Nyugdíjas nyelvtanárok? hogyan tanultatok annak idején?

Anyukám a 60-as években diplomázott, német-orosz szakos gimnáziumi tanár. Középiskolában járt különórára németből egy nénihez. Az egyetemen könyvekből tanult, rengeteg nyelvi kötelező olvasmányuk volt. A kiejtést onnan tudta ellenőrizni, hogy volt egy levelezőtársa a NDK-ból (ez támogatott program volt akkor, hogy ismerkedjenek a nemzetközi fiatalok, természetesen kizárólag a keleti blokkon belül), és ő többször ellátogatott Anyukámékhoz. Ma is tartják a kapcsolatot közel 70 év után. Aztán a testvére, az én nagybátyám hazajöhetett az NSZK-ból, mindig az aktuális nőjével, velük már én is beszélgethettem. Emlékszem, Anyukám minden német turistát leszólított és meghívott hozzánk egy kávéra csevegni.

Kazettás magnó nyelvleckékkel már létezett, szokás volt hanganyagot csereberélni. Idegen nyelvű adót a mi országrészünkben nem tudtunk fogni, csak a románt, ahol csak Ciaucescu tapsolása ment, szörnyű volt.

Angoltanulásom, 80-as évek: a zenéket próbáltuk szótárral fordítgatni, de a szótárakban nem lehet rákeresni a 2.,3. igealakokra, ez elég idegölő volt. A jugó adókon mentek a szinkronizálatlan westernek, sajnos hozzánk az nem ért el. Nekem pl nagyon nehéz volt angolul beszélni, felnőtt koromban láttam igazi hús-vér brit embert. Nem is olyan könnyű megszólalnom angolul, mint németül.

A 70-80-as években a mangókazetta teljesen átlagos volt mindenhol, SÖT már CD is sok helyen volt, utazni már akkor is lehetett.

Arany meg szintén nem tudható, mennyire tudott ténylegesen nyelveket, de azt minden ember tapasztalta, hogy szótárral nem lehet megtanulni másik nyelvet, mert hiába van meg minden szó, a mondatoknak nincs értelme, vagy ha igen, akkor nem az, amilyen értelemben használják.

Másrészt az akkori (78-80-as évekbeli) nyelvtanárok nagy része igen rosszul tudta/tudja a nyelvet, azok valamennyire jók, akik rendszeresen hosszabb ideig külföldön voltak rendszeresen és ott gyakoroltak.

A storyhoz hozzátartozik az is, hogy ezek a nyelvtanárok nem is beszélnek feltétlen olyan jól.

Anyám 40 éve németet tanít, most áll nyugdíj előtt. Mi évekkel ezelőtt kiköltöztünk Németországba, gyakran látogat meg minket:

1. Ha valaki minimálisan is dialektusbqn beszél hozzá, nem érti mind mondanak

2. Olyan szavakat használ, amiket itt esetleg a 80+-os korosztály használ még, így a fiatalabbak úgy néznek rá, mint egy ufora

3. Olyan nyelvtani szerkezetek használ a leghétköznapibb helyzetekben, amilyet talán a legfelsőbb bíróságon szoktak, máshol nem.

3: ez igaz. De gondolom, bármimor leelemzi az ifjú Werther szenvedéseit. Más korosztály, más műveltség. Nincs ezzel gond. Az ember a saját anyanyelvén is így van, nem tud kapcsolódni az unokája nyelvhasználatához, beszédritmusához.

Azon gondolkodtam, hogy mi jellemzi a jó nyelvtudást? Napi témakörökben tájszólásban, szlengben el tudok beszélgetni? Ügyeket tudok intézni, esetleg ismerem a jogi, orvosi, műszaki stb szaknyelvet? Több rétegű a dolog.

1. vagyok.

2: aki a 80-as években hosszabb időre külföldre ment, az leginkább disszidált. Anyukám volt orosztanárként továbbképzésen 2 hónapig Leningrádban, nem nagyon engedték őket keveredni a helyi lakosokkal. A legtöbb nyelvtanár nő és nem tudta volna otthon hagyni a kisgyerekeit a politikai helyzettől függetlenül. Én is máig emlékszem arra a 2 hónapra, nem volt jó.

