Melyik iskolába küldjem? Kicsit hosszú, és már az egész család ezen vitázik?

A 2. számúnak a helyedben jobban utánakérdeznék. Ahová én jártam, azt is ugyanígy nevezték, és egyáltalán nem volt rá igaz. Jó, akadt néhány leányzó, akinek a viselkedése hagyott kívánnivalót maga után, viszont mint kiderült, olyan színvonalas oktatást nyújtott, hogy másodszorra is azt választanám, ha újra kellene kezdeni.

Szóval csak annyi, hogy ilyen "hírek" alapján ne ítélj rögtön.

Végső soron most az első kettő közül döntünk, hisz a harmadikról még semmit sem tudunk.

Nos, az első kettő közül én természetesen az elsőt választanám.

Legfontosabb érvem: mert a lány oda akar menni! Ha 14 évesen belekényszeríted oda, ahova nem akar, annak garantáltan rossz vége lesz. Gondolom, a férjed sem szeretné, ha a lányod döntené el, hogy milyen munkahelyre menjen dolgozni.

A férjed érve, hogy hamar ott tudtok lenni, abszolút hülyeség! Az elsőnél két óra a tiszta menetidő tömegközlekedéssel, ez autóval egy-másfél óra. Ha ennél hamarabb kell a segítség, akkor úgyis mentő, tűzoltó vagy rendőrség fog rajta segíteni. De valószínűleg ilyen eset egyetlen egyszer sem lesz vele.

Ha a másodikba kerül és koleszos lesz, jó eséllyel elzüllik. A napi ingázás (2x1 óra) teljesen leamortizálná, a koleszben a nem idén barnult társak vagy maguk képére formálnák (pl. rászokna a kábítószerre) vagy agyongyötörnék. Ez utóbbinak szélsőséges esetben öngyilkosság is lehet a vége. Mit ér majd akkor a férjed azzal, hogy hamar odaér?

Nem értem, hogy az elsőnél a 3 órás út miatt miért kell vasárnap délelőtt elindulnia? Olyan ritkán mennek buszok tőletek?

Hasonlóan túlzásnak érzem, hogy este 10-re érne haza pénteken.

Rokonságunkban van egy család, akik a Balaton északi partján laknak egy faluban. Az egyik gyerek Győrbe, a másik Sopronba jár középiskolába. A közeli nagyobb városba beviszik a szülők őket vasárnap délután, onnan tömegközlekedéssel mennek (igaz Győrbe közvetlen járattal, az biztos). Szeretik, jól érzik magukat az iskolájukban.

És mindegyik gyerek maga választotta az iskolát, a szülők nem kényszerítették őket semmire.

A harmadik iskoláról még gyűjtsetek információt. Ha az első és a második előnyei ötvöződnek, akkor próbáljátok arra rábeszélni a lányotokat. De a végső döntést mindenképpen bízzátok rá.

Az elsö egyértelmüen az, aminek van értelme.

Elöször is a lánynak az tetszik.

Másodszor jó hírü iskola, és már ezért is megéri odamenni.

Harmadszor a bejárás nem igazán probléma, mert nem naponta kell utazgatni, ha meg nagyon rossz az idö, akkor legfeljebb egy hétvégére nem megy haza.

Negyedszer olyan gyakorlatilag nincs, hogy "ha baj van hamar ott tudunk lenni" - mert ha tényleg baj van, akkor az egy óra is sok, de eleve olyen nem fordul elö, hogy nektek kell bármit is intézkedni.

A második iskolába semmi esetre sem küldeném, mert hiába bíznál meg a gyerekben, ha egyrészt a többiek emiatt mobbingolják, másrészt meg "viszi magával" utána az iskola hírét és ezzel öt is minösítik.

A másodikba semmiképpen ne menjen. Én ilyenbe jártam rémálom volt,végig arról szólt,hogyan bújjak meg. Normális volt,hogy valakit ok nélkül megtéptek a folyóson csak ,mert nem volt szimpatikus, leköpték stb. A tanároknak hiába jelentették ők is féltek. Na és a rendszeres lopások, az égvilágon mindent elloptak amit csak tudtak telefon,pénz,tankönyv, ennivaló, ruha...

A továbbtanulásra szinte lehetetlen felkészülni, mert a diákok végigbeszélgetik,röhögik az órát,beszólogatnak, a tanár meg szinte végig kiabál velük , a tananyagra marad kb. 20 perc jó esetben.A jobb tanulókat amúgy is utálják, kiközösítik, piszkálják, mert az ott lenézendő és szánalmas dolog. Szóval ha a lányod normális, szorgalmas akkor biztosan neki is szenvedés lenne.

Az első suli tűnik jobbnak, az nem megy, hogy pénteken érte mentek, vasárnap viszitek, így az átszállás és várakozás is megoldva?

(Vagy csak addig és attól a ponttól, ahol a csatlakozás van)

már ne is haragudjatok, de miért ti döntitek el, idegenek segítségével?

miért nem a gyereketek dönt?

én 14 évesen magam döntöttem el,hogy melyik suliba fogok járni. nyilván anyáéknak is bele kellett egyezni, de én döntöttem. én speciel bejárós voltam , de akik kolisok voltak sem kallódtak el. sőt, sokkal szigorúbban vették nekik a tanulást és az eljárkálást. szóval nem kell annyira félni.

a lány döntsön.