Normális az ha valaki egy Daewoo Matizzal száguldozik autóúton?

tehát, szerintem: tico húz mint a barom,tudom mert volt. hogy mennyire a nem szabályozott kibocsátású karburátoros motornak köszönhető,azt nemtudom. Az átlag mai autónem húz annyira,sose felejtem el amikor a ticomból remegő kézzel szálltam ki mindig (mondjuk döntően városban használtam). Matizt ritkán vezettem, nem gyorsult annyira sztem.

Szabálysértések:

+3 km/h a traffi hibahatára, ezt mindig a javadra számolják el.

100-ig: +15km-ig szabálysértés,tanúbekérőt kiküldik vagy emlékszel ki vezetett, vagy nem, felette kapod vas megyéből a jutalmad

100 felett: +21km-ig szabs, afelett közig

A gyakorlatban ez azt jelenti,hogy sima lakott területen 68km/h fényképnél ha a helyszínen nem állítanak meg,kapsz egy tanúvallomás kérést, 69km/h fényképnélkapsz egy generált 30ezres határozatot szombathelyről.

Egyéb:ha 50%-nál többel hajtottál,akkor indul egy párhuzamos szabállysértési eljárás is a jogosítványod bevonása érdekében. Itt felhívjákaz üzembentartót (a közigbírságtól függetlenül),hogy nevezze meg a gépjármű vezetőjét. Természetesen a tanúvallomásmegtagadás esetei itt is állnak

Kár, hogy későn találtam a kérdésedre, jót beszélgettem volna itt.:)

Nem értek veled egyet, de nem is ítéllek el: az eszmefuttatásod teljesen normális egy kezdő sofőrnek. A kilométerek gyarapodásával és főleg a korral majd átrendeződnek a dolgok. Csak annyit kérek, őrizd meg valahol a kérdésedet, és olvasd újra 5 év múlva. Jó kedved lesz aznap.:)

Személy szerint ki nem állhatom a Matizt, ez egyéni ízlés dolga, és ez alatt azt értem, hogy én nem szívesen használnám. Viszont ismerem és elfogadom az előnyeit is. Amikor könyvet kaptam, az első 3 évemben egy 25 éves, 2 litres, karburátoros autót örököltem a családtól. Város között 25 litert evett finom pedálhasználattal, de Istenem, pokoli erő volt benne! Ha nem vajpuhán bántam a kuplunggal, azonnal kipörgött. Közvetlen volt, dinamikus, elég volt kigondolnom egy manővert és már reagált is. Ezt ma egy autóban sem tapasztalom.

Egy barátomnak Matiza volt. Volt, hogy én kellett vezessek helyette, és még ma is röhögöm, mennyire nem tudtam közlekedni vele. Előzni alapból képtelen voltam, hegyre kifele kínoztam szegény párát. Számomra természetes volt, hogy emelkedőn négyesből 2000 alatt nem kell visszakapcsolnom, csak gázt adok, és integetek mindenkinek.:)

A Matiz gazdája mellettem ült, amikor vezettem az autóját, és 5 percenként kérdezte, hogy "mit csinálsz, hülye vagy"?

A nagy kerekítésnek az a lényege, hogy akkor és ott egy oltári nagy égés árán megértettem, hogy mennyi mindent nem tudok még az okos (!) vezetésről, vagiys a dinamikáról. Egyszerűen az volt, hogy a srácnak korábban öreg Daciája volt, onnan a Matiz határozott előrelépésnek számított, és mivel addig jóformán csak gyenge autókat vezetett, egy olyan vezetési stílust alakított ki magának, amivel nagyon okosan használta ki az autó dinamikáját. Előzésnél nem 90-ről kezdte taposni, hogy valahogy sikerüljön, hanem jó előre benézte az előzési lehetőséget, 150 méterrel korábban szépen gyorsított, és előzés közben nem kellett erőlködni, egyszerűen 20 km/h-val nagyobb tempóval elment a másik mellett. És mindezt teljes könnyedséggel, lazasággal. Egy nem hozzáértőnek fel sem tűnt, hogy ez egy gyenge autó.

Azóta már eltelt néhány év, az öreg járgányból modernebb lett, és ma is sír a lelkem, amikor azokra az erőkre gondolok, amik az öreg karburátor alatt ébredtek. Dacára annak, hogy a mai autóm ugyanúgy 101 lóerős, mint a régi volt, csak 20 évvel fiatalabb. És bovden helyett elektronikus vezérlésű.:( Igaz, sokkal komfortosabb, de kanyarokban kevésbé támaszt. Szóval még nagyon sokáig gyászolni fogom.

