A magyar angoltanárok miért nem tanítják meg rendesen az angol kiejtést?

Pont azt akartam írni, amit az egyik hozzászóló is. A sima középiskolákban, ahol heti 3-4-5 órája van a diákoknak nem biztos, hogy van erre is idő a többi mellett. A gyerekek motivációja sem biztos, hogy megfelelő, pl. nálunk mindenkinek kötelező volt az angol (ami persze, tök jó abból a szempontból, hogy világnyelv, ma már szinte “alap”), de ez azt is jelentette, hogy valaki utálta és abszolút nem érdekelte, mert szívesebben választott volna pl. olaszt. Sokan tényleg csak úgy állnak ehhez hozzá, hogy “mindegy, úgyis megértik majd” vagy “úgysem fogom használni”, de amúgy szerintem sok tanár is úgy van vele, hogy a napi teendők mellett, az érettségire való készülés mellett már örül, ha a gyerek egyáltalán megért valamit és össze tud rakni egy helyes mondatot. Például nálunk is voltak, akiknek egy egyszerű mondat még problémát okozott az érettségi évében, nem tudták a nyelvtant, nem volt szókincsük és azért ezek mellett a kiejtés az már tényleg a legutolsó dolog. Arról nem is beszélve, hogy sok tanárnak sem helyes a kiejtése vagy ők sem figyelnek arra, hogy hogyan beszélnek.

Amúgy abszolút megértelek és szerintem is igazad van, csak valóban nehezebb picit kivitelezni és megoldani. Én gimiben kezdtem angolt tanulni, szerettem és sokat foglalkoztam vele órán kívül is, nyelvvizsgáztam, emelteztem, most anglisztikás vagyok. Így visszagondolva és megismerve a szaktársaim vagy mások tapasztalatait azt modom, hogy nekem még nem voltak annyira rossz tanáraim, mert azért sok mindent tanultam tőlük, voltak saját, tényleg jól működő módszereik, egy-kettőnek a kiejtése is jó volt (volt aki angol egyetemen tanult), de az órakon nem sok szó esett a kiejtésről és ennek a hiányát meg is érezem... Gimiben mindenki mondta, ahogyan tudta és, ha nem valami oltári nagy hiba volt, akkor ráhagyták az emberre. Nekem így csomó olyan hibám volt (és mások is számoltak be hasonlókról), amiről eddig nem is tudtam, mert a tanáraimtól is így hallottam vagy nem szóltak miatta és azt gondoltam, hogy akkor rendben van. Most az egyetemen volt phonetics&phonology óránk, ami nekem pl. rengeteget segített ebben. Csomóan úgy vannak vele, hogy hülyeség ilyesmivel foglalkozni stb., de nekem tényleg nagyon hasznos volt megtanulni a jeleket, megtanulni, hogy hogyan működnek a beszédszervek, hogyan képezzük a különböző hangokat. Valamint szemináriumokon csomószor gyakoroltuk a kiejtést, mondogattuk egymás után a szavakat, utánoztuk akcentusokat, egymás hangját, hírességek beszédét stb., ami lehet, hogy megint hülyeségnek hangzik, de ebből a kísétletezésből is rengeteget tanultam. Na most ez lehet, hogy vicc, hogy ilyen problémák vannak egy anglisztika szakon, mert az ember azt gondolja, hogy ott már mindenkinek pöpecül megy a nyelv....de szerintem ez egy tök jó dolog, hogy erre is szánnak időt. Viszont valóban nem lenne erre szükség, ha már középsikolában is megtörténne. Az egy dolog, hogy pl. mondogatják, hogy nézz filmeket angolul vagy menj el külföldre stb., de én azt gondolom, hogy ez mind nem elég hatékony, amíg az ember nem kezd el tudatosan foglalkozni a kiejtésével és gyakorolni.

"Itt nem akcentusról van szó, az mindenkinek van. Arról van szó, hogy vannak hangok, amik persze a magyarban nincsenek, de nagyon hamar begyakorolhatóak, mégis a nyelvoktatásban nem kapnak szerepet. Tudom, én is sokáig tanultam angolt, de mégis csak később youtube oktatóvideókból tanultam meg a rendes kiejtést. Csak azt nem értem, hogy erre miért nem helyeznek hangsúlyt az oktatásban."

A különféle dialektusoknál a beszédhangok is eltérőek. A te példáddal élve, itt Írországban, ahol én élek, nem ejtik a [ð] és [θ] hangokat. [d] vagy [t] hangot ejtenek helyette. Itt ez a standard kiejtés, az itteniek tényleg "dö"-nek vagy "di"-nek mondják a "the"-t, és ez teljesen normális kiejtés. Ugyanígy egy csomó magánhangzó is más, mint pl. az RP angolban. Azért nem tanítják nyelvórákon, mert mégis melyik dialektust tanítsák a sok közül? Mindet külön megtanítani meg lehetetlen. Az anyanyelvi beszélők többsége sem tudja utánozni egymás akcentusát. A te logikád szerint tulajdonképpen mindenkinek rossz az angol kiejtése az egész világon.

