A kínai és a japán közül melyiket választanátok ha csak a könnyen tanulhatóság a szempont?

én a helyedben nem kínlódnék távol-keleti nyelvekkel, mert ha csak nem vagy nyelvzseni, elbaszol sok-sok időt és energiát rájuk, de kommunikációképesen, felsőfokon nem fogod úgysem beszélni őket.

magyarán, ha nem tudsz egy olyan szintet elérni, amivel pénzre válthatod a nyelvtudásodat, akár tolmácsolással, fordítással, magánórák adásával, kínai-japán nyelvű könyvek, újságok értő olvasásával, akkor mi a francért szenvednél vele?

hogy villoghass, hogy beszéled őket, miközben nem is?

azt az időt-energiát feccöld az angolba, és minél magasabb szinten tanuld meg, egészen C2-ig, ha el akarsz érni az életben valamit vele.

vagy ha jól tudsz angolul, a helyedben németül vagy franciául tanulnék meg, gazdaságilag jó befektetés mindkét nyelv, és mégsem tiszta kínai, vagyis könnyebben tanulható.

3 nyelven beszélsz felsőfokon, és nincs annyi rálátásod a nyelvekre, hogy dönts kínai vagy japán?

nem olvasol nyelvtanulással kapcsolatos szakirodalmat?

ehhez a gyakori.hu kell?

az írás mindkét nyelvnél eléggé tanulós, a japán nyelvnél ugye kell tanulnod kandzsikat, ami tulajdonképpen átvett kínai írás, így az írás megtanulása nem szempont. én egy idő után a kínai jeleket könnyen tanultam, miután megérted a logikájukat és felépítésüket, azután szerintem ez nem kell, hogy gondot okozzon.

beszédkészség... a kínai számomra nagyon nehéz volt, több hangsúly van és a kiejtés is elég távol áll egy magyarul beszélőtől, bár nem megtanulhatatlan, de nagyon sok gyakorlást igényel, ebből a szempontból szerintem a japán könnyebb.

a kínai nyelvtana kevésbé "vészes", mint a japáné... a japánul tanuló ismerőseim mind megszenvedtek a japán nyelvtannal.

így összességében azt mondanám, ez attól függ, melyik megy neked jobban. ha szereted a nyelvtant tanulni és jó is vagy benne, akkor a japán könnyebb lesz számodra.

Kínai, mérföldekkel. Nyelvtana egyszerűen egy nagy lófasz, hülye is megérti, könnyű belekezdeni, beszippantja az embert. Írása majdnem teljesen logikus, a japán kanjival ellentétben, ami egy rohadt nagy katyvasz. Kiejtés se vészes, ha van egy kicsi érzéked is hozzá.

Ha azt is hozzá vesszük, hogy mennyivel könnyebb találni egy tényleg normális kínai nyelvtanfolyamot, mint japánt, akkor már végképp.

Ettől függetlenül én japánul tanulok, mert az érdekel, ennyi, még mindig ez a legfőbb szempont...

Én is vacilálok a két nyelv között...

A kínai nyelvtan végtelenül egyszerű, viszont a kiejtése borzalmasan nehéz... megpróbáltam kiejteni az 'apa' szót, hát kígyót-békát mondtam, de a 80(!!!)- adik próbálkozásomra sem sikerült elismételnem a szót...

A japánnak a nyelvtana nehéz, bár elvileg egy kicsit könnyebb magyarként, mint angolként tanulni, mert a japán is ragozónyelv... viszont a kiejtése ultra könnyű... Elsőre ki lehet ejteni helyesen teljes mondatokat! :D

Nem tudom még melyik lesz... szerintem te is kukkants bele egy egy "anyagrészbe" (kiejtés + nyelvtan), vagy kérdezz körbe egy-egy nyelvsulis haverodnál. :)

15/L

PS: Te milyen nyelveken beszélsz? Én még csak az angolt és a franciát tanulom :)

Kérdező!

Most nem írnék újra dolgokat, így bemásolom egy másik kérdéshez adott válaszom és csak azt egészitgetem ki. Ott az volt a kérdés, hogy hogyan memorizáljuk az írásjeleket:

Én majdnem mindegyiket magas szinten írom olvasom beszélem hallom.

Kínai:

Nekem ott az segített nagyon sokat, ahogyan alapjában véve kialakult...képírás.

