Amikor az ember erősen belemegy a nyelvtanulásba, és szembesül azzal, hogy mennyi szabály van benne, és felmerül benne az, hogy ezt a sok szabályt hogy fogja mind észben tartani a külföldiekkel való beszélgetéskor, arra mi a válasz?

7-es voltam.

Valójában a "hagyományos" nyelvtanulás tanfolyamon, könyvből stb a modern (és szerintem téves) nyelvtanulási módszer (vagy inkább módszar ;) ). A történelem során ilyenek nem voltak, az ember úgy tanult idegen nyelvet mindig is mint ahogy a saját anyanyelvét: elment az idegen környezetbe és csak odafigyelt, ill. eleinte kézzel-lábbal, később egyre jobban kommunikált. Ez az igazán "hagyományos". És mivel meg akarod értetni magadat, el akarsz érni dolgokat amihez a nyelv az eszköz, ezért teljesen motivált vagy, nem úgy mint amikor unottan egy padban a tőled teljesen távol álló szituációkat gyakorolgatod meg magolod a szólistákat.

Az agy is magától rááll az értelmes, igazi motiváltságon alapuló dolgokra.

Nyelvtan könyvek az 1800-as évek előtt nem is nagyon léteztek, nyelviskolák még sokáig később se, sőt nagyon sokan írni/olvasni se tudtak. Mégis teljesen hétköznapi volt hogy az emberek beszéltek idegen nyelveket, főleg mielőtt a nemzetállamok kialakultak és a népek nagyon keverten éltek egymás mellett (lásd Osztrák-Magyar Monarchia, ahol a Nagy-magyarország részen is csak épphogy 50% fölött voltak a magyarok, ott is sűrűn keverve másokkal, a római birodalomról ne is beszéljünk...).

Egy időben amikor elindult a lingvisztika az egyetemeken, a profok kitalálták ezt a könyvből tanulásos módszert, de ez inkább az akadémikusoknak volt jó akik műveket fordítottak, elsősorban holt nyelvekről (pl latin, ógörög, szanszkrit, stb) ahova elég nehéz "kimenni idegenbe" hogy felszedd a nyelvtudást. Arra tényleg jó mert nincs nagyon más mód és amúgy sem kell folyékonyan beszélni, csak írni/olvasni.

Aztán valaki rájött hogy milyen jó dolog ez már élő nyelvekre is, hiszen nem kell elmenni messzire évekre a nyelvtudás megszerzéséhez, hanem otthonról is megy. Megint csak műfordítóknak, akadémikusoknak (pl szakkönyvek olvasására) ez tökéletes volt. Aztán bővült a kör, és a hétköznapi utazók is elkezdtek nyelvkönyveket használni. Pl egy óceánon keresztüli utazás több hétig tartott, azalatt az utazók a célország nyelvére (tipikusan USA) egy kicsit felkészülhettek. Ez is OK még mert utána azonnal használták is.

Aztán jött ez a modern hülyeség hogy csak abból tanul az ember. Na ennek szerintem már semmi értelme. Inkább árt mint használ. A franciám soha nem lett olyan folyékony mint a német meg az angol, mivel könyvből, elemző módon tanultam, és nem zsigerileg jönnek a mondatok belőlem, holott a franciát szeretem a legjobban, minden lehetőséget megragadtam mindig hogy beszélhessem, bár mondjuk francia területen még nem éltem, csak sokszor látogattam.

Szóval semmi ellentmondás nincs, a nyelv ELSŐSORBAN beszélt nyelv tehát hallás alapján lehet leginkább elsajátítani. Te is úgy tanultad a magyart, még olvasni se tudtál amikor már folyékonyan, helyesen beszéltél. Idegen nyelvet miért kéne másképp tanulni? Miért kéne az írást meg a nyelvtant már az elején belekeverni?

Emberek már akkor tanultak idegen nyelven amikor még írás se létezett! Az embernek a nyelvtanulás ösztönös képessége. Ha agyalással, szabályokkal meg minden más okoskodással nem akadályozod, akkor hallás után, erőfeszítés nélkül MAGÁTÓL megtörténik a nyelvtanulás. Erre kellett rájönnöm 30 év alatt a különböző nyelvekkel való tapasztalataim alapján. (mellesleg olaszul, spanyolul és mandarinul is tudok, de azokon alap-közép szinten, ezért nem szoktam említeni mert az nekem nem igazi nyelvtudás. most csak azért említem hogy lásd nem csak 3 nyelvvel van tapasztalatom 30 év alatt)

"De amúgy ha egy általános igazság az, amit a #7-es mond, akkor az idegen nyelv tanulásnak annyi a kulcsa, hogy nagyon sokat kell hallgatni, és tonnányi idegen nyelvű szöveget kell olvasni."

Ez amúgy így van, olvass utána Stephen Krashen input theoriájának. Működik teljesen jól. Nem annyira nyelvvizsgára, de ha csak emberekkel szeretnél adott idegen nyelven beszélgetni, csodálatosan működik. (Nyilván nyelvvizsgát is lehet, csak nyelvvizsgát mindenki pár hónap alatt akarja lerakni, ez meg azért olyan módszer, ami hosszabb)

14: (7-es, 13-as vagyok amúgy), pontosan! A nyelvvizsga letételéhez más képességek kellenek mint a nyelv életben való használatához. Nekem az angol felsővel a rigóban azért kellett megszenvednem, mert nem tudtam tömöríteni/fordítani, holott anyanyelvi szinten beszéltem angolul. A szóbeli elsőre 90%-os lett, az írásbelinek 4x kellett nekifutnom és csak épphogy meglett a 60%.

Francia, amit gimiben kezdtem tankönyv módszerrel, elsőre sikerült gond nélkül, közép is, majd a felső is. Az akadozva, bizonytalanul beszélés viszont mindig megmaradt sajnos.

A némettel meg azért nem volt gondom mert abból egynyelvű TELCem van, ami sokkal értelmesebb nyelvtudás mérce mint a rigó fajta.

Tény hogy a "természetes" nyelvtanulás több ideig tarthat ha nem az adott országban élsz, mert akkor kell pl egy magántanár akivel rendszeresen beszélgethetsz, viszont már szinte kezdettől fogva folyékonyan (de persze eleinte helytelenül) beszél az ember.

Idegenben meg igazából a kitettség számít. Ha belemész a "sűrűjébe" és pl olyan suliba/munkahelyre mész ahol kizárólag a célnyelvet használhatod, és máskor is csak helyiekkel vagy, akkor pár hónap alatt teljesen kommunikációképes tud lenni bárki. Ha viszont pl csak kinti magyarokkal barátkozik vii, magyar bulikra jár stb, akkor lehet tíz év sem elég ;)

A természetes nyelvtanulás egynyelvű nyelvvizsgára a legjobb, de ott is, ha már jól tud az ember, érdemes ráfeküdni az írásra.

Pl találkoztam egy kínai beszélgetős meetupon egy olyan sráccal aki anyukája révén tökéletesen beszélt kínaiul, de beiratkozott egy KEZDŐ kínai tanfolyamra mert a karaktereket egyáltalán nem tanulta meg. Kínában egy rendőr azt hitte viccel vele amikor megkérdezte hol van valami pedig kb a tábla mellette volt amin jól láthatóan ki volt írva :)

Szóval egy idő után nem árt az írott szöveggel is foglalkozni, nehogy így járjon az ember, de kb csak mint az anyanyelvnél, csak miUTÁN már jól beszéli az ember.