1 évet tanítottam Magyarországon közoktatásban. Az ember örül, ha hajlandóak heti 10 szót megtanulni a diákok, nemhogy még a helyes kiejtést.

Egyébként most Kanadában élek, és senkit nem érdekel, hogy milyen a kiejtésed, amíg normálisan beszéled a nyelvet. Az indiaiaknak például borzalmas akcentusuk van, mégis egy csomóan jó pozícióban dolgoznak. De pár indiai kollégát jobban megértettem, mint a férjem skót kollégáját.

Annak, hogy ez nem megy hamar és könnyen, annak alighanem objektív okai lehetnek, bár a magyar természetében a visszatartás génje erősen benne van. Egyszer egy külföldi azt mondta, hogy nekünk másképp mozog a szánk, és emiatt vannak nehézségeink a kiejtésben, ami főleg akkor látszana, ha egyre gyorsabban beszéltetnénk angolt és magyart angolul. Nem tudom, igaza volt-e, nem is vagyok sem fonetikus, sem gégész, és még sosem állítottam magam elé angolt és magyart stopperrel.

De már olyan egyszerűnek látszó dologgal, mint a have és a ten magánhangzójának a megkülönböztetése, már azzal is bajaink vannak. A Dublinersnek van a Weilje című száma, egy olyan változatban, ahol egy fiúkórus énekel alájuk (tán fent van a youtube-on). Azt a "She had a penknife"-ot pár ismerősömmel megpróbáltam utánoztatni, így rövid egymásutánban ez a két hang nem is tud kijönni magyar szájon. :)

"Ha egy hangot konzekvensen egy másik hanggal pótolsz, akkor persze meg fogják érteni amit mondasz, mert kiismernek, de attól nem lesz helyes."

Ez a kemény, nem a vídia: amikor egy magyar magyarázza azt, hogy az angol kiejtésben mi a helyes.

Talán azért, mert a legtöbb nyelvtanár sem tudja normálisan kiejteni a szavakat, nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

Egyébként rohadt túlértékelt a dolog a kiejtés. Ismerősöm Prágában együtt dolgozott mindenféle nációból emberekkel, és csak az érdekelte a főnökséget, hogy folyékonyan tudjanak beszélni, az oroszok pl. simán "szrínek" mondták a hármat.

másrészt meg az angoltanárok sajnos borzasztóan elfoglaltak pl. szódolgozatok iratásával, meg a rengeteg haszontalan lecke elolvastatásával, így sajnos nem marad idén olyan csekélységekre, mint beszélgetés, kiejtés gyakorlása stb.

Az a baj ezzel, hogy sok más fontosabb a kiejtésnél.

Például hogy folyékonyan beszéljen, és ne 5 percig tartson megalkotni egy mondatot. Ez mindennél fontosabb, mert ha állásinterjún present perfect helyett simple past-ot használ vagy a w helyett v-t ejt még ugyanúgy megkapja az állást.

Eztán jön a nyelvtan, majd talán a kiejtés fontossági sorrendben. Persze én is allergiás vagyok arra, amikor ANGOLTANÁRIN "dö"-znek vagy schwa helyett "ö"-znek, de mit van mit tenni.

De igazából ha a tanár jól ejti ki, előbb-utóbb rájuk ragad a jó kiejtés. Volt olyan tanítványom, akinek sose magyaráztam el, hogy a W-t nem v-nek kell ejteni, de egyre konzekvensebben elkezdte helyesen mondani, ahogy a nyelvi kurzus előre haladt.

Őszintén szólva nem találkoztam még olyan magyar angoltanárral, akinek ment volna a kiejtés, ez az egyik probléma.

Volt olyan angoltanárom, aki kijavított, ha amerikai angolt használtam (anno internet előtti időkben voltunk, amerikai együttesek dalszövegeiből tanultam), ma meg már kb. mindenki azt használ a borzalmas brit angol helyett. Ő maga sem tudta az amerikait, csak tudta, hogy nem britet használok.

Volt olyan angoltanárnőm, aki Angliában tanult angolul, de lövése sem volt az amerikai kiejtésről, de legalább dagadt volt, és mosolygott, mikor mondtam, hogy szoktam edzeni.

A másik magántanárom meg youtubera csinál ma is oktatóvideókat, amelyekben képtelen kiejteni a "doubt" "closer" szavakat. 2 perc után elaludtam, annyira unalmasak a videóik, tipikus "most felsorolom a rendhagyó igéket" típusú borzalmasan unalmas hulladékok.

A magyar angoltanárok többsége egy marék lepkét nem ér, kiejteni nem tudják normálisan a szavakat, a youtubeon bármelyik koreai/német ASMR-es lánynak sokkal jobb a kiejtése meg az angolja úgy általában.