Még ma is szenvedélyem az autóvezetés, és árgus szemekkel tanulmányozom mások vezetési stílusát, mit hogyan csinálnak másképpen, és milyen következményekkel jár az. Ma már stílusa alapján viszonylag nagy pontossággal fel tudom mérni, ki az, aki személyautóval jár sokat, ki az, aki kamionozott, esetleg akinek autóversenyzői múltja van. Mind hatékonyan vezetnek, és mégis teljesen másképpen. Figyeld Te is őket, nagyon sokat lehet tanulni belőle. Rájöttem például, hogy az én apum (akire büszke voltam) pocsékul vezet.:) Akik személygépkocsit vezetnek sokat, hosszú utakon, dinamikusan, sportosan vezetnek, ugranak, hirtelen besorolnak, ha nincs hely befejezni az előzést stb. A kamionosok hihetetlenül szépen bánnak a tömegekkel, gyorsan járnak kiskocsival, de utasként nagyobb biztonságérzeted van, szépen, okosan tervezik be az íveket, távolságokat, kihasználják a lejtőket és nagyon jól értelmezik a környező forgalmat. A pálmát természetesen az autóversenyzők hordozzák, akik olyan könnyed finomsággal bánnak az autóval, hogy az már művészet. Pontos, precíz, jól kiszámított manővereik vannak, eszméletlenül figyelnek a környezetükre, és szinte nincs olyan közúti esemény, ami kihozná őket a nyugalmukból. Tulajdonképpen beüléstől kiszállásig mosolyognak, és ragyog a szemük!:)

Picit sokat írtam, és lehet, hogy nem is feltétlenül a kérdésre reagáltam, de ahogy a válaszaidból "megismertelek", gondoltam, felhívom a figyelmedet arra, hogy figyelj picit jobban a valódi autóvezetés szépségeire, és amíg nem jelent rád közvetlen veszélyt, hagyd a francba a többieket.

Az ismerőseim állandóan mérgelődnek, ha valaki így meg úgy közlekedik körülöttük, idegesek lesznek, ha lassan megy előttük, idegesek lesznek, ha előzik őket, attól is, ha a másik tétovázik vagy bizonytalan. A vezetési idejük legalább 20%-ában átkoznak valakit, és idegesen várják, hogy most mi lesz. Én kevésbé érzem magam biztonságban egy ideges, dühöngő sofőr mellett, mint egy szerencsétlenkedő öregasszonnyal utazva. Komolyan! Én ezen mindig csak mosolygok, az ilyen jelenségek tulajdonképpen a közlekedés szerves részei, mindig találkozunk velük a forgalomban, egyszerűen alkalmazkodni kell hozzuk mint közlekedési tényezőkhöz, és kész. Ha lassú, megelőzöm; ha gyorsan megy elengedem. Ha bevállal egy kritikus előzést, mosolyogva megcsóválom a fejem, és közreműködök, hogy legyen helye visszasorolni, különben engem taszít le. Voltak szituációk, amikor a fene tudja, honnan rántottam elő azt a reakcióidőt, amivel sikerült kikerülnöm egy kritikus helyzetből. Az első pillanatban teljesen elöntötte agyamat az adrenalin, és levegő után kapkodtam, majd látva a másik bocsánatkérését, elnézően mosolyogtam. Láttam rajta, mennyire be volt szarva, nem kellett kioktatnom, mert megtanulta a leckét. Baj nem lett, tehát folytattam az utamat tovább. Amúgy is, ha ideges leszek, cigiznem kell, a cigi pedig drága.:)

A végső lényeg, hogy sosem tudhatod, ki ül a másik járműben, és ilyen ismeret hiányában fölösleges messzemenő következtetéseket levonni. Figyelni kell, mit csinál, hogy ha baj van, reagálni tudj, és ha siet, hadd menjen.

Arra vonatkozólag pedig, hogy szerinted az "ilyenek" okozzák a baleseteket, ezt saját tapasztalatom alapján cáfolnom kell. Az esetek 90%-ában, amikor egy meggondolatlan sofőr miatt közre kell működnöm, nem a gyenge kis autók miatt van, hanem legtöbbször az erős gépekkel rendelkező, mérföldfalókkal. Túlságosan bíznak az alattuk levő technikában, és általában ők vállalják be hajmeresztő manővereket, többet improvizálnak. A kicsik és gyengék jobban megtervezik, és sokkal inkább biztosra mennek. A férfi-nő eset pedig azt mutatja, hogy a látványos és sok sérülttel járó baleseteket legtöbbször férfiak okozzák, a nők inkább parkolási bakikat vétenek, esetleg apróbb városi elsőbbségadási szituk.

A lényeg, hogy nem kell haragudni senkire. Akinek tetszik valami a vezetésében, azt próbáld elsajátítani, amit pedig rossznak ítélsz, azt igyekezz kijavítani magadban. Az a legjobb, ha a legkritikusabb saját magaddal szemben vagy, hiszen bármilyen fejlődés alapja, hogy találj magadban valami hibát, amit ki tudsz javítani. És mindezt mosolyogva, kiélvezve az autózás minden pillanatát. Hidd el, kevés szebb dolog van ennél!:)

Nagyon sok szép kilométert kívánok!:)

B*szki, nem vettem észre, hogy ennyit írtam.:)) Olyan pici az a doboz..

De jól esett elmélyülni egy kicsit a témában.:)