Ezzel a ponthatárral minden "okos" bejutott orvosira. Hová vezet ez?

De honnan tudod, hogy azért, mert laptopozik órán, szarik az egészre? Vagy nem érdekli eléggé?

Megmondom őszintén, egy rakás órán szókeresőzünk a barátnőimmel. Miért? Mert baromi unalmas az óra. A tanár felolvassa az anyagot a diáról oszt jónapot.

Ennek ellenére mikor tanulok, akkor igen is komolyan veszem a dolgot. Ha nem értek vmit, utánanézek, akár szakkönyveket, szakcikkeket is keresek hozzá csak azért, hogy megértsem. Egy csomóan csak szimplán bemagolják, nem foglalkoznak vele, vizsga után elfelejtik.

Attól, hogy óra helyett néha inkább alszom, vagy szókeresőzök, attól még magát a tanulást komolyan veszem. Rendesen bejárok a gyakorlatokra (sokakkal ellentétben), és tényleg próbálok mindent megtenni azért, hogy jó orvos legyek, jól értsek ahhoz, amit csinálok.

Az a válaszoló vagyok, aki éppen bekerült, és nagyon hosszú válaszokat írt az előzőekben:

Elismerem, hogy volt olyan dolog, amit nem kellett volna írnom a csoporttársaimról, de az csak egyetlen egy dolog volt, ha valaki visszaolvassa az ezer éve írt gondolataimat rá fog jönni, hogy melyik. De most így ennyi idő után elmondom, hogy nincs bajom egyetlen társammal sem, tanárral sem, senkivel sem. És nagyon nem is érdekel mit csinálnak órán a többiek, ha engem nem zavarnak vele. Mondjuk a beszélgetés gyakran előfordul, de igyekszem az előadásra koncentrálni.

Egyébként nem fényezésképpen mondom, vagy egyéb céllal, de azért az eredményeken meglátszott, hogy ki mennyire figyelt órán. Természetesen kivételek vannak, de mondom: engem nem érdekel, hogy mit csinálnak órán, amíg engem nem zavarnak. Azt meg, hogy komolyan veszik-e vagy nem, elég nagyok, hogy eldöntsék, semmi közöm hozzá. Elvégre nekem teljesen mindegy, hogy ki milyen jegyet kap. Ha valaki tenni akar érte, akkor tanul, ha meg nem akkor nem.

Az előadások a mi egyetemünkön szerintem érdekesek, persze van ami kissé unalmas, és nem örvend nagy népszerűségnek, de ez mindenhol így van. Én továbbra is igyekszem mindenen ott lenni, hátha le tudok jegyzetelni valami szükségeset, amik kellenek a vizsgákra. Ja, és azt elmondanám, mert úgy látszik félreérthetően írtam le az előző hozzászólásimban: azt nem azért írtam, hogy én bejárok minden előadásra, mert más nem. Azért aránylag mindenki részt vesz az órákon.

Bár valójában az eredeti téma az volt, hogy hova vezet, hogy 400 pont alatt valaki bejutott. Hát igaz, hogy fél éve járok egyetemre, de az azért már kiviláglott, hogy a pontszám az majdnem, hogy semmit sem számít. Mivel más példát nem tudok mondani, ezért hozom a sajátom: éppen, hogy bekerültem és minden tárgyam sikerült (nem kettesekkel), míg több ember valahol elcsúszott. És kihangsúlyoznám, hogy nem azért, mert buták lennének! Csak szerintem nem tudták magukat rávenni arra, hogy többet tanuljanak. Én úgy látom, hogy valójában itt az számít, hogy mit akarsz elérni. Mert ha tényleg jól akarod csinálni, és tanulsz, akkor meg lehet oldani, még ha nem könnyű is. Viszont ha inkább a szórakozásnak enged valaki, akkor már kicsit nehezebb a dolog. Néha nehéz lemondani a kikapcsolódásról, de mindennek ára van. Én legalábbis ezt így látom, de ez csak az én véleményem, nyilván mások másképp gondolják. Bár az is igaz, hogy egy dologban számít ki hány ponttal jött: aki többet szerzett, annak az elején egy kicsit talán egyszerűbb egy-két dolog, mert már megtanították neki előtte, de ez elég hamar elmúlik, mert elég sok új infó jön.

Ennyit akartam még hozzáfűzni ehhez a kérdéshez. Azért is írtam, mert az egyik korábbi válaszoló kérte, hogy majd írjak a félév végén is. Igaz, hogy az már elmúlt egy ideje, de most jutottam el idáig, hogy írjak. A lényeg, hogy minden tárgyam sikerült, és nem éppen hogy. Nem mondom, hogy az éltanulók közé tartozom, de azt sem, hogy a gyengék közé. Átlagosnak mondanám magam, de szeretnék jobb lenni.

Ennyit akartam írni, mert nem látom annak értelmét, hogy több emberrel győzködjük egymást a másik igazáról. Mindenki másképp gondolkodik, és ez így van jól, de ezt a kérdést nem igazán tartottam intelligensnek.

Nos, az első félév után én is azt tapasztaltam (ÁOK) hogy a pontszám nem mindegy. Bár a legmegasabb és a legalacsonyabb pontoknál van korreláció, azért ennek elsődleges oka az lehet, hogy a jóval 400 felettieknél a pontszám képességet és szorgalmat egyaránt mutat. Továbbá mutatja azt is, hogy jól vissza tudják adni a tudásukat, mert sokaknak azzal van a problémája vizsgahelyzetben. Ők ezeket a kvalitásaikat (szorgalom, jó agy, a tudás visszaadásának képessége) egyaránt tudták kamatoztatni annó az érettségin, és most a vizsgaidőszak folyamán is, így jó átlagokat csináltak.

A rossz pontszámok mögött több minden is állhat. Képesség hiánya, ebben az esetben ideig-óráig bírja csak az illető, és már most rosszak az eredményei, szorgalom hiánya, ebben az esetben vagy észbekapott az illető, és már a képességeinek megfelelően tanulva nincs baja, vagy nem kapott észbe, akkor az lesz a sorsa, mintha a képességekkel lenne baj, vagy a 3. ok, amiért valaki annak idején rosszul teljesített, betegség, szerelmi bánat, akármi nyavalya az érettségi napján. Azt kell nézni, ki mit csinál az egyetemen, nem azt, hogy mit csinált előtte, mert sohasem tudhatjuk, mi áll egy rossz teljesítmény mögött.

Az én egyik csoporttársam 383 ponttal jutott be, mégis meglett mindene (a jegyeit mondjuk nem tudom) és van olyan, aki 90% feletti fizikával jött (ez minden fanyaldó szerint is szép eredmény ugye) erre megbukott...kémiából.

A másik csoporttársam az évfolyamelső, szerintem a legmagasabb felvételi pontszáma is neki volt, és soha, de soha nem jutna eszébe bárkit oltogatni amiatt, hogy milyen érettségit írt. Az egyik legszerényebb ember, akit ismerek.