Hosszú idő volt, de mára már az ismeretlen jelekbe is belelátom a rajzolt képet.

Nyelvtan tekintetében végtelenül egyszerű.

Hallgatásban és beszédben macerás. Rá kell állni a fülnek és a szájnak. Azonban egy idő után teljesen természetes lesz. Nem mellesleg javítja a zenei hallást és az éneklési képességeket is. Előnyös dolog.

Japán:

Az szimpla táblázat alapján bemagolás volt. Legalábbis a hiragana katakana. A kanjiknál nehezebb dolgod van, mert nem mindig csak átveszik, hanem át is alakítják a Kínából átvett írásjegyeket, emiatt ott már nem mindig játszik a kép belelátása. Nyelvtanban sem olyan vészes.

Beszélni nagyon könnyű egy magyarnak, mert ugyanúgy szabályos szótagok vannak.

Hallgatni annyiban nehezebb, hogy akik anyanyelvi szinten beszélik, nagyon el tudják hadarni a fontos részeket, így mégannyira sem érthető, mint a kínai.

Koreai:

A hangul-t (Dél-Korea) tanultam először. Szintén bemagolós volt. De az nagyon könnyen tanulható, mert egyszerű a rendszere, betünként van egy jel, amiket szótagonként egy négyzetbe illesztesz. Illetve vannak még a kettős hangzók, amiket pedig nagyon egyszerű megjegyezni, ha megvannak a szimplák. Nyelvtan szempontjából van benne pár macerás rész, de csak amig nincs meg a logikája. Beszélni nagyon egyszerű, könnyű a kiejtés. Hallani pedig talán a legtisztább a keleti nyelvek közül.

A joseono-t (Észak-Korea) csak utána tanultam meg. Az főképpen nyelvtanban más, nem karakterekben, de azért van egy-két kisebb eltérés, ott már csak azokat kellett megjegyezni. Nyelvtanában nem sok eltérés van a déli párjához képest. Inkább maga a beszéd stílusa ami eltér. Hallani még a hangul-nál is könnyebb.

Thai:

Itt egy nagyon egyszerű módszer van. A szájtartás. Rá kell állni a szemnek, ugyanúgy mint a kínainál. A karakterek a szájtartás imitálják a maguk módján. Jelezve van bennük a zöngésség is. Az elején amíg nem tudja elolvasni az ember nehéz lehet, de utána egy kifejezetten könnyen olvasható írás. A nyelvtan majdnem olyan egyszerű, mint a kínaié. Hallani könnyű, mert tiszta nyelv. Beszélni viszont nehéz. Ahogyan ugyanazt a magánhangzót a kínaiban más tónussal kell mondjad, addig itt más szájtartással. Elég nehéz úgy mondani a nyitott "o"-t, hogy ne legyen belőle "á", vagy "orrhangos o".

K. N.

Kedves kérdező, márpedig sajnos SOKTÉNYEZŐS kérdés. Adott személy, vagy adott anyanyelvű ember számára az egyik idegen nyelvet kiejteni nehezebb, de írni könnyebb, a másiknál épp fordítva, vagy ha mindkét tényezője aránylag könnyű, akkor lesz egy harmadik tényező, ami már nehezebb lesz adott személy számára. EZT MIND mérlegelni kell!

Könnyen tanulhatóság... ez nem feltétlenül egyetlen szempont! Miben tanulhatóbb? Nyelvtan? Írás? Kiejtés? Ez mind számít és mindegyik nyelv esetén eltérő, és főleg szubjektív, egyéni is!

Ezen kívül -ahogy az első is sejteti részben- a MOTIVÁCIÓ meg talán a legfontosabb szempont! Pl az angol nekem elég könnyűnek látszik, mégis legalább tíz éve megrekedtem az alapfok és középfok között - mert NINCS Motivációm az angolhoz, és sose volt! Ezért tanulom baromi lassan.

A legnagyobb motiváció általában az érzelem. A második meg talán a megélhetés.

Az érzelmi motiváció az idegen nyelveknél elkerülhetetlenül kulturális vonatkozású is, főleg ha legalább középfokú szintig tervezed vinni.

Tehát AZ ELSŐ lépés, mielőbb belekezdesz az a adott nyelvbe (ha legalább középfokút akarsz), hogy az adott nyelv kulturális alapjaival, valamint nyelvi sajátosságaival, gondolkodásmódja és szokásai, érzelemvilága alapjaival megismerkedsz.

