön - és akkor az igazi sem jön.


Társkeresés/párkapcsolat témában érdemes ezt az előadást megnézni, szerintem nagyon sok fontos dolgot érint, amik segítenek sok féle gondolatot helyre tenni:

https://www.youtube.com/watch?v=1ya6lr6zHAg

ápr. 14. 14:08
 19/20 anonim válasza:

Ha női combok tapadnak a füledre, akkor sem hallasz. 😁😛

N67/F70

ápr. 23. 06:36
 20/20 A kérdező kommentje:
:)
ápr. 24. 10:09
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!