Miért van az, hogy akinek nem megy a matek azzal semmi baj nincs, mert "jaj a matek nehéz", de akinek nem megy például a biológia az hülye és lusta?

"hogy könnyű volt-e a járvány miatt, relatív, de tényleg sok feladatnál csak a józan észt kellett elővenni"

A járványra nem lehet fogni, hogy mennyire volt nehéz az írásbeli hiszen nem tavasszal állították össze a feladatsort. A járvány miatt csak annyi történt, hogy nem volt szóbeli.

"A vizsgán nem segítettek, de előtte 4 even at nagyon is sokat. És eleve jó iskolába járhattal, válogatott diákok közé."

Ez nekem jött, én vagyok a bunkó kommentelős. Hát igen, van aki segített. Viszont olyan is van, aki leginkább csak hátráltatott. Azért írtam olyan bunkón a kommentet, mert pokollá tette az életem az egyik tanár a gimiben, full fölöslegesen. Ő se tudná elmondani, hogy mi értelme van annak, hogy egy tantárgy éves teljesítése 1000x nehezebb, mint maga az érettségi. Nagyon sokat szívtam miatta. Ha nem a hülye tanárnak hiszek, hanem magamnak, sose paráztam volna az érettségitől és akkor nem lettek volna komolyabb bajaim se.

Amúgy igen, elég erős gimibe vettek fel, válogatott diákok közé. Ettől még sok tanár csak nehezíti az ember dolgát. A négy éves anyagról meg annyit, hogy én 4 közepet tettem és 1 emeltet. Az emeltre tanultam össz kb 14 órát. A 4 középre össz kb 5 órát. Bioszból érettségiztem választhatónak, annyi forrás oda volt írva, hogy semmi lényeges tanulás nem kell a ketteshez. Törire ugyanez vonatkozik. Szóval a seggemet se kellett letenni, a forrásoknak hála. Azt elismerem, hogy nem lett olyan jó, viszont törinél, biosznál csak a források elegek a ketteshez ha mázlija van az illetőnek és jó forrást kap. Magyarnál meg mi van? Szövegértés, szövegalkotás. Dedó. Ezért érzem magam rosszul, mert nálunk a tanárok fullba nyomták, hogy tanulj, tanulj, mert érettségi, én meg kikészültem.

Ráadásul, akinek a közép matekhoz az a hozzáállása, hogy jaj a matek nehéz, arról is megvan a nem túl pozitív véleményem. Ezt ki mondja? Mindenki?

Amikor elkezdődött egyetemen az analízis, totál sokkot kaptam tőle. Aztán rájöttem, hogy nekem ez megy. Hozzáállás kérdése. Neked is ez kéne a biosznál.

"mennyit ér úgy "tanulni" ha nem értesz semmit? Semennyit."

És mi következik ebből? Az, hogy nem úgy kell tanulni, ahogy te csináltad, vagyis nem úgy, hogy arra törekszel, jó jegyet kapj a dolgozatra, hanem úgy, hogy pont annak kell a célnak lennie, hogy megértsd - és ha sikerül, akkor ennek tulajdonképpen "mellékterméke" lesz az, hogy jól sikerül a dolgozat is. Ha nem a megértésbe fektetted azt a sok óra tanulást, akkor nem csoda, hogy már nem emlékszel semmire. Nincs ebben semmi furcsa.

De miért is akarna emlékezni olyanra amit soha nem fog használni?

Én bioszt fogom használni jobban így én arra fektetem az időmet míg egy irodalom soha nem fog szembe köszönni az életbe így igazából úgy vagyok vele, hogy azokból csak éppen annyit tanulok ami elég egy minimum négyeshez, ha utána elfelejtem engem nem érdekel.

De ember legyen a talpán aki végzősként vagy érettségi után pár évvel fejből oda-vissza elmondja a négy év tananyagát bármilyen tantárgyból is.

"De miért is akarna emlékezni olyanra amit soha nem fog használni?"

Jó, akkor ne tanulja meg igazán, vagyis ne akarja megérteni. De akkor min csodálkozik? Ha a rövid távú memóriájába bepaszírozza, akkor kb. jól megírja a dogát - aztán viszont elfelejti. Miért zavarja ez, ha később úgyse lesz rá szüksége? Természetes jelenség, hogy ha nem érti meg, simán elfelejti.

"irodalom soha nem fog szembe köszönni az életbe"

Dehogynem. Csak nem leszel tudatában, hogy jé, tulajdonképpen ez is az. Pl. amikor a férjed/feleséged nem mondja meg egyenesen, hogy mit szeretne, csak célozgat, hasonlatokat mond, metaforákban beszél, stb., az miníd mind irodalom. :) És akár házasságok múlhatnak rajta, tehát életbe vágó ügyek, ha belegondolsz...

"csak éppen annyit tanulok ami elég egy minimum négyeshez, ha utána elfelejtem engem nem érdekel"

Ez így rendben is van.