4:

Ez jó felvetés.

Én kint élve a következőt látom: a dolognak két síkja van, az elméleti tudás (szókincs, nyelvtani szerkezetek stb.) és az, hogy ezt a gyakorlatban hogyan tudja használni.

Az elsőt meg lehet tanulni könyvekből, a másodikat csak gyakorlással élő beszéddel.

Ismerek olyat, aki hivatalos nyelvet kiemelkedő nyelvezettel meg tud írni hibátlanul, de egy hétköznapi beszélgetésben akadozik, nem jutnak eszébe a szavak stb.

És olyat is, akinek gyakorlatilag egy nyelvtanilag helyes mondata nincs, egy 2 soros levelet nem tud megírni, de dől belőle a szó, spontán stb.

Szerintem ez utóbbi hasonlít inkább a helyi emberekre.

Gondoljunk bele, hány magyar van, aki helytelenül ragoz és nem tud egy hivatalos levelet megírni és minimális a szókincse. Mégis a magyar az anyanyelve és boldogul az életben.

Aztán persze bizonyos körökben persze ennél több kell. De lehetsz te akármilyen művelt, nem fogsz hivatali nyelven beszélni a sarki zöldségesnél.

6.

Egyetértek.

5-ös: a 2-es vagyok, NEM azt írtam, hoyg HOSSZABB IDÖRE, hanem TÖBBSZÖR, a kettö még véletlen sem azt jelenti!

A másik meg, hogy a 80-as években teljesen hétköznapi emberként bármikor kiutazhattam Németországba (NSZK akkor), ha a németek megadták a vízumot, így éltem több évig a párommal - három havonta visszautaztunk MO-ra, kértem új vízumot és "túristaként" lakhattam Németországban. (Utána véglegesen kitelepedtem, de az ügyintézés évekig tartott, ezért volt ez a megoldás!)

Másrészt a "nem engedték keveredni" a szocialista országoban volt és azért, hogy az OTTANI lakosság ne lássa, máshol mi van.

A legtöbb némettanár (meg a hivatalosn németet tanulók) legalább 50-100 évvel ezelötti nyelvet tanítanak/tanulnak (ahogy a 3-as írta), a mai beszélt nyelvet nem. Ez az, amit nehéz elsajátítani nyelvkönyvekböl, tanfolyamokon, csak az aktuális filmek, hírek, stb az, ahol ezeket meg lehet tanulni.

Másrészt sokkal többre megy valaki, ha nem tudja, mi az esetek, nyelvtani formációk NEVE, de nagyjából tudja használni azokat. Beszédben meg sokkal fo,ntosabb a folyamatos beszéd, mint a tökéletesen helyes nyelvtan.

8: igen, a szovjet lakosságot védték az információktól.

Az világos, hogy Te kiutazhattál, gondolom piacképes végzettséggel, meg is találtad a számításodat. Egy átlag nyelvtanárnő családanyaként viszont ezt nem tehette meg. Egyrészt a pedagógusok mozgására jobban figyeltek, hiszen ők nevelik az ifjúságot, nehogy túl szépeket meséljenek a nyugati világról, másrészt a gyerekek miatt ez nem volt megoldható. Nem volt olyan mobilis a társadalom, mint ma. Mondom, engem rosszul érintett az a 2 hónapos távolléte is. 10 éves voltam, öcsém 6, Apukám terelgetett bennünket munka mellett, de emlékszem, amikor a fülem hallatára mondta az egyik anyuka az osztályfőnökömnek, hogy "látszik, hogy nincs itthon az anyja". Köszi. Kócos lehettem? Nem a megfelelő garbót vettem fel? Nem tudom. Szóval otthagyni a családot, hogy tökéletesítse a családanya nyelvtudást és a fizu aztán ugyanannyi... ma sem lenne jó választás.