Milyen Magyarországon a kerékpározás helyzete Nyugat-Európához viszonyítva?

Ahogy első írja:

-fejlettebb a vezetési kultúra, kevesebb nyugaton az idegbeteg, agresszív autós

-több pénzt fordítanak kerékpárutakra és azok karbantartására

-alapvetően más a kerékpáros kultúra, nálunk inkább a csórók közlekedési eszköze a köztudatban

Itthon elég komoly gond az infrastruktúra hiánya. Vannak környékek, városok, amelyek jól kiépültek, a környező településekre is át lehet tekerni, vagy akár egy hosszabb útvonal része (pl. Győr, Békéscsaba, Szeged), de rengeteg helyen semmilyen értelmes lehetőség nincsen, ráadásul tele vagyunk csonka útvonalakkal: gyönyörűen kiépült a kerékpárút, majd egyszer csak véget ér, kiterel egy forgalmas útra, ami kellő felkészülés (pl. merretekerjek.hu) hiányában brutálisan kellemetlen meglepetést tud okozni.

Ezen felül a városokban nagyon sok helyen épült veszélyes kerékpárút, a kanyarodó autósok holtterében vannak a kerékpárosok, a kerékpársávok, amelyek sokkal biztonságosabb alternatívát nyújtanak, csak az utóbbi években terjedtek el.

Gyakorlatilag össze sem hasonlítani. Vagy legalábbis olyan, mintha egy több százezer forintba kerülő bort mérnél össze a La Fiestával. A legnagyobb baj az, hogy nem csak Nyugat-Európához képest van miért szégyenkezni, de számos olyan aspektus van, amiben a közlekedés terén hírhedt keleti és déli szomszédaink is előttünk járnak.

Összefoglalva a fő gondokat:

- Rengeteg az értelmetlen kerékpáros tiltás, gyakorlatilag hungarikumról van szó. Nem ritka, hogy két település között 15-20 km, extrém esetben még nagyobb kerülőt kell tenni kerékpáron, mert az azokat összekötő főútvonalon tilos kerékpározni. Ez nem más, mint a gátlástalan autóslobbi kiszolgálása. Nagyon álságos dolog a kerékpárosok biztonságára hivatkozni: az ő biztonságukat az szolgálja, ha mind ők, mind a gépjárművel közlekedők betartják a szabályokat. Az sem jut eszébe senkinek sem, hogy a sok részeg és drogos sofőr miatt kitiltsuk a józanul vezető sofőröket Budapest bulinegyedélből, ugyebár. Még vérlázítóbb, amikor nem forgalmas utakon van tiltás, hanem olyanokon, ahol kifekhetek az út közepére és el tudok szívni egy cigit anélkül, hogy egy darab autós jönne (pl. 6, 35).

- A kerékpárúthálózatban szintén vannak nagyon komoly hiányosságok. A nagyvárosokban teljesen random kezdődnek és végződnek, sokszor megfelelő kitáblázás sincs. Nem beszélve a minőségükről: gyakori a térköves "kerékpárút" vagy az olyan, ami valójában járda. További veszélyforrást jelentenek a gyalog- és kerékpárutak, illetve az, hogy sok gyalogos járdának használja a kerékpárutat.

- A vasúti közlekedés, mint kirándulási eszköz is lehetne jobb: a mai napig nagyon gyakoriak, hogy nem alacsonypadlós vonaton kell kerékpárt szállítani. Egyes típusok csaknem teljesen alkalmatlanok szállításra (pl. Bmx, vagy a korábban Interpiciként használt Bzmotok). Rendre előfordul, hogy a népszerű kirándulóhelyekre induló Flirtökön szinte verekedés van a bringás helyekért - persze ehhez az is hozzájárulhat, hogy a prolik ezekre a helyekre ülnek le.

-Az autósok jelentős része nem partnerként tekint a lassú járművekre, hanem akadályként. Ez a mentalitás az "átkos" idejéből fakad, amikor a közúti szabályok megalkotása során mindent a gépjárműforgalomnak rendeltek alá - abban az időben ez érthető volt, azonban sem a sofőrök egy része, sem a közútkezelők és a jogalkotó nem veszi a lapot, hogy hoppá, nem 1972-őt írunk.

- A nyilvános kerékpáros lezárók nagyon sok helyen szintén ugyanolyanok, mint harminc éve voltak: nem tudod biztonságosan lezárni a bringát, csak valamelyik kerekét, amit gyorszár esetén körülbelül 10 másodperc, hagyományos zár esetén úgy 25 másodperc ellopni.

Egy szó mint száz, ha Európának nem is, de az Uniónak mindenképp mi vagyunk a §egglyuka ebben a témában. Nem tagadom, hogy történtek előrelépések az elmúlt 15-20 évben, de ez csak annyit ad, hogy már nem minusz tizen, hanem csak minusz haton állunk.

Én Németországban élek és sokat kerékpározok, de nyaranta Magyarországon is szoktam, főleg Pécs és Budapest környékén. Ég és föld a különbség:

1. A meglevő infrastruktúra minősége: Magyarországon a bicikliút sok helyen egy felfestéssel lett megoldva az amúgy is hepehupás járdán vagy út szélén. Ez Németországban nem jellemző. Ahol meg ténylegesen bicikliutat építenek ott is kihagynak olyan lehetőségeket, mint a forgalmas utak különszintű keresztezése, amit nyugaton sok helyen megtesznek.

2. A bicikliutak mennyisége: Németországban a legtöbb helyre komolyabb kerülő nélkül eljutok úgy, hogy nem kell forgalmas úton tekernem. Magyarországon még mindig előre kell tervezni, hogy hogyan juthatnék el a célomhoz és sokszor nem is találok optimális útvonalat.

3. Az autósok hozzáállása: Németországban többnyire lelassítanak, ha biciklist látnak, nagyobb ívben kerülnek. Magyarországon simán elcsapatnak melletted 100-al centikre tőled.

#5

A 3. pont tökéletesen rávilágít a legnagyobb problémára: az autósok valamiért késztetést éreznek arra, hogy tökön-paszulyon át megelőzzenek. Ha kerékpárost / lassabban haladó motorost érek utol, miközben jönnek szemből, akkor lelassítok a sebességére és akkor előzöm meg, ha ez minden szempontból biztonságos, kb. mintha mezőgazdasági jármű lenne.

Igazából ez rávilágít egy másik komoly problémára is, ami a szerviz utak hiánya: ahol jártam Ausztriában, a főutak mellett ott volt a legtöbb helyen egy mezőgazdasági út, amin a kerékpárosok is biztonságosan tudnak közlekedni. Nyilván a lassú járművek miatt is jó lenne, de a kerékpározás plusz egy nyomós érv lehetne.