Itthon ünnep kint meg csak a szokásos?

Nem tudom... 2018-ban vettem meg az első és eddig utolsó új autómat egy budapesti márkakereskedésben. Az átadáskor nem volt élőzenekar, konfettieső, pezsgődurrogás, ahogy te elképzeled.

Bementem mikor szóltak hogy vihető az autó. Átadták a kulcsokat, bepecsételtek a szervizfüzetbe, adtak még egy halom papírt az átadásról. Aztán megmutatták hol áll a kocsi és jó utat kívántak az első benzinkútra.

Kb ebből állt, nem volt semmiféle népünnepély.

Konkrét választ nem tudok mondani, nyilván nincs annyi tapasztalatom. Második autómat nyúzom, igaz mindkettő kereskedőtől, de az első az ismerős kereskedőtől, szóval nem nagyon számolnám ide. Az biztos, hogy ők nem csinálnak ilyet.

A mostani autómat nem tőlük vettem, hanem idegen kézből, náluk megy a fotózkodás, Facebook tele van velük. Annyit tudok elmondani róluk, hogy bőven várakozáson felül teljesítettek, kereskedőkről szinte csak rosszakat lehet hallani, de ők kiemelkedően korrektek és segítőkészek voltak, bőven túlvállalták magukat és nem csak arra mentek ki, hogy bármi áron eladják nekem, a többi meg le van szarva. És ezt a korrektséget még csak nem is azért kaptam, mert annyira gazdag csávó lennék aki mocsok drága autót vesz tőlük, sőt, a legolcsóbb és legkommerszebb volt az egész udvaron (Opel Astra GTC 1.3 millióért), de ennek ellenére is hihetetlenül jó arcok voltak, szinte már indokolatlanul.

Szóval én nem fogok itt párhuzamot húzni a fényképezkedés és a korrektség között, elvégre ez csak egyetlen példa. De nekem ez azt a benyomást keltette, hogy nem azért fényképezkednek, mert akkora durranás lenne, hogy valaki autót vesz, hanem mert egyszerűen foglalkoznak az ügyféllel. Lehet, hogy nem nagy durranás az autóvásárlás, de a hozzáállásukkal akkor is azzá teszik és ez egy nagyon jó marketing. Bárki a környéken kereskedések után kutat, annak nem a koszos neppereket fogják ajánlani neki, akik 7 millióért árulják az életveszélyes állapotú, 500 ezret érő béemvét, hanem őket, mert ők korrektek és pozitívan állnak az ügyfélhez. Ők azok, akik megértették az értékesítés játékszabályait és a fényképezkedés ennek az egyik lépcsője.

De ismét hangsúlyozom a félreértések elkerülése végett, ez csak az én véleményem arról a konkrét helyről. Más helyeken lehet nem ez a helyzet.

#3 Jaaa várjunk én használt autóról beszélek. :D Azt hittem arról van szó, de ezek szerint mégsem.

Tekintsd semmisnek az előző válaszom. :D

Ismerősöm 2019-ben vett Suzuki Vitara-t szalonból, megkért, hogy vigyem már el őt az átvételre, nincs kedve buszozgatni, mert külvárosban van a kereskedés. A Vitara már ott állt az átadótérben, szélvédő mögött egy kb A5 méretű lap, rajta hogy "Az én gazdám XY 🙂", előre nyomtatott plakett, XY résznél a név, de az is nyomtatva volt, nem kézzel írták rá.

Kereskedő jött, üdvözölt minket, hátramaradt papírokat rendezték, tartott egy részletes tájékoztatót az autóról, mi merre található benne (ülésfűtés, tempomat, stb) majd kinyittata az ajtót és elmondta, hogy ő fog kiállni, ez előírás, az épület előtt átadja majd a kulcsokat. Kb. 10 métert gurult tökegyenesen, kocsit leállította, kulcsokat pedig átadta ismerősnek, gratulált neki egy kézfogás melett az új autójához és biztonságos vezetést kívánt.

Nem volt konfetti, tűzijáték, de nem lökték csak úgy oda, hogy nesze b+.

#7, akkor hasonló mint nálunk.

Nekem mondjuk a márkakereskedés 200 m-re volt a munkahelyemről. Így munka után csak átsétáltam egyedül a kocsiért. Meg korábban minden reggel megnéztem, amikor az udvaron állt. Azt is láttam pont, mikor meghozta Győrből a tréler.

Nálunk nem volt ilyen táblácska az autón. Sőt, még a kereskedésben sem név szerint tartották nyilván, hogy XY autója. Hanem rendelésszám alapján volt azonosítva. A kulcsokon is egy cetli volt a rendelésszámmal, de átadáskor ezt levették róla.

Átadták az udvaron, gratulált az értékesítő, akinél rendeltem. Kb ennyi, elhoztam.

Itthon családi körben sem volt ünnepély. Megnézték az autót a garázsban állva. Én még utána emlékszem sokat üldögéltem benne, nézegettem, a menüvel ismerkedtem. De külön ünneplés nem volt.

Ismerösömmel mentem el új autót venni Bécsben, mert a srác nem nagyon tudott németül. Segitettem a lepapirozásban (fordítottam), az ügyintézö megkinált minket kv-val. Ennyi volt a rendelés.

3/4 évre rá jött a telefon, hogy mehet az autóért. Ott is segitettem a lizing intézésben. Az autó ott állt a kiállóban, rajta egy papirral: ”Glücklich vergeben”, vagyis elkellt. Az ügyintézö adott egy halom papirt, átnézte velünk az autót, majd lehúzta az érintökijelzöröl a foliát, megmutatta, mi hol van, mi hogyan müködik (én meg fordítottam). Ennyi volt. Kezet fogott velünk, csinált egy fotot az illetöröl és az autójárol az átadáskor, a srác büszke volt nagyon, az eladónak meg sztem napi rutin.

Én használtan vettem az autóm egx családtol, szintén Bécsben. Mivel jo áron volt az autó és a papirok rendben voltak, a tulaj nagyon korrekten megmutatott mindent,én meg nem alkudoztam, a maradék 10€ nem kértem vissza. A felesége hozott ki nekem egy üveg bort.

(Az autó azóta is korrekten müködik.)

Nyilván a srác is meg én is megünnepte az autót. Én egy nagy szervizzel és tank benzinnel, a srác pedig egy olaszországi nyaralással.