Mindez kell ahhoz, hogy el tudd dönteni: MOTIVÁL-E TÉGED ELÉGGÉ az adott nyelv tanulása, vagy sem! sokszor az is elég, ah csak egyetlen szempontból vonz egy adott kultúra, ha az az egy szempont nagyon vonzó.

Sok jó válasz született, de a négyest hadd korrigáljam. Elhiszem, hogy tanulsz kínaiul, de látszik valóban, hogy japánul nem:

"az írás mindkét nyelvnél eléggé tanulós, a japán nyelvnél ugye kell tanulnod kandzsikat, ami tulajdonképpen átvett kínai írás, így az írás megtanulása nem szempont."

Féligazság!

De szempont! Ugyanis a kínai nyelvben

egy szójel = egy szótag = egyetlen olvasat(jelentés),

mint tudod (leszámítva azt, hogy számos összetett szó jellemzi a kínai nyelveket)

Ellenben a japán nyelv kénytelen volt a saját, a kínaitól alapvetően eltérő nyelvéhez igazítani az kínai szó jeleket, így egy szó jel a japánban gyakran több olvasata, átlag 3 olvasattal jár, de van, amikor 5.6 olvasata is van egy adott jelnek.

Ezen felül a japán ragozó nyelv, a kínai meg nem.

Így a japán ezen felül még kombinálja is a szó jeleket a saját, fonetikus szótagjeleivel!

Nem beszélve arról, hogy a többségi, tehát mandarin kínai nyelv évtizedek óta egyszerűsített jeleket alkalmaz, míg a japán nem, hanem a trad.kínai, összetett változatokat vette át.

Tehát nagyon is szempont az írás, ennél fogva a kínai írás sokkal könnyebb, mint a japán, pláne a többségi (mandarin) esetén az egyszerűsített kínai jelek.

Egyébként meg a japán nyelvtan félig-meddig mutat átfedéseket a magyarral, igaz bár, hogy a (mandarin) kínai nyelvtan tudtommal a legkönnyebbek közé tartozik a világon, lévén 100%-ban izoláló nyelv.

Kedves kérdező, sejtésem szerint legtöbb szempontból a kínai könnyebb, bár kiejtés szempontjából egy magyarnak a japán végtelenül egyszerű, míg a kínai nehezebb.

Mégis, mint említettem, az érzelmi motiváció a döntő!

Azaz melyiknek a kultúrája, és/vagy nyelvi hangzása vonz téged? Vagy ha csak írni akarsz, akkor melyik írása vonz? Ismerek olyat, akit a nehezebb írás vonz, főleg a szó jelek, mert az illető imád rajzolni.

Az első válaszolónak egy aprócska üzenetem van tehát: az érzelmi motivációt nem hangsúlyoztad, semmi baj, csak szeretném jelezni, hogy én azt vélem a legdöntőbbnek, pl a japánt semmi másért nem tanulom, mégis vonz a tanulása. Bár az is igaz, hogy mivel az írása taszít, így csiga lassan haladok vele. De legalább élvezem, ellentétben az angol tanulással.

MERT ÉRZELMILEG vonz a japán nyelv és kultúra engem (vagyis annak egyes vonatkozásai).

Kedves kérdező, még talán annyit elmondok: ha -tegyük fel, mert nem tudom- esetleg érzelmileg bizonytalan vagy, hogy kínaiban avagy japánba vágj-e bele, akkor szerintem nézz utána más (esetleg további távolkeleti) nyelv alapjainak, összehasonlítás végett. Az előző válaszoló ebben is segített neked.

Pl a koreai nyelv írás a világon az egyik legkönnyebb - bár erre is lehetne kontrázni, hiszen a túl logikus és minimalista dolgok azonban kevéssé "karakteresek". Ergo: a koreai írás annyira végtelenül egyszerű, hogy összefolyik az ember szeme előtt, idő kell megszokni. De lehet, hogy számodra döntő tényező volna. Ki tudja.

Ami tuti, hogy mind a japán, mint a kínai szó jelek (hiszen elég nagy az átfedés köztük) tanulása MENNYISÉGILEG BIZTOSAN nehezek és időigényesek. De a japán esetén még minőségileg is nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint a kínai írás tanulása!