Volt/van cigány osztálytársad? Szeret (t) ed?

Ez miért lenne gyűlölködés? Ezek tények sajnos. Nem kell kivonulni a cigányoknak, nyilván nem az a megoldás, ha más országra zúdítjuk a problémákat, bár ahol ők előfordulnak...

A cigánybűnözés külön kategória, vannak bűncselekménytípusok, amik kifejezetten rájuk jellemzőek, így azokat nem is lehet összemosni akár a politikusbűnözéssel, akár mással, speciális kezelést igényelnének. De amíg ez be sem kerül a köztudatba, addig ne várjunk megoldást se.

Bocsi, a válaszokat nem olvastam végig, de sejtem, hogy miről szól a többség.

Nos, nálunk az egész suliban egyetlen egy roma lány volt, és a mi osztályunkba járt. Eleinte én is tartottam tőle kicsit, de mivel pont utánam jött a névsorban, sokszor voltunk együtt hetesek, és a végére egész jól összebarátkoztunk, sőt, mindenki megszerette.

EGYEDÜL Ő ÉRETTSÉGIZETT KITŰNŐRE a stréber osztályunkból. Szóval erről ennyit. :)

Volt és van is.

Valamelyiket kedveltem, mert tényleg normális volt, de a többsége állat módjára teszi tönkre az órákat, üvöltöznek, verekednek, stb és a tanár nem mer lépni, mert nem egyet megvertek már!

Igen, volt egy furcsa kamaszszerelem köztünk, de csak felületes, nem maradt meg, elég zavaros lelkivilágú gyerek voltam abban az időben.

Később cigányul tanultam, egyszerűen érdekelt. Ez még a 80-as évek végén volt. Egyszerűen rájöttem, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, mi ez a szó, mit is jelent. Valami nép? Van nyelvük? stb. Gyerekkoromban olvastam cigány meséket, érdekesen furcsák voltak. De hogy tulajdonképpen kik is ők, azt nem tudtam, ezt a kérdést sokat feszegettem felnőtteknél, apám munkatársai között meg voltak szociológusok is, az egyik meg úgy válaszolt hogy könyvet adott, meg mesélt. A nyár unalmas volt, szóval volt időm foglalkozni a dologgal, a nyelvbe is belekezdtem pár lecke erejéig. Aztán jött a rendszerváltás (még kamasz voltam), megjelent a sok romániai utcagyerek. Gondoltam, na most kipróbálom, ,,működik''-e a nyelv igaziból, vagy csak valami kitalálás. Hát működött ,,élesben'' is, furcsa volt hogy Budapest utcáin egy teljesen más nyelvet használhatok gyerekekkel beszélve. Nyolcadik kerület bevándorló utcagyerekeivel beszélgettem, de jártam ,,honos'' nagycsaládokhoz is, jó emlékeim voltak. Az utcagyerekekkel meg beszélgettem, játszottam, aki agresszív volt, azt persze kerülni kellett, de voltak életvidám jófej gyerekek is, egy idő múlva megismerte az ember. Persze ezek már a kora kilencvenes évek vadkeleti idői voltak, akkor volt a kamaszkorom vége.